Elődöntő I.:
Mol Szolnok - Falco KC Szombathely 83-68 (18-20, 19-21, 30-12, 16-15)
2000 néző. Vezette: dr. Vígh, Földházi
Szolnok: Maljkovics (5) , Pavlovics (20/9), Vukicsevics (12/6), Orosz (13), Lapov (15). Csere: Szarvas (3/3), Mérész Cs. (1), Trepák (14), Rusznák (-). Edző: Goran Miljkovics.
Falco: Kálmán (17/3), Alexe (12/6), Pankár (17/15), Sallay (4), Tarle (7), Csere: Wiley (4), Dénes (-), Gráczer (3/3), Borszéki (4), Henrik (-). Edző: Zsoldos András
Kipontozódott: Gráczer (40. p.), Orosz (40. p.)
Pavlovics és Alexe. Két sokat próbált harcos. Előbbi pattogtatott már Szombathelyen, utóbbi szép esztendőket töltött el a Tisza partján. Ezúttal egymás ellen, egymással szemben kosaraznak. A párharc hangulata? Feszült. Enyhén szólva.
Mint ahogy az a nap második elődöntője is. Ahogy indul, nem a sportág hírverése. Fault fault hátán, megspékelve mindez egy Miljkovicsnak befújt technikaival. Rossz helyen állt a mester, azt mondják a szürkeruhások. A drukkerhad válaszát inkább nem idéznénk. Egy-két ponttal tart előbbre csak a Szolnok, ha egyáltalán vezet. Nem erre számítottak a házigazda hívei. Talán ezért, talán más okból, marad a tapintható feszültség. Kálmán, akit hagyományosan nem igazán szeretnek errefelé, büntetőből dobja az első hét pontját, talán ő tűnik a leghiggadtabbnak a pályán lévők közül.
No meg Lapov. Pörög, forog, egyszer Sallay, másszor Wiley őrzésében. És ha már az amerikainál tartunk: másfél hónapos pauza után láthatjuk újra az erőcsatárt.
Ebből is leszűrhető, a Falco nagyon eltökélt. Csak úgy hullanak a vasi triplák, mintha Alexéék legalábbis azt mondanák: ebben sem akarunk lemaradni az örök rivális körmendiektől. A nagyszünetig öt hármasig jut a vendégcsapat, és vezet. No erre sem sokan fogadtak volna...
Szolnok népe dühöng, Vígh-játékot emleget (a sípmesterre gondoltak), és fogadkozik. A második félidőben más lesz minden. És tényleg, mintha egy új Szolnok szerepelne. Orosz dicséretes biztonsággal értékesíti a palánk közeli helyzeteit, Pavlovics és Vukicsevics pedig egy-egy triplával jelzi, a Szolnok a vasárnapi második összecsapáson kíván pályára lépni.
Odaát? Öt percig egyetlen Borszéki-dupla. Aztán Kálmán töri meg a csendet, ezúttal is büntetőből ér el pontokat. Zsoldos mint egy oroszlán föl s alá járkál, vigyáznia kell, a jó szemű sporik hamar kiszúrják, ha elhagyja a számára kijelölt területet.
De hiába minden, a harmadik negyedbeli Szolnok ellen nincs ellenszer. Hátra van még persze egy teljes felvonás, de a parketten lévőknél senki sem tudja jobban, ez a csata eldőlt. Bár Alexe és Wiley varázsol még egy keveset (kettőig számoljuk a láb közötti passzokat), a Falco alighanem érzi, kénytelen beérni néhány szép megmozdulással. Zsoldos a maga módján jelzi, jöjjön a bronzmeccs: Alexe helyére Henriket küldi pályára.
Vasárnap tehát egymás ellen játszik a négyes döntő két vasi reprezentánsa. Volt már ilyen, négy éve is harcba szálltak. Óriási különbség: akkor Körmenden a kupaarany volt a tét. Az elsőség, amely ezúttal bizonyosan a vendéglátó Szolnok és a címvédő ASE belügye.
