Valóban úgy tűnt, hogy jó lehetőségem nyílhat arra, hogy bejuthassak az NBA-be. Ez végül nem jött össze, én pedig úgy döntöttem, hogy átjövök Európába, hogy szerencsét próbáljak.
Itt nagyobb felelősséget vállalhatok, és több mindent megtanulhatok, ezzel is javítva a játékomat.
A későbbiekben ismét kopogtat majd a világ legerősebb bajnokságának ajtaján?
Nagy álmom, hogy az NBA-be kerüljek. Jó lett volna már most bejutni, de túl vagyok rajta. Legalább egy évig biztosan Európában játszom.
Kiváló ajánlólevéllel érkezett, és hamar le is szerződtették. Az edzőmeccseken roppant ponterős, így felmerül a kérdés, hogy a jó kezdés után bízhatnak-e a szurkolók egy hasonlóan erős folytatásban?
Keményen dolgozom, de nem a pontok lebegnek a szemem előtt. Teszem a dolgomat, ahogy a főiskolán is tettem: védekezem, kosarakat szerzek, és segítem a csapatomat, amiben csak tudom.
A pontjai mellett valóban hallani híreket a kiváló védekezéséről is. Úgy tűnik, a Falcoban meglehetősen összetett feladat elé néz.
Én nem így gondolom, szerintem a területszerzésen múlik minden. Támadhatsz, amennyit akarsz, de a védelem nyeri meg a meccset. Már csak gondolkodásmódomból fakadóan is mindig védekező játékosként szerepeltem.
Persze emellett pontokat is kell dobni, de néha becsúszik egy-egy gyengébb meccs, amikor kevesebb kosarat szerez az ember. A védekezőmunkának azonban ilyenkor is meg kell lennie, az ugyanis mindennek az alapja.
Tehát a védekezés elsőbbrendű feladat, és csakis ennek megléte után jöhet a pontszerzés?
Így van.
Nemrég érkezett Amerikából, és még soha nem játszott Európában. Mit gondol a két földrész kosárlabda stílusai közti különbségekről?
Nincs olyan óriási különbség, mint mondják. Vannak apróbb eltérések, azonban itt is sokat futnak, akár csak az Államokban. Mindkét játékstílussal jól elboldogulok, is igyekszem a tőlem telhető legjobb teljesítményt nyújtani.
Alig egy hete volt ismerkedni a csapattársakkal, a csarnokkal és a várossal. Mik az első benyomásai?
Nem nagy a különbség az előző csapatomhoz képest. Itt több a futóedzés, mint odahaza, de egyébként hasonló jellegű munkát végzünk. A lényeg azonban itt is ugyanaz: keményen dolgozunk, és mindent megteszünk, amire csak képesek vagyunk.
Ezzel nincs is gond, hiszen hozzá vagyok szokva a megterheléshez. A testem azonban még nincs itt, hanem otthon maradt, Amerikában. Hat-hét órányi különbség van a két ország között, és még nem sikerült átállnom. Ezért rendszeresen korán ébredek, így még egy kis időre van szükségem, hogy a legjobb teljesítményt nyújthassam.
Mik a céljai a csapatban, illetve a saját teljesítményét nézve?
Mi más lehetne a célom, mint hogy megnyerjük a bajnokságot.
Ejha, ez ám a cél! A megvalósítás azonban nem ígérkezik olyan könnyűnek
Valóban nem, de ettől még képesek lehetünk rá. Hozzá vagyok szokva a győzelem ízéhez: a főiskolai éveim alatt háromszor nyertük meg a bajnokságot, és hát ugye az ember egyre többet akar. Ezért aztán azt szeretném, hogy mindez a továbbiakban is folytatódjon. Erősek leszünk, és bárkit megverhetünk, ha a csapat igazán összeáll. Kiváló játékosok alkotják a csapatot, sok bennünk a kombinációs lehetőség.
Jók vagyunk, ezért bármeddig eljuthatunk.
