Nagyon nagy kár, hogy a FALCO-nak nincs még legalább egy Kálmán Lászlója. A sárga-feketék ikonja a mai napig kiteszi szívét-lelkét a pályán, ami 38 évesen – betegséggel küszködve – is sokszor egészen hihetetlen. Kevés most az olyan fiatal kosaras, aki hozzá hasonló karrierről akár csak álmodhat is… Az elmúlt két évtizedben számtalan összecsapást nyert már meg egyedül a csapatnak, ma is mindent megtett a sikerért, nem rajta múlt, hogy egy újabb nyerhető meccset bukott el a FALCO.
No de haladjunk sorjában.
Extra első játékrész
Az NB I-es férfi kosárlabda bajnokság 16. fordulójában a tabella második helyén álló Albacompot fogadta hazai pályán a már szebb napokat is megélt FALCO-SZOVA KC Szombathely. Nyilvánvaló bravúr lett volna egy hazai siker, ám égetően szüksége lett volna erre Nikola Lazics együttesének.
A szokásosnál valamivel kevesebb néző látogatott ki szerdán este az Aréna Savariába, de ez, ha az utóbbi idők eredményeit nézzük, érthető is. Döcög a szombathelyiek szekere.
Villámrajtot vett a FALCO, Pankárék meglepték a kék-fehéreket. Braniszlav Dzunics együttese kapkodott, és egészen a negyed hajrájáig loholt a hazaiak után. Ekkor ugyanis a cserepadról – jól – beszálló Kertész bravúr-triplájával átvette a vezetést az Albacomp. Persze ehhez előtte kellett a játékvezetők hathatós segítsége is…
A második negyedet ugyanolyan elánnal kezdték a vasiak, mint az elsőt. Nehezen is viselték Hangáék, hogy egyre nagyobb hátrányban vannak. Folyamatosan reklamáltak, a tőlük megszokott egészséges agresszivitás átcsapott durva játékba, Crocker még azt is megengedte magának, hogy szemközt köpje Kálmán Lászlót. Érdekes ítélet született, az amerikai kiállítás helyett, megúszta egy technikaival.
Kálmán amúgy extázisban játszott, de Doyne is szórta a pontokat. Igaz Jones is tarthatatlannak bizonyult. A félidőben 37-32-re vezetett a FALCO.
Jól játszottunk, ám a minimális előny birtokában sem lehettünk nyugodtak, hiszen a két csapat őszi meccsén is partiban voltunk 20 percig, ám végül 92-80-re mégis alulmaradtunk.
A történelem megismételte önmagát
Az idő múlásával hiába dobtunk pontot, minden kosárra felelni tudtak a vendégek. Simon és Hanga óriásit javult a szünet után, aminek köszönhetően a 28. perc végére átvette a vezetést az Alba. Az utolsó, mindent eldöntő negyed előtt 62-64 állt az eredményjelzőn.
Aztán beállt Simon László, így az addig egy másodpercet sem szusszanó Kálmán nélkül kezdtük a záró felvonást. Nem bírtuk el legjobbunk hiányát, megtört a lendület, két perc alatt tíz pontra húzott el a Fehérvár. Ez pedig végzetesnek bizonyult. Hiába jött vissza utána Kálmán, és hiába próbáltunk meg mindent, csak faragni tudtunk a hátrányból. Jobban hajrázott az Albacomp, így végül megérdemelten nyert.
Borotvaélen táncolunk
Ahogy azt már az elején is leszögeztük, bravúr lett volna egy győzelem. Nem sikerült, pedig nagyon közel álltunk hozzá. Nem is ez a baj, hanem az, hogy már a sokadik „hozható meccset” buktuk el, és ezzel pillanatnyilag megint kicsúsztunk a nyolcból. Borotvaélen táncolunk. Szombaton irány Körmend, az örök rivális otthonába.
