A nyíregyháziak az utóbbi időben centergondokkal küzdöttek. A bordatörést szenvedett Sitku nem is tudta vállalni a játékot, míg a térdével bajlódó Czigler átöltözött ugyan, ám már a bemelegítést sem végezte el, így a műtétre váró Lekli maradt az egyetlen magasemberük.
Nálunk Doyne a 2008-as bajnoki döntő óta első meccsét játszotta, ráadásul rögtön volt csapata ellen.
A találkozó jó negyed órás késéssel indult, mert a bemelegítésnél meghibásodott az időmérő, így kézi vezérléssel működtették az órát.
Az elején minden a tervek szerint alakult. A FALCO akarata érvényesült, a Nyíregyháza csak rohant az eredmény után. Doyne elemében volt, az első negyedet 8 ponttal nyertük (14-22).
A második etap elején tovább növeltük előnyünket. Ezt követően aztán fej-fej mellett haladt a két csapat. Nikola Lazics edző lehozta Kálmánt és Gosa-t, Marshall és Lekli vezérletével kosárszegény húsz perc után feljött hét pontra az NYKK (30-37).
Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy a játék színvonalánál már csak a játékvezetés volt gyengébb. Valovicsék hol ide, hol oda tévedtek nagyot…
Tovább zárkóztak a második félidőben a piros-kékek. A FALCO-ban Doyne tartotta ugyan a lelket, ám a túloldalon Mohácsi élete meccsét játszotta, szórta a triplákat. Savic mezőnyben alkotott nagyot, viszont Marshall és Lekli már négy hibánál járt. Egyelőre azonban ezt nem tudtuk kihasználni. Sőt. (55-56)
A sárga-feketék dolgát nehezítette, hogy az addig remekül játszó Doyne-t másfél perc után egy kamu- és egy jogos fault után kipontozták a játékvezetők, ráadásul Gosa is négy hibánál járt. Hat percig kapaszkodott még a Ferenczi-legénység, sőt egy pillanatra a vezetést is átvették, ám a hajrát Hajmásyék bírták jobban, így ha a vártnál sokkal nehezebben is, de nyertek a vasiak.
