Simon László térde a találkozó napjára bedagadt, így ő csak civilként, a kispadról nézte a Falco – Sopron szomszédvári rangadót.
Gyászszünettel indult a mérkőzés, Márkó Józsefre, Némóra – ahogy a hangosbemondó is említette: a Falco emblematikus, mindig mosolygós szurkolójára – emlékeztünk.
Alaposan bekezdtek a csapatok, nem egészen két perc után már 12 pont esett (6-6). Nem játszottunk igazán jól, Bencze 5 és fél perc után, 10-12-nél időt kért. Hiába. Gyermeteg hibákat vétettünk a folytatásban is. Támadásban szokatlanul sok homályt dobtunk, a védekezésünk sem működött, és a lepattanókat is könnyedén ajándékoztuk oda az ellenfélnek. A Sopron elhúzott kilenc ponttal, aztán a negyed végét megnyomta a Falco, Pantelics és Will kosaraival feljöttünk egyre (20-21).
Nem kezdtük jól a második negyedet, nem telt el két perc és 21-27 volt az állás, Bencze megint időt kért. Hiába szorongattuk a Sopront, nem tudtuk átvenni a vezetést. Az utolsó percben Meszlényi is magához rendelte övéit, nem mintha veszélyben lett volna az előnyük, sőt Egemonye utolsó másodperces kosarával 38-47.
A szünet után beállt Timberlake, aki rögtön egy „gól jó plusz eggyel” kezdett. Fel is ugrott a kispad mögött ülő papa, Philip Timberlake. Hamar visszaült, hiszen Thomas egy triplával válaszolt. Pantelics pöcizett vissza egy labdát, aztán betalált Kálmán, pont mire lejárt volna a támadóidő. Gombás ellépte, majd földhöz vágta a labdát, amiért jött is a technikai. A következő soproni támadásnál labdát szereztünk, Will palánkszaggatót zsákolt, így már 51-50 volt ide, Meszlényi máris időt kért. A Falcót azonban innentől kezdve nem lehetett megállítani. Szép, tetszetős, közönségszórakoztató kosárlabdát játszva egyre nagyobb előnyre tettünk szert. A harmadik negyedben újabb történelmi csúcsot állítottunk fel az egy negyed alatt szerzett 40 ponttal.
A negyedik negyed előtt 78-66 állt az eredményjelzőn. A szurkolók hat perccel a vége előtt már olléztak. Eldőlt a meccs. Már csak a különbség volt a kérdéses. A végén beálltak a fiatalok, cserék, akik nem tudtak kellően felpörögni, így szépített a végeredményen a Sopron.
Mestermérleg:
Bencze Tamás: Nem azért kezdtünk így, mert a szombathelyi szurkolókat infarktus közeli állapotba akartuk hozni, hanem mert ma délutánra bedagadt Simon térde, és kiderült, hogy nem számíthatunk rá. Timberlake az ASE ellen megsérült, fájt a dereka, ráadásul Szanati sem érezte jól magát, csak az első félidőig tudta vállalni a játékot, a szünetben „gyakorlatilag meghalt”. Ezért kényszerből volt olyan, hogy két hármassal játszottunk. Nagy szerencse, hogy a fájdalomcsillapítók hatására végül be tudott állni Timberlake, ha nem így lett volna, nem is tudom, mire mentünk volna. A végén már a fiataloknak is lehetőséget adtam, így kisebb lett a különbség.
Meszlényi Róbert: Az első félidőben jól kihasználtuk, hogy Timberlake nem volt a pályán. Bosszantó azonban, hogy már akkor is nagyon gyengén dobtuk a büntetőket, lehetett volna nagyobb is az előnyünk. A szünet után aztán beállt Timberlake, és gyakorlatilag eldöntötte a meccset. Szinte mindent bedobott, mi viszont még a tiszta helyzeteket is elrontottuk. Ráadásul a harmadik negyedben számomra érhetetlen okokból teljesen szétesett a védekezésünk. Jó, hogy a végén tudtunk kozmetikázni az eredményen, különben egy nagy zakó lett volna ebből.