Goran Miljkovics: A második félidőben feljavult a védekezésünk, és ezáltal támadásban is pontosabbá váltunk. Azt gondolom, ez döntötte el a mérkőzést. Gratulálok csapatomnak a győzelemhez, örülök, hogy bekerültünk a fináléba. Már nagyon várjuk a vasárnapot!
Zsoldos András: Az első félidőben bátran, jó ritmusban játszottunk és vezettünk is. A fordulást követően úgy védekezésben, mint támadásban pontatlanokká váltunk, és ezáltal tízpontos előnyhöz jutott a Szolnok. Bár mindent megpróbáltunk, innen már nem tudtunk közelebb kerülni vetélytársunkhoz.
Elődöntő II.
Atomerőmű SE - Marc-Körmend 87-86 (18-20, 21-32, 26-14, 22-20)
1500 néző. Vezette: Szamos, Bognár.
ASE: Mészáros Z. (5/3), Fodor G. (16/12), Davis (26), Sitku (19/6), Czigler (19). Csere: Jurgilas (2), Érsek (-), Rajkó (-). Edző: Fodor Péter.
Körmend: Németh (21/9), Madison (36/18), Trummer (1), Mujanovics (12/12), Edmonson (9), Csere: Zsebe (7/3), Grebenár (-). Edző: Patonay Imre.
Kipontozódott: Fodor G. (36. p.), Edmonson (40. p.)
Kint szieszta, bent fiesta.
Nyarat idéző tavasz ide, legalábbis rendhagyó meccsidőpont oda, azért szépen összegyűlnek már az első derbire is. Erős fél ház figyeli, mire megy egymással a bajnokság eddigi szakaszának papíron két legnagyszerűbb alakulata.
De lássuk csak, a paksi oldal mintha erőteljesebben megkínlódná a 14.40-es startot. Előbb Sitku, majd nem sokkal később Mészáros céloz feltűnő pontatlansággal.
Homály. Kínos. Németh ugyanakkor nem titkolózós fajta, hamarjában felvázolja, mire számíthat az ellen. Mesés ívű a tripla. Aztán észbe kap Czigler is, és tőle szokatlan módon zsinórban három középtávolit süllyeszt el a gyűrűben. A távolság meglepő, az már kevésbé, hogy időközben belekezd a szolnoki kemény mag is, és körmendi és hazai "piros-feketék" jelszóval egyesíti erőit. A paksi tábor kisebbségben, ámde boldogabban, elvégre a pocsék rajt után a nyitó negyed vége felé már vezet az ASE.
Czigler, a paksiak óriása továbbra is lubickol a nála jóval alacsonyabb Edmonson őrzésében, ám a center tíz perc alatt szórt kilenc pontjára az ellen két hasonló teljesítménnyel felel, és újra vezet. Előbb Németh varázsol be védővel a hátán egy újabb hármast, majd Madison zsákol hatalmasat - a két körmendi kis ember tizennyolcat vállal az addigi húszas össztermésből.
Jön a második szakasz, és Czigler harmadszor is méltatlankodva emeli magasba a kezét, vagyis nem áll túl jól a személyi hibák terén. Érkezik is gyorsan Jurgilas, amott pedig Zsebe, aki nyugodtan kiselőadást tarthatna a pályán lévőknek, hogyan is kell kupát nyerni. Aki esetleg nem tudná, a fáradhatatlan bedobó éppen hatnál tart.
Davis kapja el a fonalat paksi oldalon, ám mintha valami nem klappolna a címvédő játékában, úgy tetszik, messze van a csúcsformától az együttes. Madison viszont szárnyal, a szünetig huszonöt pontig jut, egyesek már a három évvel ezelőtti produkcióját emlegetik, amikor a Szolnokot szórta meg alaposan (ötvenkettőt dobott).
Hanem ez így nem mehet tovább, adja ki az ukázt Fodor Péter, és a harmadik szakasz elején nagyobbik fiát állítja rá a Körmend amerikaijára. Később derül ki, nyerő húzás volt. Félelmetes tempóba kezd az ASE, és a tizennyolc pontos hátrányát öt perc alatt jócskán lefaragja. Majdhogynem eltünteti. Davis, Czigler, no és a legutóbb Körmenden is brillírozó Fodor Gergely veszi a hátára a gárdát. És a roham végén újra nyílt a meccs.
