Négy jó és egy rossz hír várta a Falco szurkolókat pénteken este a Sopron ellen. Kálmán, Szanati, Timberlake és Harazin felépült sérüléséből, Pantelics viszont csak civilként nézte társait.

Remek hangulat fogadta a csapatokat, mindkét oldalról szép számmal érkeztek szurkolók. A meccs azonban nem volt egetrengető színvonalú. keddihez hasonlóan ezúttal is nehezen lendültek bele a csapatok a pontgyártásba. Tíz perc után 16-13-ra vezettek a sárga-feketék.

Bár a Sopron jól tartotta magát, a folytatásban is a mi szánk íze szerint alakult minden. Ha nem is sokat, de tovább nőtt a különbség. Már a tíz pontos határt súroltuk. Ha egy picit jobban koncentrálunk, talán megroppanhatott volna a vendég gárda. Nem így történt, 44-36 volt a félidő. Pantelics hiányában nem bírtunk Egemonye-val a palánk alatt, aki 20 perc alatt közel 20 pontot termelt.

Eleinte a szünet után is ott folytatódott a játék, ahol a második negyed végén abbamaradt. Aztán egy pontot megálltunk, hiányzott egy pici plusz ahhoz, hogy meglépjünk. Nem így történt, a Sopron viszont vérszemet kapott, és az etap hajrájára sikerült fordítaniuk.

Az utolsó, mindent eldöntő negyedet három pontos hátrányban kezdtük. Több alkalommal még csak szerencsénk sem volt. Hiába nyertük meg eggyel a záró felvonást, a hajrá ezúttal nem nekünk kedvezett. Az utolsó másodpercekben most Szabó triplája kimaradt, így több, mint másfél év után kapitulált az Arénában a Falco.

Borzasztóan nehéz helyzetbe kerültünk ezzel. Hiába minden eddigi rekord, hétfőn az életünkért fogunk játszani Sopronban.