- Körülbelül három hete nem voltam Szombathelyen, és most is utazás előtt vagyok - kezdte Zsoldos András, a Falco KC Szombathely régi-új edzője, akin a mérkőzésekről ismert pörgésnek nyoma sem látszik. - Voltunk a Balatonnál, de sajnos gyorsan elszaladt az idő. Most játékosokról gyűjtünk adatokat, posztonként öt-tíz név szerepel a listán, aztán a lehetőségek alapján választunk.
- Ha már a lehetőséget és a választást említette, nyár elején nem titkolta a csábító szolnoki ajánlatot, aztán nem ígért semmit, és bejelentette, hogy aláírt a Falcóhoz. Mi döntött Szombathely mellett?
- Taktikai szempontból a bronzérem után váltani kellett volna, itt, Szombathelyen azonban lehet dolgozni, a fiatalok ambiciózusok, a közönség pedig hálás már akkor is, ha a csapat akar, hajt. Szombathelyen szeretik a kosárlabdát. Nem a pénz számított, holott abból él az ember, bár nem titkolom, jó ajánlatot kaptam a sárga-feketéktől.
- Kosaras pályafutása első vidéki fél évén van túl, most egy újabb hasonló szezonnak vág neki.
- Nagyon nehéz távol lenni a családtól, azonban ha valaki edzősködésre adja a fejét, akkor ezzel számolnia kell. Ha így sem megy, akkor másik szakma után kell nézni.
- A sokat tapasztaltak azt szokták mondani, hogy könnyebb elérni egy sikert, mint megismételni.
- Kétségtelenül magasabbra tették a lécet a városban, ezt én is érzékeltem. A tavalyi lesajnált pozíció nagyon kényelmes volt számunkra, most viszont mindenki odafigyel ránk, és meg akarja verni a bronzérmest. Pedig a négybe kerülni idén sem lesz könnyebb, látván a már most alakuló erőviszonyokat. Nincsenek számszerű célkitűzéseim, már ami a helyezést illeti, küzdeni, akarni és meghalni a pályán, ez továbbra is legfontosabb.
- Megkezdett egy munkát Szombathelyen, szükségesnek érzi a változtatást?
- Tavaly versenyidőszakban érkeztem: technika, taktika, meccs, meccs... Most csapatot fogunk építeni, alapozva a korábbi munkánkra. Hitre és önbizalomra továbbra is szükség lesz, no meg a légiósokra, akiket ma még nem ismerünk.