Nyílt a seb Mujanovics állán is, amitől az "egyesített" szurkolótábor zsebében nyílik ki a bicska. Jurgilast nem szereti ekkortájt a drukkerhad, pedig szándékosságról bizonyosan nem beszélhetünk. Paksi előnyről viszont igen, és ez kész csoda a történtek ismeretében. Bő tucatnyi perc alatt huszonöt pontot vert riválisára az Atomerőmű, mégsem érezheti magát a döntőben, Mujanovics ugyanis triplával tér vissza.
Nem sokkal később, 77-73-nál hosszan elidőznek a csapatok, és ez a paksiaknak kedvez: pereg az idő. De mégsem elég gyorsan, Németh hint hármast, húsz másodperccel a vége előtt pedig Madison csuklója villan: 85-84. A körmendiek odaütnek, Davis dobhat. Csak a második hull oda, ahová szánta: 86-84.
Egy tripla kell, semmi más. Mészáros azonban szabálytalankodik, Németh büntet. Egyenlő. Aztán újra Davis áll a büntetővonal mögött. Tíz szekundum sincs már hátra. És megint csak az egyik pontos. Czigler szedi a lepattanót, aztán elejti a labdát. Hat, öt, négy, vészesen fogy az idő, Trummer Madisonnak passzol, az amerikai pedig felteszi. Kintről. Az elmúlt másfél órában hétből hatot bedobott. Most elhibázza. A fehérek lehajtott fejjel hitetlenkednek, a pirosak ugrálnak boldogságukban.
Patonay Imre: Jól támadtunk az első húsz percben. A harmadik negyedben már tizennyolc ponttal vezettünk, amikor Mujanovics megsérült, és ez visszavetett bennünket. A hajrában újra fölzárkóztunk, de a szerencsésebb paksiaknak sikerült győzniük. Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtunk nyerni a címvédő ellen, bár az esélyünk megvolt rá.
Fodor Péter: Kiegyenlített első negyed után le kellett cserélni centereinket, ezért visszaesett a védekezésünk hatékonysága. A második félidőben, tizennyolc pontos hátrány után csapatunk megmutatta, hogy miért tart ott a bajnokságban, ahol tart. Köszönjük a bennünket elkísérő szurkolótábor fergeteges biztatását.
A 3. helyért
Falco KC-Szombathely-Marc-Körmend 96-68 (21-15, 27-15, 15-21, 33-17)
1500 néző. Vezette: Ádám, Király
Falco: Kálmán (20/6), Alexe (14/3), Pankár (7/3), Borszéki (6), Tarle (2). Cs: Wiley (10/3), Gráczer (9/6), Sallay (4), Dénes (5/3), Henrik (19/15). Edző: Zsoldos András
Körmend: Szlávik M. (19/6), Ferencz (9/3), Lóránt A. (7), Grebenár (22), Keresztes (4). Cs: Lóránt P. (4), Trummer (3), Németh (-). Edző: Patonay Imre
Kipontozódott: Keresztes (26. p.), Wiley (29. p.), Ferencz (32. p.), Borszéki (39. p.), Szlávik M. (40. p.)
Zsebe és a szombati sérülés nyomait még az állán viselő Mujanovics át sem öltözött, sőt a rajt pillanatában a többi körmendi nagyágyú is a padon ücsörgött: Patonay jó előre leszögezte, a bronzmeccs az ifiké. És a fiatalok nem is vallottak szégyent, helyenként csodás megmozdulásokra is futotta az erejükből. A Falco persze csak percekig hagyta virgonckodni a megyei riválist, hozzátevé, az elsődleges jelszó a szombathelyi oldalon is az volt: csak lassan a testtel, elvégre szerdán már bajnoki negyeddöntő vár a fiúkra...
Zsoldos András: Rutinos irányítónk vezérletével fiataljaink jól játszottak. Minden mérkőzés kell nekünk a rájátszásra, ez is hasznos volt.
Patonay Imre: Nem kockáztattunk a bronzmeccsen, a mozgás elérte célját.
