Kulcsfontosságú meccs várt mindkét csapatra a 18. fordulóban. A Jászberény volt előnyösebb helyzetben, ahogy Földi Sándor edző fogalmazott, a mennyország kapujában állnak, csak át kell lépniük a küszöböt, a Falcónak viszont ahhoz, hogy biztosan ott legyen a felsőházban, már nem szabadott hibáznia.
Nagyon fogadkozott Szombathelyen mindenki. A klub még ingyenbuszt is indított Jászberénybe. Hiába a gyatra szereplés, még így is körülbelül 35-40-en kísérték el kedvenceiket az ország másik felébe. Remek hangulatot varázsoltak a csarnokba a vendég szurkolók, akiktől a biztonságiak nagyon tartottak, már bő 40 perccel a kezdés előtt a következő kérdéseket tették fel egymásnak: „Mikor jönnek? Hányan jönnek? Te hallottál már róluk valamit?”
Bencze Tamás edző elsősorban két dologra hívta fel játékosai figyelmét a találkozó előtt: ne engedjék, hogy sok hárompontost dobjanak a hazaiak, és figyeljenek oda az első negyedre, mert könnyen megszórhatnak minket.
Nos, ebből végül egyiket sem sikerült betartani, a JKSE már 10 perc után 31 pontnál járt, a triplákat pedig számolatlanul dobták Rakicsék. A meccs gyakorlatilag 3 perc alatt eldőlt, esélyünk sem volt a folytatásban. Pocsék támadójáték és még pocsékabb védekezés jellemezte a Falcót.
Az eszetlen, buta játék a második negyedben is folytatódott. Zagorac és Ivosev ugyan néha-néha betalált, de ez édeskevés volt, a különbség csak tovább nőtt. A félidőben 47-29 állt az eredményjelzőn. Vérciki volt hallgatni, ahogy a hazai B-közép a „Húsz! Húsz! Húsz!” rigmusra zendített.
A szünet után jóval nagyobb akarással jött ki az öltözőből a Falco. Sokkal jobban játszottunk, mint előtte, ám a hátrány elég tetemes volt. Feljöttünk már 11-re is, de a JKSE nem engedte kiénekelni a sajtot a szájából, rendre megállították a felzárkózási kísérleteinket, és pillanatok alatt megint 20 volt közte.
66-52-ről várták a csapatok a záró játékrészt, melynek elejét megint megnyomtuk, most 10 pontra is sikerült megközelíteni az ellenfelet, de ennél tovább már megint nem jutottunk. A Jászberény okosan játszott az idővel, és teljesen megérdemelten nyert.
Történelmi vereséget mértek ránk a kék-fehérek, hiszen a Jászberény története során még soha nem tudta megverni a Falcót. Földi Sándor csapata ezzel óriási lépést tett a biztos felsőházat érő ötödik hely megszerzése felé. A sárga-feketék helyzete kilátástalan, persze semmi sem lehetetlen, de az biztos, hogy 10-12 éve nem voltunk ennyire a padlón.
Végezetül pedig csak annyit, veszíteni is méltósággal kell tudni, mert azok után, hogy az ember végignézett a vendég kispadon – széttört székek tömkelege –, még a szimpatikus vesztes kategóriájába sem férünk oda.
Mestermérleg:
Földi Sándor: Nagyon jól játszott a csapat, nagy győzelmet arattunk. Köszönöm ezt a fiúknak és frenetikus közönségünknek is. Most már elérhető közelségbe került számunkra az ötödik hely megszerzése.
Bencze Tamás: Gratulálok a Jászberénynek. Mi csak a második negyedtől játszottunk úgy, ahogy azt megbeszéltük. A hazaiak az első játékrész után rutinosan játszva tartották előnyüket.
