A mieink szombaton a szlovákokkal játszottak.
A kezdésre nem lehetett panasz, bő 3 perc elteltével 13-0-ra vezettünk. Hagyták egymást játszani a csapatok, alig volt fault, kosár annál több. Mezőnyből az első negyedben 71 %-kal dobtunk, büntetőt sem hibáztunk. A második negyedben 0-7 után találtunk először a gyűrűbe, kezdtek kimaradni a dobásaink, három perccel a félidő vége előtt Szlovákia átvette a vezetést. Kezdhettünk mindent elölről.
Határozottan kezdtük a második félidőt, védekezésünk feljavult, ellenfelünk egyre többet hibázott. Volt közte tíz is, de a harmadik negyed vége szlovák felzárkózást hozott. A záró negyed is jól kezdődött számunkra, aztán sokáig tartogattuk 4-5 pontos előnyünket, a végén azonban kapkodni kezdtünk. Másfél perccel a lefújás előtt Váradi még egy technikait is begyűjtött, négypontos előny megőrzése volt a feladat. Ez nem okozhatott gondot, hiszen a csapatból öten is tíz fölött dobtak.
A mieink legjobbja ismét a szombathelyi Váradi Kornél lett, aki 21 pontot dobott. A másik két FALCO játékos közül Bognár 1 pontot dobott, Sinkovits nem szerzett kosarat.
Nagy Ágoston, a magyar csapat edzője: Sikerült motiválni a csapatot két vesztes meccs után egy olyan csapat ellen, aki eddig 5 győzelemmel és 1 vereséggel állt, és csak pechhel nem jutott négy közé. Ráadásul a matematika sem mellettünk szólt, hiszen a nagy számok törvénye alapján az, hogy két héttel ezelőtt kétszer is megvertük őket hazai pályán, további terhet jelentett mindkét csapatnak. Ezen a tornán nem voltak nagy különbségek a csapatok között, minden apróság számított. A első negyedben nagyon jól kezdtünk, ez volt a cél, és csakúgy, mint a finnek ellen, ez volt a döntő. Aztán felébredtek a szlovákok és a mezőnyben kezdtünk el hibázni, így kiegyenlítették az eredményt. Szerencsére sikerült jobb felfogásban játszani, több jó egyéni teljesítménnyel, nem erőlködtünk és egy picit jobban betaláltunk távolabbról.
Vasárnap a grúzok vártak a mieinkre. A meccs elején minden működött, a félidőt – elsősorban jobb távoli dobóformánknak és több szerzett labdánknak köszönhetően – előnnyel zártuk.
A harmadik negyedben kevés kosár esett, abból is ellenfelünknek jutott több. A záró negyed második percében már a grúzok vezettek, majd növelték előnyüket. Váradi három gyors kosara még visszahozott bennünket a meccsbe, az utolsó percekben azonban a grúzok már nem engedték ki kezükből a győzelmet.
Csapatunkban Bognár Kristóf két- és Váradi Benedek tizennégy pontja mellé 8-8 lepattanót szerzett, utóbbi 4 gólpasszt is adott. Sinkovits Dániel két pontig jutott.
Nagy Ágoston, a magyar csapat edzője: Tanultunk az előző grúz meccs hibáiból, nem erőlködtünk, megpróbáltunk szellősen és szellemesen játszani, és a védekezésünk is hibára kényszerítette őket. Így sikerült egy olyan szoros meccset játszani, ahol nyolcszor változott a vezetés és kilencszer volt döntetlen. Mind a 12 játékos játszott, legalább tíz percet és sikerült az utolsó előtti pillanatig motiváltabbnak lennünk. A végén is volt esélyünk a győzelemre, de palánk alatti kísérleteink kimaradtak. Az utolsó két percben a játékvezetés segítette egy kicsit a nagytestű grúz centerek támadó lepattanózását. Úgy gondolom, hogy a végül 7 győzelem 1 vereséggel záró grúzok - akiket bajnokesélyesnek is tartottak - bár megvertek minket, de megerősítettek bennünket, hogy a hat között van a helyünk. Összegzésképpen az a vélemény alakult ki bennünk, hogy ha lesz lehetőségünk dolgozni, akkor van jövője ennek a szimpatikus csapatnak.
Kár, hogy kevesen láthatták ezeket a meccseket. Bízunk benne, hogy a játékosok klubedzői érdeklődéssel figyelték a szereplésünket, akiknek ezúton mondunk nagy köszönetet több éves felkészítő és nevelő munkájáért.
Forrás: www.bb1.hu
