Pénteken este közel ezerötszáz szurkoló előtt az Aréna Savariában tartotta ezüstérem-átadó gáláját a Falco.
Bő negyed órás késéssel indult a program. Először a szimpatizánsok a két nagy kivetítőn összefoglalót láthattak a sárga-feketék legszebb jeleneteiből, majd fellépett a West Side tánccsoport.
A porondmester ezúttal is Kollerits Barnabás volt. Az előzetes hírekkel ellentétben mégsem jött el az MKOSZ elnöke, Szalay Ferenc. Helyette a főtitkár, Sterbenz Tamás képviselte a szövetséget. Nem győzte hangsúlyozni, hogy az elnök úr tiszta szívből gratulál a Falcónak.
– Irigylésre méltó hely Szombathely. Egyrészt a magyar kosárlabdában nincs még egy olyan város, ahol a junior és a kadett csapat mellett a felnőtt gárda is döntőt játszik, másrészt büszkék lehetnek a helyiek, hogy minden évben vendégül láthatják a férfi válogatottat. Mi csak remélni tudjuk, hogy a helyi önkormányzat továbbra is kiáll a csapat mellett, és akkor ki tudja, lehet, hogy 1-2 éven belül az MKOSZ elnöke, Szolnok polgármestereként adhatja majd át az aranyérmet a Falcónak – mondta Sterbenz.
Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere is szót kapott. Először is megköszönte a Falco sálat, amit Kálmán László akasztott a nyakába, majd hosszasan ecsetelte, hogy számunkra a Falco a magyar bajnok.
Ezt követően a sikeredző, Bencze Tamás következett, aki hatalmas ovációban részesült.
– Egy edzőt az eredményei minősítik, az eredményeket viszont a játékosok érik el. A siker közös, mindannyiunké. Köszönöm Csátaljay Gábor segítőmnek az egész éves munkáját, és nektek, szurkolóknak, hogy a szezon során végig kiálltatok mellettünk és az ország minden pontjára elkísértetek minket. Azt hiszem, ez is egyfajta visszajelzés, hogy ennyien eljöttetek az éremátadóra. Minden várakozást felülmúltunk, azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megnyernünk a döntőt. Végezetül pedig még annyit szeretnék elmondani, hogy eleinte egy picit tartottam attól, hogy zalai gyerekként egy szombathelyi csapat sikereiért fogok dolgozni. Szerencsére azonban, és ezt ezúton is nagyon köszönöm nektek, az első pillanattól fogva elfogadtatok és befogadtatok.
Nem maradhatott ki a sorból a „legnagyobb király”, Kálmán László sem.
– Felemás érzések kavarognak bennem. Úgy éreztem, hogy Dávid legyőzheti Góliátot. Bár közel álltunk hozzá, végül nem sikerült. Nagyon sajnálom, hogy megsérültem, biztos vagyok benne, hogy ha teljesen egészséges vagyok, másként alakul a döntő. Ennek ellenére azt mondom, szenzációs évet zártunk. Ritkán látható, szerethető csapat jött össze idén Szombathelyen. Elég végig nézni a színpadon helyet foglalókon. Zömmel olyan játékosok állnak itt, akik máshol kiegészítő szerepet kaptak, vagy egyáltalán nem számoltak velük. Hát most igenis bizonyították, hogy képesek a bravúrra. Mindenki megszakadt a sikerért, azt hiszem elég csak Timberlake-t kiemelnem, aki már a szezon elejétől fogva bajlódott bokasérülésével, mégis vállalta azt, hogy csak a bajnokság végén műtteti meg magát. Nem akartam egy ilyen meccs után visszavonulni. Persze most ezzel nem azt akarom mondani, hogy befejezem, még egyeztetnem kell a szakmai stábbal és a vezetőkkel, hogy jövőre milyen szerepet szánnak nekem a csapatban. Nagyon remélem, hogy a város vezetése a továbbiakban is kiáll mellettünk. Továbbá bízom benne, hogy a társaság jó része egyben marad, és jövőre hasonlóan szép sikereket tudunk elérni – mondta végül meghatódva, elcsukló hangon Kálmán.
A játékosok ezt követően lejöttek a színpadról, konfettieső közepette mentek egy tiszteletkört a tömegben, majd a csarnok előtt tűzijátékkal zárult az ünnepség.
