A Falco KC válogatott kosara, Pankár Tibor jövőre is a sárga-feketék csapatát erősíti. A százkilencvenöt centiméteres bedobó mindene a kosár, nagy titkai nincsenek, legfeljebb egy skorpió a hasán...
- Viszonylag későn, tizenhat évesen kezdtél el kosarazni.
- Szőcén, egy kicsiny, őrségi faluban születtem, anyuék most is ott laknak. Az általánost Körmenden végeztem. Bár lehet, hogy furcsa, de ott még nem volt lehetőségem kosárlabdázni. Bár sporttagozatba szerettem volna járni - hiszen a legtöbb kosaras is innen indult -, a kollégiumba nem vettek fel. Így maradt a sima általános, meg a bejárás, ami miatt edzésekre se tudtam járni.
Középiskolás aztán jött Szombathely, és a Nagy Lajos Gimnázium. Az első évben még ott sem sportoltam rendszeresen, csak az iskolai csapatba jártam le. Aztán nyáron egy építőtáborban megismerkedtem egy sráccal, aki az ifisek között játszott. Az ő biztatására mentem el az első edzésre. Az alapozást Váradi Attilánál kezdtem, majd egy-két éven belül a nagyok közé kerültem.
Közgáz helyett labda
- Hivatásos kosaras lettél, azonban mellette a tanulást is folytattad.
- Érettségi után Budapestre, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára jelentkeztem, felvételi nélkül felvettek. Közben azonban kiderült, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkoznom a kosárlabdázással. Választottam: itt maradtam. Átjelentkeztem levelezőre, a zalaegerszegi intézetbe. Most utolsó éves vagyok, remélem, novemberben már államvizsgázom.
- A pénzügyi vonal közel áll hozzád?
- Én az általánosban sem tudtam, mi szeretnék lenni, azt sem, hogy hová menjek. A szüleim úgy gondolták, ha már ilyen jó gimnáziumba járok, vagy a jogon, vagy a közgázon, esetleg az orvosin tanuljak majd tovább. Hozzám a közgáz áll a legközelebb, azonban a kosár miatt oda már nem is tudtam felvételizni. Amikor a számvitelit elkezdtem még az volt a tervem, hogy onnan majd átjelentkezem a közgázra.
- Most is tervezed?
- Valamit még mindenképpen szeretnék tanulni. Lehet, hogy elvégzek egy nemzetközi közgáz-diplomát adó képzést, de igazán nem tudom. Elképzelhető, hogy tíz év múlva, amikor a kosaras pályafutásom majd a végéhez közeleg, majd másképp gondlom, és továbbra is a sportban szeretnék dolgozni. Egy sportmenedzser, edzői szak sem kizárt.
Titokban járt edzésre
- A szülők beletörődtek, hogy jogász helyett kosarast neveltek?
- Most már örülnek neki. Emlékszem, az elején nagyon ellenezték. Először az edzésekre is titokban jártam. Mikor nagy nehezen kikönyörögtem, hogy mehessek, akkor meg a meccsekkel voltak bajok. Először csak havonta egyszer engedtek el. Úgy gondolták, azért adtak szombathelyi gimnáziumba, hogy tanuljak. Jó sportoló a körmendi gimiben is lehetek. Aztán szépen hozzászoktak. Most, hogy már a nemzeti válogatott tagja is vagyok, nagyon büszkék rám.
Miért éppen Szombathely?
- Ezidáig hűséges maradtál első csapatodhoz, a Falcohoz.
- Szeretném, ha ez a továbbiakban is így maradna, nem érzem azt, hogy nekem mindenáron változtatnom kellene. Jól érzem magam itt, szeretnek és elfogadnak, megtaláltam a helyemet. Nem gondolom, hogy máshol jobb lenne. Nemrég, a év játékosa díjat, azt is méltatták, hogy tíz éve hűséges a csapatához. Ő is, mimikor Kálmán Lacinak átadták aznt én, saját nevelés. Szeretném, ha egyszer - mondjuk a tíz éves jubileumomra - , én is kaphatnék egy ilyen elismerést.
- Mitől jó ez a csapat?
- Szeretem azt, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel a munkán túl is lehet jókat beszélgetni. Itt egy nagyon jó közösség alakult ki, mi a 
magánéletben is összetartó társaság vagyunk. Ez a pályán is éreződik, hiszen minél jobban ismerik a játékosok egymást, annál jobban tudnak együtt játszani.
- A nemzeti válogatott is ilyen jó társaság?
- Amikor 1999-ben kijutottunk az EB- re, akkor nagyon jó volt a hangulat és a társaság. Amikor bekerültem, olyan játékosok vettek körül, akikre felnéztem, először szinte szólni sem mertem. Most, hogy megtörtént a fiatalítás, sok minden megváltozott, azonban megint kialakulóban van egy jó közösség. Még nem olyan jó a hangulat, mert nincs meg a közös játékstílus, így még nem tudunk jól együttműködni. Szerintem azonban erre a csapatra még fényes jövő vár, hiszem, hogy ki tudjuk majd harcolni a következő EB- re a kijutást.
