Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés

Kosaras kispárnával

Niksa Tarle, a Falco újonc kosarasa megnyerő jelenség, társaságkedvelő, laza és kedves: nemhiába lett reklámszakember, engem meggyőzött. A huszonnyolc éves horvát érti a mostani "szakmáját" is: két méter hét centivel - gondolom én - ez nem is lehet olyan nehéz?!
Hirdetés
Hirdetés

"Élvezem, hogy csapatban játszhatom"

Niksa Tarle, a Falco újonc kosarasa megnyerő jelenség, társaságkedvelő, laza és kedves: nemhiába lett reklámszakember, engem meggyőzött. A huszonnyolc éves horvát érti a mostani "szakmáját" is: két méter hét centivel - gondolom én - ez nem is lehet olyan nehéz?!

- A tengerentúlon tanultál, majd egy ideig Horvátországban játszottál, aztán leigazoltál egy svájci csapathoz. Vándorlásaid során mi az, amit mindig magaddal viszel?
- Akármerre járok, egy dolog van, amit cipelek magammal, az a kispárnám. Mindig velem utazik, a többi holmim otthon marad.
- A többiekkel milyen nyelven kommunikálsz?
- Szinte mindenki beszél angolul, többen egész jól. A csapaton belül nincs gond, de amikor kint vagyok a városban, nehezen tudom megértetni magam, mert kevesen értenek ezen a nyelven, a német pedig nekem nem megy.

Miért éppen Szombathely?
- Svájc után hogyan keveredtél Szombathelyre?
- Ha hivatásos játékos vagy, soha nem tudhatod, mi fog történni veled. Ez egyébként jó dolog, szeretem a változatosságot. A nyáron sok lehetőségem adódott, számos helyre hívtak, például Belgiumba és Portugáliába is. A Falco ajánlatáról is nyáron értesültem, az, hogy most itt játszom, valahol a véletlen műve. Az ügynököm megpróbálta úgy intézni a dolgaim, hogy nekem a legjobb legyen, és ez tűnt a legjobbnak. Fontos volt az is, hogy minél közelebb legyek az otthonomhoz, Horvátországhoz. Amerikában és Svájcban erős honvágyam volt.
- Nem azért, mintha nem örülnénk neked, de hát akkor miért nem szerződtél inkább otthoni csapathoz?
Mit jelent az, hogy otthon? Én Rijekában születtem, a családom Zágrábban lakik. Így is közel érzem magam hozzájuk, most bármikor hazaugorhatok, akár minden héten.
- Három hónapja élsz Szombathelyen. Milyenek az első tapasztalataid?
- Illik dicsérni azt a helyet, ahol éppen vagy, én azonban tényleg jól érzem itt magam. Meglepődtem azon, hogy az emberek mennyire nyitottak és barátságosak. Soha nem jártam azelőtt Szombathelyen, nem tudtam, hová érkezem. Egyébként, ha valaki nyitott, nincsenek különösebb elvárásai, akkor nagyon könnyen barátokra lelhet.
- A közönség hamar befogadott.
- Hála Istennek, nagy a szurkolótáborunk. Ők azok, akik értelmet adnak a játéknak. Jó olyan városban játszani, ahol ennyien rajonganak a kosárlabdáért.

A jugoszláv kosarasok titka
- A horvát és szerb kosarasok a világ élvonalában játszanak. Mi a titkotok?
- Szerintem - és az edzőm szerint is - a jugoszláv játékosok jobbak, mint a horvátok. Ez persze nem jelent semmit. Egyrészt "magas" nemzet vagyunk, és nálunk a kosárlabdának komoly hagyományai vannak. Jók az edzők is, akik tapasztalatból tudják, hogyan kell a tehetségekből jó játékosokat nevelni. A magyarországi játékosok sem rosszak, ott van például Dávid Kornél. Sok itt is a magas játékos, de úgy látom, hiányzik a folyamatos utánpótlás. Ahhoz, hogy a tehetségek generációról generációra váltsák egymást, hagyomány kell. Ha ez kialakul, ti is elérhetitek ugyanazt, mint mi.
- Követed az otthoni eseményeket?
- Igen, mindig képben vagyok. Nem is tudnám kikerülni, mert az édesapám, bár nem politikus, mindig, mindenről részletesen beszámol. Otthon mindenki politizál, ez a legfőbb beszédtéma. Mindenki azt hiszi, hogy majd ő, személyesen, a fotelből megoldja a problémákat.

Tarle a Balck Cafe-ban
- Meg akarod megismerni Magyarországot, azt a kultúrkört, amibe most itt belecsöppentél?
-Érdekel, bár nincs sok lehetőségem arra, hogy információkhoz jussak. Ha már itt vagyok, ki kell használnom azt a lehetőséget, hogy megismerhetek egy más országot, egy másik nyelvet. Aki nem így cselekszik, bezárkózik, nem vesz tudomást arról, hol él, az idióta. Már tanulgatok magyarul, szeretném minél több emberrel megértetni magam.
- Van már törzshelyed?
- Új vagyok itt, nem ismerem még a teljes várost, a belvárosban viszont már otthonosan mozgok. Leggyakrabban a Black Cafe-ba járunk.
- Hobbi?
- A játék és az edzések rengeteg időmet felemésztik, mire estére hazaérek, annyira fáradt vagyok, hogy már nem tudok semmivel sem foglalkozni. Olvasni nagyon szeretek, angol és horvát nyelven egyaránt.

Mindig jó egy diploma

- Reklám-menedzser diplomádat mikorra tartogatod?
- Már kisgyermek koromban reklámszakembernek készültem - a kosarazás mellett -, ezért is mentem Amerikába. A jövőben, ha a játékot abbahagyom, ezen a területen szeretnék elhelyezkedni. Most még élvezem, hogy csapatban játszhatom, ezért is jöttem vissza Európába, de a diplomám ott van a zsebemben, bármikor előhúzhatom és válthatok.
- Mostanában volt a születésnapod...
- Ha profi játékos vagy, nem számít, hogy éppen milyen nap van. Tartozom magamnak, a csapatnak és a nézőknek annyival, hogy tisztességesen lejátszom a meccset. Utána azért lehet ünnepelni.
- Mit kívánnál magadnak most, erre az évadra?
- Valamit, amivel megtanulhatok magyarul, mindegy, hogy mit. Ennek örülnék most igazán.

Ps

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés