A várakozásoknak megfelelően zsúfolt telt ház fogadta a csapatokat a szezon első vasi rangadóján. A hazaiaknál a sérült Csomagics maradt ki a légiósok közül, ám meglepetésre nem az új igazolás Rakics, hanem a fiatal Simon irányított. A túloldalon csak Dickerson és az új fiú, Mckinney-Jones hiányzott, Channels a kispadról kezdte a mérkőzést. Az első támadását mindkét csapat elrontotta, Váradi ziccerére Perry triplával felelt. Néhány extra dobással pár pontos előnyre tett szert a Körmend, majd nagy nehezen 15-15-nél egyenlített a Falco. Az első negyed után 18-19 volt az állás.
Perry duplájának és Lakosa triplájának köszönhetően 5-0-val kezdte a második etapot a Körmend. A 13. percben, Tóth hármasa után – 20-27-nél – Kálmán kérte ki a meccs első idejét. Gyenge színvonalú volt a mérkőzés, mindkét oldalon csak tüzeltek a csapatok, tudatos játék nem alakult ki, így nem volt meglepő, hogy nem sokkal később Cizmic is lépett egyet az asztal felé. Katura hármasa zárta az első félidőt, mely után nyolccal vezetett az MTE (30-38).
Váradi kosara után nem sokkal Ferencz utolsó emberként sportszerűtlenül faultolta a hazaiak csapakapitányát, aki azonban csak egy büntetőt dobott be. Nem tudtak igazán közelebb kerülni ellenfelükhöz a sárga-feketék, állandósulni látszott a nyolc pont körüli különbség. Aztán beállt a fiatal Hódi, aki új színt és lendületet adott csapatának, a negyed derekára 40-44-re zárkózott a Falco, rögtön időt is kért Cizmic. Aztán Váradi „őrült meg”, a semmiből vágott be két triplát, majd Wright labdaszerzését, és hatalmas zsákolását követően 48-46-ra módosult az állás. Időközben feléledt téli álmából a hazai B-közép is, ez persze nem volt meglepő, mert a hajrá egyértelműen a Kálmán-legénységé volt. A vendégszurkolók egy csoportja viszont inkább Wright huhogásával volt elfoglalva… 56-51-ről indult a záró felvonás.
Butorac hármasa után már nyolccal vezetett a Falco. Duinker közelről, Katura távolról volt eredményes, 59-56-nál Kálmán azonnal magához rendelte övéit. Sikerült megráznia magát a szombathelyi csapatnak, négy perccel a vége előtt 68-60 volt az állás. A végén mindent megpróbáltak Katuráék, de a sajtot már nem engedte kiénekelni a szájából a Falco. Második félidei jobb játékának köszönhetően megérdemelten nyertek a hazaiak, akik megállították a körmendi csapat menetelését.
Kálmán László, a Falco edzője: Fantasztikus győzelem volt, igazi kosárlabda mérkőzés. A Körmend nagyon erős, gratulálok is nekik, hogy ilyen jó csapatot tudtak összerakni. Számunkra azért is volt fontos ez a meccs, hogy négy vereség után egy igazi nagycsapatot is el tudjunk csípni. Ez ma azért sikerült, mert végig hittünk benne. Azt gondolom, hogy az első félidőt a játékosok egy része egy picit átaludta, megilletődötten játszottak, nem úgy teljesítettek, ahogy kellett volna, bár ez szerintem betudható annak is, hogy ilyen rangadón még nem játszottak. Viszont akadt olyan is, aki a helyükbe tudott lépni, és jól szállt be, mint például Hódi Patrik. Az első félidőben nagyon rosszul dobtunk, nyolc pontos hátrányt szedtünk össze, de a szünet után összeállt az a védekezés, ami előrevisz minket. Voltak ugyan hibáink, de küzdöttünk, hajtottunk, a szerencse pedig mindig amellé áll, aki többet tesz érte. Nagyon boldog vagyok, most ünneplünk egy kicsit. Köszönöm a drukkereinknek a biztatást, illetve azt, hogy a tegnapi edzésen egy 50 fős csoporttal részt vettek, és már akkor is szurkolásukkal biztosították, hogy mögöttünk állnak.
Teo Cizmic, a Körmend edzője: Nem kezdtünk rosszul, de aztán elveszítettük az energiánkat, főleg védekezésben, és szerintem a végére el is fáradtunk, azért hibáztunk ennyit – rossz döntéseket hoztunk és sorra adtuk el a labdákat. Sajnos a sok sérültünk is rányomta a bélyegét a mai meccsre. Channels fájós bokával vállalta a játékot, illetve az is tisztán látszik, hogy Perry még nincs teljesen kész, nem tudtuk annyit használni, amennyit szerettük volna, mert a végén már hibát hibára halmozott.
