A mérkőzés előtt néhány órával született meg Marko Djeraszimovicsnak a kisfia (az „óriásbébi” 5.20 kg-mal jött világra), a vendégek vezetősége felkínálta a KTE játékosának, hogy eldöntheti, mindezek után pályára lép-e a Falco elleni, nagyon fontos rangadón. A légiós úgy döntött, vállalja a szereplést.
A feldobás pillanatában a tíz játékosból hét külföldi volt. A „félmaroknyi” - ötfős - vendég tábor lelkes szurkolása mellett indult a mérkőzés, a vendégszektor végigdobolta, tapsolta, és buzdította a mérkőzést.
Hazai oldalon két hatalmas homállyal indult a meccs, 4-0-val kezdtek a lila-fehérek. A negyed derekán Burgess triplájával először vezetett a Falco (12-10), de nem sokáig örülhettek a szombathelyiek, mert a 7. percben Djeraszimovics tört be, Relphorde ellen pedig sportszerűtlen faultot ítéltek a játékvezetők, jogosan. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, az utolsó támadás a Kecskemété volt, két csapathibája volt ekkor a Falcónak, és hiába ordított be a kispadról Kálmán és Váradi, hogy faultoljanak játékosaik, Burgessék egészen dobásig engedték az ellenfelet. Szerencséjük volt, mert Ivosev triplája lejött, így egy negyed után 18-16-re a hazaiak vezettek.
Mindkét oldalon egy-egy rontott akcióval indult a második negyed. 18-20-nál a Falco, 26-25-nél viszont már a Kecskemét kért időt. A félidőt Kovács Bence dudaszós triplája állította be (35-31). Érdekesség, hogy a vendégeknél a három szerb: Djeraszimovics, Ivosev és Karahodzsics is 10-10 pontnál járt, rajtuk kívül csak Pongó Máté talált a gyűrűbe (1 pont).
Burgess triplája nyitotta a második félidőt. Relphorde is eredményes volt távolról, időt kért a KTE (41-31). Hiába, Burgess megint hintett egy trojákt, egyre jobban nyílt az olló. A hazaiak szinte csak triplából voltak eredményesek ebben a játékrészben. Azért a Kecskemétre sem lehetett panasz, a harmadik negyedet például stílszerűen Ivosev hármasa zárta (61-51).
A záró játékrész elején állandósulni látszott a két csapat közti tízpontos különbség. Pedig a Falcónál továbbra sem volt semmi játék, Burgessék „eszetlenül” hajigáltak távolról, több-kevesebb sikerrel. Pongó Máté 14. pontja után 66-59-re feljött a „hírösváros”, időt is kért Kálmán. A 37. percben Pongó Máté hármasával már csak kettő volt közte (66-64), Djeraszimovics triplája után pedig már csak egy (68-67). Sőt, az újdonsült apuka büntetőkből ki is egyenlített (70-70). A végét aztán már nem bírt a Maljkovics-legénység: Váradi duplája után időt kért a Kecskemét (74-70), 1:23 volt ekkor vissza. Ivosev két büntetőt is értékesített, de aztán Váradi visszalépős duplája mindent eldöntött. A végeredményt Ryan Wright állította be, apró szépséghiba, hogy saját gyűrűjébe „pöcizte” vissza a labdát. Le a kalappal a KTE előtt, amely a két csapat tavaszi mérkőzéséhez képest ezúttal is tizenhat pontos hátrányból állt fel, ezúttal egy hajszál hiányzott a bravúrtól.
Kálmán László, a Falco edzője: Tudtam, hogy nehéz lesz, az is volt. Amikor tizenhat ponttal vezettünk, elhittük, hogy megvan a mérkőzés. A Kecskemét szerkezetet váltott, és akik az első félidőben nem teljesítettek jól náluk, ők a második félidőben extrán dobtak. A végén azért tudtuk megnyerni ezt a nagyon fontos mérkőzést, mert hatalmasat küzdöttünk. Azt lehetett látni, hogy elég csonka csapattal álltunk fel, de ez a siker erőt kell, hogy adjon a következőkre.
Borisz Maljkovics, a KTE edzője: Először is gratulálok a Falcónak a győzelemhez. Az első félidő végén engedtük nekik, hogy harmadik szándékból dobjanak egy triplát, a szünet után pedig két-három hárompontost szereztek, amivel elmentek tíz ponttal. Mi azonban nem adtuk fel, tovább harcoltunk, és visszajöttünk a meccsbe. Jó ritmust kaptunk el, kiegyenlítettük a lepattanócsatát, egy labdás meccs lett, a szerencse is döntött, gratulálok még egyszer a Falcónak. Jól játszottunk, csapatként küzdöttünk, ezt a teljesítményünket szeretnénk Marko Djeraszimovics újszülött kisfiának ajánlani.
