Óriási ováció fogadta Kálmán Lászlót, a Falco újdonsült vezetőedzőjét az Aréna Savariában. Nem volt könnyű helyzetben a legenda, hiszen a megyei rivális ellen kellett debütálnia.
A mérkőzés előtt köszöntötték Perl Zoltánt, akit a legjobb utánpótlás korú játékosnak választottak, így idén ő kapta a Horváth Zoltán díjat.
A Falco ragadta magához a kezdeményezést az elején, ahogy Kálmán kérte, gyors játékkal kezdtek a sárga-feketék, és hamar 8-2-re elhúztak. Rakocsevics azonban villant párat, igaz ez csak arra volt elég, hogy látótávolságon belül maradjon a Körmend (27-19).
Továbbra is kitartott a hazaiak lendülete, a második negyed elején már több, mint tíz ponttal is vezettek. A piros-feketék azonban nem adták fel, a nagyot küzdő Rakocsevics mellé felnőtt Wisseh is, aki zsákszám harcolta ki a faultokat, és egy híján az összes büntetőjét be is dobta. A végére kiengedett a Falco, fordított a rivális, 52-57-es állással mehettek pihenőre a csapatok.
Amilyen jó volt Rakocsevics közelről, olyan extra volt Zagorac távolról. Akárhányszor elvállalta messziről, annyiszor be is szórta a triplát a szlovén légiós. Szép lassan visszavette a vezetést a Falco, majd a harmadik negyed végére ismét meg is lógott, az utolsó negyed előtt 83-74 állt az eredményjelzőn.
Ahelyett azonban, hogy eldöntötte volna a meccset, és megroppantotta volna ellenfelét a vendéglátó, hosszú percekig nem találtak a gyűrűbe Szabóék a záró játékrészben. Ezt kihasználta a Körmend, és egy pontra fel is zárkózott. A vezetést azonban huzamosabb ideig már nem tudta átvenni, pedig a végén Hegedűs játékvezető még a Mitchell-Hencsey-Horváth edzőtrió kérésének eleget téve, a végén még visszanézett videóról, és érvénytelenített egy Timberlake triplát. A végén Perlék keze nem remegett meg a büntetővonalról, így végül megérdemelten nyert a Falco.
Kálmán László, a Falco edzője: Csodák márpedig vannak. Bebizonyítottuk a városnak, a tulajdonosoknak, a szurkolóknak, és önmagunknak is, hogy tudunk mi küzdeni, harcolni, meghalni egymásért a pályán, és nem vagyunk olyan rossz csapat, mint amit a tabella mutat. Én vasárnap már megálmodtam, hogy megverjük a Körmendet, úgy látszik, az álmok néha valóra válnak. Nagyon örülök ennek a sikernek, és nem csak azért, mert nyertünk, hanem érdemes lett volna most bejönni hozzánk az öltözőbe, és végignézni a srácokon, mekkora gát szakadt most fel bennük. A Körmend ma nagyon jól játszott, extrák voltak azok az embereik, akikből külön készültünk. Nálunk voltak hibák, de valaki mindig kisegítette a másikat. Nagyon élveztem a meccset a kispadról is. Azonban ezzel még nincs vége, nem állunk meg, a Nyíregyházát és a Szegedet is meg akarjuk verni!
Aaron Mitchell, a Körmend edzője: Először is gratulálok a Falcónak, megérdemelten nyertek. Sajnos mi ma végig egyénieskedtünk, egyáltalán nem működtünk csapatként, mindenki csak a saját dolgaival foglalkozott. Pedig ez a város, ez a szurkolótábor nem ezt érdemli. Nagyon csalódott vagyok, remélem, hogy a későbbiek során nem ezt a játékot fogjuk nyújtani.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
