Lehangoló látványt nyújtott, hogy Szolnok után egy másik vidéki fellegvárnál, a Falcónál is már szinte teljes érdektelenségbe fulladtak a hazai mérkőzések. Alig harmadház fogadta a Kálmán-legénységet a Kaposvár elleni középházi rangadón, melynek elvileg még nagytétje volt, hiszen egyik csapat sem biztosította be helyét a rájátszásban. Úgy látszik, a szombathelyi drukkerek már belenyugodtak, hogy csapatuk számára április közepére lefőtt a kávé…
A cipőcsikorgatásoktól hangos első negyedet a Puljko és Spica nélkül érkező somogyiak kezdték jobban. Jazvin szerezte a vendégek első hat pontját, úgy, hogy közben még egy büntetőt el is rontott. Aztán Ubilla szerzett hét pontot, a hatodik percben 8-15-nél időt kért Kálmán. Az első negyed vége Fodor két triplájával 18-26-tal zárult.
Újabb Fodor távolival folytatódott a mérkőzés, majd egy gyorsindítás után Hendlein 18-31-re módosította az állást. Benke hármasát követően 22-40-nél volt már 18 is közte, amikor jött az újabb hazai időkérés. Továbbra sem volt semmi játéka a Falcónak, viszont elkezdtek ülni Burgess-ék triplái, így 32-45-re zárkóztak a vasiak, ekkor Kmézics edző rendelte magához a csapatát. Egészen kilencig jöttek vissza a sárgák, de a félidőre vissza tudták verni a rohamokat a vendégek (38-55). Fülsüketítő füttykoncert kísérte öltözőbe a hazai csapatot és a játékvezetői triót.
Alaposan megcsappant az amúgy sem túl népes szombathelyi B-közép létszáma a szünetben, a Brigade szurkolói csoport pedig tüntetőleg le is vette molinóját a lelátóról. Alig egy perc telt el a harmadik negyedből, amikor Wright közelije, majd a kanadai center labdaszerzése után Kmézics Zorán időt kért, és nagyon leteremtette Hendlein Rolandot. 6-0-val kezdtek a hazaiak, Fodor és Benke triplája nagyon kellett a somogyiaknak. 57-68-nál az amúgy is feszült lelátói légkörre csak rátett egy lapáttal Földházi játékvezető, aki Kálmán László ellen ítélt technikait reklamálásért, a Falco edzője egy kaposvári lökést kért számon a három bírón. Nagy nyomás alatt játszott a KKK, de állta a rohamokat. Burgess hármasával az utolsó pillanatokban 63-74 volt az állás, az utolsó felvonásra végül Ubilla büntetői után 63-76-tal fordultak a csapatok.
A hazai publikum sokszor elégedetlenkedett a játékvezetéssel, nyilván nehezen emésztették meg, hogy végig hátrányban vannak kedvenceik. Burgess negyedik hármasával hosszú idő után tízen belülre került a Falco (68-76), Kmézics riadtan kért időt. Relphorde és Wright zsákolásával, majd Thomas közelijével egy kosárnyira közelítette meg riválisát a Szombathely (74-76). Azonban még időben eszméltek a kék-fehérek: Benke ötödik tripláját dobta, majd Jazvin senkitől sem zavartatva szerzett kosarat a palánk alól. Izgalmasan alakult a hajrá, a Kaposvár okosan őrizte minimális előnyét, és végül teljesen megérdemelten nyert.
A hazai szurkolók részéről volt némi elégedetlenkedés a lefújás után, bár a többség inkább csendben, csalódottan kullogott haza. Könnyen lehet, hogy legközelebb az eddiginél is kevesebben lesznek a Sugár úton...
Egy biztos, a Falco sorsa már nem a saját kezében van, hiszen a KKK egymás elleniben is jobb a vasiaknál. És csak halkan tesszük fel a költői kérdést: Mi lett volna, ha kettő helyett négy légióssal áll fel Kmézics Zorán csapata?
Kálmán László, a Falco edzője: A Kaposvár frissebb volt, mint mi. A második félidőben visszajöttünk a meccsbe, de a kulcspillanatokban nagyon rossz döntéseket hoztunk: nem azt az embert játszottuk meg, akinek faultproblémái voltak, illetve dobálgattuk a hárompontosokat, amikor jó ritmusunk volt betörésekből. Ezen kívül volt még egy fő oka annak, hogy hazai pályán kikaptunk: azt gondolom, a Játékvezetői Bizottságnak érdemes lenne visszanéznie ezt a mérkőzést, és elgondolkodnia, hogy egy ilyen meccsre talán nem ilyen bírókat kéne küldenie. Nem akarom őket megbántani, biztos, hogy a legjobb tudásukat akarták hozni, de érdekes módon mindig a Falco kárára tévedtek óriásikat. Megyünk tovább, de most már nem a mi kezünkben van a sorsunk, ezt azért tudjuk jól.
Kmézics Zorán, a Kaposvár edzője: Két kulcsjátékosunk nélkül jöttünk Szombathelyre, de úgy álltunk hozzá a meccshez, hogy ha csak egy pici esélyünk is lesz nyerni, szeretnénk azt megragadni. Az elején bátran és keményen kezdtünk, sikerültek a dobások, és szívósan védekeztünk. Jól játszottunk, és ez meghozta az önbizalmunkat. Egy nagyon jó félidő után tudtuk, hogy a neheze még hátra lesz. A harmadik negyedet sikeresen átvészeltük, de az utolsó negyedek nekünk az utóbbi időben nem sikerültek. Korábban mindig nagyon elveszítettük a záró játékrészt, most is volt ugyan egy kisebb rövidzárlatunk, de nagyon fontos volt, hogy abban a periódusban is szereztünk kosarakat. A Falcónak a végén sietnie kellett, mi kivédekeztük a támadásaikat, magabiztosan, tudatosan és okosan hoztuk le a hajrát. Csapatként muzsikáltunk, megérdemelték a fiúk ezt a győzelmet. Most már reális esélyünk van a nyolcba kerülésre.