Azért egy külföldi csatot kipróbálna...
- Egy külföldi csapatért azért elhagynád a Falcot?!
- Igen, előbb vagy utóbb azt is szeretném kipróbálni. Mostanában úgy tudom, már könnyebb a magyaroknak is külföldre igazolni. Bár minél öregebb vagyok, annál nehezebb jó csapatot találni, de ha lesz rá lehetőségem, mindenképpen kihasználom.
- Ismernek a helyiek, egy-egy meccs után megállítanak az utcán?
- Aki szereti a kosárlabdát, és követi a meccseket, az tudja, ki vagyok. Nekem nincsenek külön rajongóim, a klub szurkolóival azonban gyakran elbeszélgetek. Sokat ismerek közülük, van, akivel rendszeresen találkozom, leülnünk, beszélgetünk.
A kosár ma már a vidéké
- A szurkolók nagyon számítanak?
-Igen, feltétlenül, a nézők biztatása nagyon sokat segít. Egy meccsen a jó szurkolás át tudja lendíteni a csapatot a holtponton, és az ellenfelet is meg tudja zavarni, ki tudja zökkenteni helyzeti előnyéből.
- A vidéki vagy a fővárosi szurkolók a jobbak?
- Pesten nem érdekli az embereket annyira a kosárlabda, mint vidéken. Ott van egy kétmilliós város, de meccseken alig ötszázan lézengenek. Amikor még a pesti csapatok voltak a legjobbak, akkor sem sokan voltak kíváncsiak a meccseikre. A pesti nézőszám a vidékihez képest a nullával egyelő, hiszen például Körmenden a város egyharmada eljár a meccsekre.
- Egy hivatásos játékosnak mennyit kell dolgozni?
- Most a szezon vége felé járunk, így már nincsenek kemény edzések, általában csak esténként találkozunk. Szezon közepén azonban minden nap, délelőtt és délután is egy-egy edzés vár, és kötelező az erősítés is. Hétvégén pedig, néha hétköznap is meccsekre járunk.
- Jó üzlet vidéken kosarasnak lenni?
- Most már nem attól függ, hol van a csapat. Budapesten például valószínűleg tönkremegy a Honvéd. A legpénzesebb csapatok már nem Pesten, hanem vidéken, például Szolnokon, Fehérváron és Kaposváron vannak.
Kosárlabdázásból Szombathelyen is meg lehet élni, jövedelmünk az átlagnál jóval nagyobb. Ezért azonban nagy árat fizetünk, az egészségünket tesszük kockára. Ebben a szezonban például szinte folyamatosan mindenkinek fájt valamije. Nekem a térdem és a derekam van tönkre, két hónapja csak derékövvel játszhatom. Nem panaszkodom, vannak nálam sokkal rosszabb állapotban lévő játékosok is, akik így is nagy teljesítményre képesek.
Amit csak a kivételezettek láthatnak...
- Hobbi?
- Most szigorlatozom, úgyhogy a szabadidőm egyenlő a tanulással. Különben olvasok, vagy zenét hallgatok. Az igazi hobbim azonban a számítógép, a játékokkal elég sok időt eltöltök. Figyelem a legújabb programokat, és ha érdekel, azonnal megveszem. Néha, ha elkap a hangulat, hajnalig is képes vagyok játszani. Igazán a stratégiai, birodalomépítő programok izgatnak, de lekötnek az autóversenyek, és a rallik is.
- Más sportokat is űzöl?
- Bár síelni nem tudok, de szeretnék megtanulni snow-boardozni. A barátnőm telente rendszeresen eljár, innen ismerem kicsit a sportot, kedvet is kaptam hozzá. Addig viszont végre szeretnék megtanulni lovagolni.
- A fotós kollégánk hiába kérlelt, hogy mutasd meg a tetoválásod a hasadon, nem járt sikerrel. Miért?
- Ha azt akartam volna, hogy mindenki lássa, akkor a vállamra, vagy a lábamra tetováltatok. Ezt magamnak készíttettem, úgy éreztem, hogy nekem jobb lesz attól, hogyha ott van. Persze azért néhány ember láthatja, de azt, hogy ki, én döntöm el. Pár éve, amikor készült, nagyon féltem, hogy a szüleim mit fognak szólni hozzá. Édesapám elől mind a mai napig titkolom. Ez nem nehéz, hiszen keveset vagyok otthon, többnyire csak nyáron, egy-két napig, akkor pedig odafigyelek, nehogy meglássa.
- Mit ábrázol?
- Egy skorpiót.
- A horoszkópod?
- Eltaláltad.
pasi
