BC Marc Körmend - Falco KC Szombathely 97-68 (34-13, 20-20, 23-20, 20-15)
Körmend, 2600 néző. Vezette: Harsányi, Dr. Páli.
Körmend: Németh (20/12), Toroman (14/9), Trummer (12/12), Mujanovics (14/12), Edmondson (24/3). Csere: Grebenár (8), Zsebe (2), Keresztes (1), Szlávik (2), Lóránt A. (-). Edző: Patonay Imre.
Falco: Kálmán (5), Stephens (19/3), Pankár (5/3), Wiley (12/3), Tarle (10). Csere: Gráczer (10/6), Henrik (-), Dénes (5), Sallay (-), Borszéki (-). Edző: Szrecsko Szekulovics.
Egy órával a kezdés előtt már komoly a probléma: a csarnok környékén parkoló alig van, és erről nem csupán a Duna TV-s közvetítőkocsik tehettek, hiszen beérvén a találkozó helyszínére látható volt, hogy az állóhelyek szinte teljesen megteltek.
Szurkoló tehát a helyén, el is kezdődött a hangpárbaj, amely a csapatok kivonulásakor csak tovább fokozódott. Pedig ez még csak az alapszakasz, annak is a hatodik köre... Ám mégis, a Falco-Körmend, legyen az január vagy október, rendezzék azt szerda hajnalban, vagy csütörtökön fő műsoridőben, az akkor is presztízscsata. Ahogyan azt meg is fogalmazták: "a Rakamaztól ki lehet kapni, de a szomszédvártól nem!" És tudják ezt már a légiósok is.
Az egykori Falcos Samir Mujanovics és Niksa Tarle kullogtak ki elsőként, mindenki az ellen tábora elé. Tarle ziccerei nagy sikert arattak, ollézott is a körmendi "B-közép", a horvát center pedig vette a lapot, oldván ezzel a feszültséget.
A feldobás: előtte pacsi-pacsi hátán, a vigyorok azonban ezzel le is fagytak az arcokról. Azaz csak hittük, hiszen az első szombathelyi kosarat szokás szerint pénztárszalag-esővel fogadta a sárga-fekete szurkolósereg, aminek mielőbbi eltávolításából Németh Isti is kivette a részét, közben jókat derülvén Szrecsko Szekulovicssal.
A mosolynak ezzel aztán tényleg vége, legalábbis a Falcos oldalon. 0-2-né ugyanis utoljára vezetett az FKC. Azt tudtuk, hogy mindkét csapat tele van dobógépekkel, akik ha elkapják a fonalat, akkor nincsen megállás. Ezért, mint azt Szekulovics-mester is hangoztatta a védekezés sorsdöntő lesz. Ám a kivitelezés most nem igazán sikerült, sem Pankár, sem pedig Kálmán kísérletei nem jöttek be, ám a túloldalon Toroman és Edmonson villogtak (jegyezzük meg, hogy a pályán természetesen, de a nézőtéren is mindvégig a játéké maradt a főszerep, és ez így is van rendjén!).
A hatodik percben már Mujanovics is gólgyárosnak számított, a különbség pedig rövid idő alatt tízre nőtt. Újabb két perc telik el, amikor a nyolcadik körmendi triplát jegyezhettük, sőt Edmonson pöccintése már húszasnyi különbséget jelentett! Ami pedig bemenet az egyik oldalon, az a másikon megpördült a gyűrűn és felszállt a magasba. Azt a bizonyos fonalat tehát a Marc Körmend kapta el jobban... mi az, hogy 34-13 az első negyed, majdhogynem biztos: eldőlt a parti.
Persze a Falco nem adja oly könnyen. A folytatás a sárga-feketéknek sikerült jobban, hiszen Wiley és Pankár is megdobta a szokásos távoliját, de mindez csak pillanatnyi fellángolás volt. Hogy ilyen helyzetben lehet-e humorról beszélni?! Gráczer Zsolt "bekéredzkedett", majd bedobáshoz kérte a labdát Harsányi játékvezetőtől, aki meg is tette ezt a szívességet, mire reflex-szerűen rendeződtek is volna a csapatok felállása, ám kiderült a turpisság, a bíró-spori vagy negyed perce még (jogosan) a körmendieknek ítélte a labdát. Majdnem bejött...
Greg Stephensnek azonban ekkor valóban sok minden bejött Toromannal szemben, kezdett stabilizálódni a különbség, ami nem igazán volt nagy öröm a szombathelyieknek, ám annál inkább igazolta a megállapítást, miszerint az első negyed körmendi fölénye döntőnek bizonyult.
Harmadik és negyedik negyed már csak a végjáték. Javuló Falcos védekezés, az előretolt emberfogást eztán a jól dobó Rába-partiak ellen bátor zóna váltott, nem sok sikerrel. Mujanovics, Trummer és Németh tetszés szerint szórta a triplákat, újra harmincas különbséget összeeszkábálván. Szekulovics pedig sort cserélt, jöhettek a fiatalok, érezzék ők is a rangadó légkörét testközelből. Gráczer, Dénes, Henrik, Borszéki, Sallay a pályán és koránt sem rosszul muzsikálván.
Summa-summarum, az első játékrész után padlót fogott a Falco, ahonnan nem is sikerült felállnia a Szekulovics-legénységnek. A közönséget pedig tűzbe hozván örömünnepet rendezett a Marc Körmend. És ha már a közönségről esett szó: a korábbi dicséretek mellé meg kell jegyezni, hogy a közel háromszáz fős szombathelyi tábor a mélyponton is ugyanolyan lelkesedéssel hajtotta a csapatot, mind azt jobb napok alkalmával szokta.
