Teljesen megtelt a Tiszaligeti csarnok a bajnoki döntő negyedik mérkőzésére. A vendég szektorban is full house volt.
A feldobás után a Falco hozta el a labdát, Szabó triplájával indult a meccs. Báder közelről szépített, majd Horváth egy „emberes” triplával fordított. Tovább folytatódott a kosáreső, Timberlake is betalált távolról. Hol egyik, hol másik csapat vezetett. A Szolnok ezúttal is extrán szórta a triplákat, ez ellen pedig úgy tűnt, nincs ellenszer. Három perc volt hátra a negyedből, amikor 24-17-nél Bencze Tamás időt kért. Nem tudtuk rendezni a sorokat, Gay vette vállára csapatát, elhúzott 12-vel az Olaj. Tíz perc után 35-22 volt az állás.
Három perc után nemhogy csökkent volna, még tovább nőtt a különbség (41-24), így Bencze újabb időt kért. Teljesen szétestünk a második negyedre, a hazaiak a mi hibáinkból éltek. Állandósult a két csapat közti 20 pontos különbség. A végén volt még egy Pantelics technikai, a szünetben 63-40-et mutatott az eredményjelző.
A nagy kérdések tehát hamarabb eldőltek, mint azt vártuk. A harmadik negyed elején Pantelics pontjaival kozmetikáztak az eredményen a vendégek, ám aztán éledezett az Olaj, így visszaállt minden a régi kerékvágásba. Leült a meccs, már mindkét fél a lefújást várta. Mielőtt még 30 lett volna közte (80-52), ismét megpróbálkoztunk egy időkéréssel. Sajnos nem tudtunk higgadtak maradni. A 29. percben Valovics játékvezető kiállította Pantelicset, miután a szerb fellökte Trepákot egy lepattanóharc után.
86-57-ről kezdték a csapatok az utolsó játékrészt. Már csak a végeredmény volt kérdéses. A végén már ünnepelt a Szolnok, egyre többet hibáztak a hazai játékosok. Hosszú percekig nem tudták megszerezni a közönségük által annyira várt 100. pontot. Jarosevits viszont villogott még párat. A végeredmény: 102-84, megérdemelt szolnoki siker.
Mestermérleg:
Pór Péter, a Szolnok edzője: Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megvédenünk a bajnoki és a Magyar Kupa címünket, illetve sikeres nemzetközi szereplés van a hátunk mögött. Nagyon büszke vagyok játékosaimra. A tavalyi és az idei évben is rengeteg lemondással járó munkát vittek véghez. Szeretnék köszönetet mondani a stábunknak és mindenkinek, aki segített az idei éven. Természetesen köszönetet mondok drukkereinknek is, akik bebizonyították, hogy nem csak Magyarország legjobb szurkolótábora, hanem Európában is számolni kell velük.
Bencze Tamás, a Falco edzője: Nem asszisztálni jöttünk a Szolnok fiesztájához, de sajnos az első negyed utolsó három percétől fogva a harmadik negyedig ezt tettük. Ezért egy picit szomorú vagyok. Pedig jól kezdtünk, kifejezetten közönségszórakoztató meccsnek indult, ám aztán nem tördeltük eléggé a Szolnok játékát, hagytuk őket érvényesülni. Elkapták a fonalat a hazaiak és mindent bedobtak. A második negyedbeli fölényük ennek tükrében már törvényszerű volt. Ennek ellenére sem adtuk fel, a második félidőt meg is nyertük. Büszke vagyok minden játékosomra, edző kollégámra, vezetőre és szurkolóra, akikkel közösen értük el ezt a sikert. Nem gondolom, hogy túlteljesítettük volna magunkat, hiszen ha idáig eljutottunk, akkor ennyit tudunk. Úgy néz ki, hogy a párharc első meccsével vesztettük el a döntőt. Emelt fővel veszítettünk. Ha a párharc egészét nézzük a jobbik csapat nyert. Gratulálok nekik is, az egész éves teljesítményük alapján megérdemelten nyertek. Mindent megnyertek idén, amit lehetett.
