Jarosevits Róbert jelenleg hörghurut gyulladás miatt otthon fekszik. Hétfőn délelőtt még edzett, délután viszont elég rosszul érezte magát, a mai edzéseket pedig már ki is hagyta. Az orvos azt tanácsolta neki, hogy pár napot pihenjen.
– Bízom benne, hogy a hétvégére már rendbe jövök, szeretnék Pécsen játszani – mondta honlapunk érdeklődésére Jarosevits. – Egyébként elég mozgalmas napjaim voltak mostanában. A kaposvári meccsünk után, karácsony első napján itthon voltunk a párommal. Fát díszítettünk, készülődtünk, szóval csupa szokásos tennivaló. Aztán 25-én a barátnőm nagyszüleinél voltunk Körmenden, egy családi összejövetelen. Az ünnepek között, 28-tól 30-ig ismét edzettünk. A szilvesztert is itthon töltöttük. Bencze Tamás edzőtől közel öt nap szabadságot kaptunk. Ez azért jól jött, sőt talán lehet, hogy egy kicsit még sok is volt, mert 28-án már alapozás jellegű edzés volt, és eléggé megmozgatott minket a Tamás. Megmondom őszintén, az első edzés nem is esett annyira jól, de szombaton már meccsünk van, úgyhogy nem lehet lazsálni, fenn kell tartani a jó fizikai állapotunkat.
– 11 győzelemmel és 2 vereséggel zártuk az alapszakasz első körét. Milyen szájízzel koccintottál szilveszter este?
– Ami a csapatot illeti, nagyon elégedett vagyok az eredményekkel. A 11-2-es mérlegünk önmagáért beszél. Borzasztóan örülök, hogy ilyen jó fél évet zártunk. Mindenki azt hangoztatja, hogy milyen jó a csapaton belüli hangulat. Ezt én is meg tudom erősíteni. Rengeteget viccelődünk az öltözőben, rendkívül összetartó brigád vagyunk. Nagyon jó érzés részese lenni ennek a társaságnak. Mindenki a legjobbat próbálja kihozni magából. Ha valakinek esetleg nem úgy megy, próbáljuk őt is biztatni, senkit sem engedjük, hogy elinduljon a lejtőn. Még ha a nap végére el is fáradunk, mindenki szívesen jön edzésre. Amiről pedig eddig kevés szó esett, hogy aránylag elég fiatal a csapatunk. Ez is közrejátszhat abban, hogy ilyen jól megértjük egymást. Emlékszem, amikor tavaly visszajöttem, mindenki azt hangoztatta, hogy milyen magas az átlagéletkor. Most pedig Laci után én vagyok a második legidősebb a 29 évemmel.
Ami pedig engem illet: megmondom őszintén, többet vártam magamtól. Az alapozás közepén előjött egy korábbi sérülésem, hosszú ideig kínlódtam vele, aztán a térdem volt sokáig bevizesedve, így ezek miatt nyilván nem is tudtam normálisan úgy dolgozni, ahogy szerettem volna. Sajnos, amikor játéklehetőséget kaptam, nem mindig tudtam élni vele. Mondjuk az is tény, hogy nem játszottam olyan sokat. Edzéseken próbáltam megtenni mindent, hogy az edzőnk bízzon bennem, hogy fel tudjon küldeni a pályára, de nyilván voltak nagyon szoros meccsek is, amikor nem akart belenyúlni a centerpárosba, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy ott van Harazin Tomi is, akinek nagyon jól megy a játék. Remélem, hogy a szezon második felében azért már több lehetőséget fogok kapni. Tudom, hogy ez elsősorban rajtam múlik, megpróbálok ezért minden tőlem telhetőt megtenni.
– Mit vársz a folytatástól, mit gondolsz, hol végezhet a Falco az alapszakasz végén?
– Túl vagyunk az első körön, nagyjából már kirajzolódtak az erőviszonyok. A szezon előtt az elsődleges célunk a legjobb nyolc közé kerülés volt. Ez most már nagyon úgy néz ki, hogy meglesz. Kereshetünk magunknak merészebb célokat, mint mondjuk a négybe jutás, de azért azt tudni kell, hogy nagyon nehéz lesz. Messze van még a vége, és bármi előfordulhat. Februárig még változhatnak a csapatok keretei, illetve most majd sokkal kevesebb szabadidőnk lesz, mert elkezdődik a Magyar Kupa és lesznek hétköznapi meccsek is. A második kör sokkal fárasztóbb lesz, mint volt az első. Rengeteget fog számítani, hogy lesz-e sérülés, és hogy ki mennyire tud majd regenerálódni a két meccs között. Természetesen bízom benne, hogy megmarad ez a lendület a csapatban, és szerintem Tamás is van annyira jó edző, hogy közös erővel fogunk még tudni meglepetés győzelmeket okozni. Én körülbelül egy hónappal ezelőtt néztem végig a sorsolásunkat, számolgattam, hogy nagyjából hova érhetünk oda, és arra jutottam, hogy szerintem a végén egy 20-6-os mérleg meglehet, kis szerencsével elérhető lesz a legjobb négy.
– Hétvégén irány Pécs! Elég kemény diónak ígérkezik...
– Valóban, egyáltalán nem számítok könnyű meccsre. A legutóbbi három meccsüket hozták, ez azért biztos adott nekik egyfajta önbizalmat. Nagyon vigyáznunk kell velük. Tegnap reggel már volt róla szó, hogy Tamás szerint a két kulcsemberük Csirics és Doyne. Őket kellene valahogy megfogni. Azt beszéltük, hogy mivel mindketten 30 pont körül szoktak dobni, ha 20 körül tudjuk őket tartani, akkor meglehet a siker. Viszont nincs kimondott ötös centerük, ezt ki kéne használnunk, hiszen magasságbeli fölényben vagyunk. Nincs mese: oda kell menni, aztán nyerni kell!
