Szombaton délután az újonc MAFC vendége volt a Falco. Hét év után játszottunk ismét a Gabányi László Sportcsarnokban, ahol azért azóta sok minden megváltozott…
A várakozásoknak megfelelően közel telt ház fogadta a csapatokat. Doyne hiányában Perl kezdett hátvédként, Will pedig bedobóként. Toutziarakis szerezte az első kosarat, de Dukics révén hamar sikerült válaszolni. Innentől kezdve aztán nagyon sokat hibáztunk támadásban, de szerencsére a MAFC sem nagyon „érezte” a saját palánkját. Dukics szenzációsan védekezett, Perl és Váradi pedig ügyes dolgokat művelt támadásban. Sikerült meglógnunk a folytatásban, az első negyedet 21-12-re nyertük.
A második negyedre sem változott sokat a játék képe, a sárga-feketék őrizték tíz pont körüli előnyüket, bár a lelkes fővárosiak sem szakadtak le. Náluk Toutziarakis és Brown vállalt sokat, míg a Falcóban egyenletesen elosztoztak a pontok. A félidőben 31-38 állt az eredményjelzőn.
A szünet után a MAFC jött ki agresszívebben az öltözőből, a kezdeti Falco-vezetés hamar elillant. Előbb egyenlítettek, majd fordítottak a hazaiak. A hajrára aztán megint nálunk volt az előny, még ha elég minimális is (54-57). Ráadásul ehhez „kellett” az is, hogy a piros-feketék irányítója, Brown súlyosnak tűnő sérülést szenvedett, és már nem is tudott visszaállni.
Az utolsó negyedben is fej-fej mellett haladt a két együttes, a MAFC-nak szinte már alig maradt játékosa – Lakosa is kipontozódott –, ennek ellenére piócaként tapadt a Falcóra, sőt a végén már úgy tűnt, elveszítjük a meccset, ám Martinics a lefújás előtt dobott triplájával a sírból mentette hosszabbításra a derbit.
Minden egyes kosárért vért kellett izzadnunk, a ráadás öt percben elmentünk 5-6 ponttal, de még innen is volt visszaút Mócsánéknak. Misek két jó büntetőjével 87-86 volt oda, egy Falco időkérést követően Perl szerzett ziccert, de még mindig maradt annyi ideje a MAFC-nak, hogy megnyerje az összecsapást. Hunter azonban idő előtt engedte el a hármast, kimaradt, így ha nehezen is, de hozta a kötelezőt a Kálmán-legénység.
Stefan Timbus, a MAFC edzője: Az első félidőben rá sem ismertem a csapatomra, olyan gyengén játszottunk. Ezután feljavultunk, de már megint hiányzott a rutin, hogy le tudjuk zárni a mérkőzést. Sajnos több játékosom is hős akart lenni, ahelyett, hogy okosan játszottunk volna.
Kálmán László, a Falco edzője: Bután játszottunk ma nagyon, sajnos több hiányosságunk is megmutatkozott. Örülök a győzelemnek, de ettől függetlenül le a kalappal a MAFC előtt. Megmutatták ma, hogy egy esélytelenebbnek vélt csapatnak hogyan kell küzdenie az utolsó pillanatig.
