Nagyon nehezen teltek meg az Arena Savaria lelátói. Tíz perccel a kezdés előtt 7 szolnoki és körülbelül 500 szombathelyi nézte, hogy melegítenek a csapatok. Ennek ellenére már ekkor biztos volt, hogy pokoli hangulat várja a csapatokat, amikor a játékvezető feldobja a labdát. A FALCO szurkolók a büfében mulatoztak, a szolnoki különbusz pedig valahol elakadt.
De egy már akkor biztos volt. A meccsre mindenki elfoglalja a helyét.
A vendégek szimpatizánsai lekésték a bemutatást, a FALCO kosarasai azonban már óriási üdvrivalgás mellett vonultak parkettre.
A mérkőzés hatalmas FALCO rohamokkal kezdődött. Gyorsan tíz pont fölé növeltük az előnyünket, amit tartani is tudtunk. Horváth Imre többször próbálkozott időkéréssel. Ezek után felzárkóztak a vendégek, de Déri Csaba jól reagált és az ő időkérései után tartottuk, sőt olykor növelni is tudtuk előnyünket.
A szolnoki B-közép végül a második negyed közepére futott be. Rövid üzenetváltás és szócsatán kívül azonban nem történt rendbontás.
Jól védekeztünk és még azt is elviseltük az első húsz percben, hogy Morris egyetlen pontot sem dobott. Igaz Kálmán László, Donald Wilson és Horváth Zoltán parádésan kosarazott. Volt idejük, mert egy félidő alatt Déri Csaba egyet sem cserélt, így tehát a kezdőötösünk harcolta ki a nagyszünetre az 57-45-ös vezetést.
A második félidőre aztán minden megváltozott. A FALCO elfáradt, a Szolnok pedig folyamatosan dolgozta le a hátrányát. Mire észbe kaptunk, már a piros mezesek vezettek. Kelley ellenszerét nem találtuk, és hiába játszott továbbra is fantasztikusan Kálmán és Horváth, Morris és Kazlauskas nagyon keveset tett hozzá a közöshöz.
A végjáték izgalmasra sikeredett, de a Szolnok bírta jobban az idegek harcát.
Elfáradtunk, a Szolnok pedig megszerezte első idegenbeli győzelmét a bajnokságban.
