A szurkolók azt szerették volna, ha a bajnokcsapat légiósai maradnak, ebben látták a címvédés garanciáját. Volt is huzavona a bajnokság kezdete előtt, de sem Kazlauskas, sem Doyne, sem Alekszejev nem maradt. A pótlásukra érkezők a kezdetben jónak tűntek, végül hullámzóan teljesítettek. Erről is esik szó alább.
Légiós gondok
Már a bajnokság kezdetén nagy vita folyt a légiósok kiválasztása körül. Többen, legfőképp a szurkolók elégedetlenkedtek, annak idején az váltotta ki a legnagyobb vihart, amikor Szrecsko ellenállt, hogy a bajnokcsapat külföldi húzóemberei visszatérjenek. Jó volt ez így szerinted?
A bajnokság elején hat játékos elment tőlünk, és ez nagyban befolyásolta az idei év teljesítményét. Ők rutinos, jó játékosok voltak, akik a maguk posztján a magyar mezőnyben kimagaslót tudtak nyújtani, kiélezett helyzetben el tudták dönteni a mérkőzéseket. Ilyen légiósokat nehéz találni, de tavaly nagyon jól összejöttek a dolgok. Kis szerencsével – ha nem vártunk volna a légiósokra -, ha a kiszemeltek idejönnek, más eredmény születik a végelszámolásnál. Gondolok itt a paksi Williamsre, aki Doyne helyére jött volna, csak mi vártuk Bam válaszát, s amikor nemet mondott, Williamsről is lecsúsztunk.
Ezek nagyban meghatározták az évet, mert egyes-kettes poszton hiányzott egy meghatározó játékos. Persze volt, aki a felkészülési meccseken jól teljesített, például Perincic. Aztán megsérült a térde, és elhalványult, de a rájátszásban az Albacomp ellen nagyon jó volt. Neki is köszönhető, hogy sikerült bekerülni a legjobb négybe. A másik horvát játékos is sokat bajlódott sérüléssel, így ők ketten nem tudtak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Nem voltak játékban, nem volt megfelelő meccsrutinjuk. Edzésen pedig mindig egymást fogták, és számomra is meglepetés volt, hogy amikor küzdeni kellett a posztért, Vrasajlko például leiskolázta Occitit. Edzésen olyan teljesítményt nyújtott, hogy az alapján szerintem az Euroligában kellett volna játszania. De amikor Occiti elment, és megnyugodott, hogy marad, újra langyos lett.
Érthetetlen, és az edzőnek is nehéz a választás így. Főleg úgy, hogy az edzőmeccseken is jó volt, akkor meg lehetett játszani, amikor pedig biztonságban érezte magát, nem tudta kihozni magából azt, ami szerintem benne volt. Nem így történt, nem szedett sok lepattanót, nehezen adott jó elzárást, a végén már erre sem volt képes.
Hosszú, de rutintalan pad és a sérülések
A Lakatos Vida páros, akik némileg a te tehermentesítésedre érkeztek?
Ők még rutintalanok voltak. Nem játszottak előtte kellő mennyiséget, ennek ellenére nagyon beleillettek ebbe a csapatba. Jó volt a habitusuk, több ponton sokat tudtak segíteni, de azt látni kell, hogy ma még nem meghatározó játékosok. Lehet, hogy idővel beérnek, most még nem húzó emberek. De úgy gondolom, hogy a Falco azért tudott ilyen jól szerepelni még ezzel a csapattal is, mert nagyon együtt volt a társaság. Bajban is, sikerben is, kis szerencsével odaérhettünk volna az első helyre, és hogyha Kecskeméten nyerünk, meg utána a hazai meccseinket hozzuk, ha nincsenek a sérülések,ha a Dombóvárt megverjük, ha... Ha így lett volna, ezzel a csapattal is döntőt játszunk, ez pedig extra lett volna.
Az ősz végén, tél elején látványos volt a megtorpanás, előtte másodikak is voltatok a tabellán. Ekkor jött egy hullámvölgy, és ebből mintha nem igazán tudott volna kikecmeregni a csapat, már nem volt az igazi.
A sérülések bolygattak meg akkor minket, aztán jött az elveszített kupadöntő, ami eléggé visszalökte a társaságot. A Körmendet simán leiskoláztuk, a döntőben aztán jól is játszottunk, a negyedik negyedben nyolc ponttal vezettünk, aztán megtört a lendület. A döntő ugyanis mindig más műfaj mint bármilyen más mérkőzés, és ennek a csapatnak ehhez nem volt meg a kellő rutinja.
Kelley a Pécsben már több döntőt játszott, és ő extrát tudott nyújtani, nálunk rengetegen voltak, akik ilyen éles szituációban még nem játszottak. Én is sérült voltam, csak a nyolcadik percben léptem pályára. Ciric ugyanúgy, és ezt nem bírtuk el. Ennek ellenére a győzelem kapujában voltunk, de hiányoztak a szükséges apró momentumok a sikerhez, pár ponton múltak a dolgok. Ezért kudarcként éltem meg, de ha reálisan nézem, akkor a második hely a csapattól nagyon nagy teljesítmény a kupában. A bajnoki negyedik pedig extra így, hogy ennyi sérülés volt, nem voltak kiemelkedő játékosok, de csapatként mégis nagyon jól működtünk.
Jó feltételek
A klub vezetése és a tulajdonosi kör hogyan viszonyult ehhez a szerepléshez?
Maximálisan a csapat mellett voltak, sőt, szerintem erőn felül is teljesítettek. Nem szóltak bele abba, hogy ki jöjjön, kit kellene elküldeni, a szakmát rábízták az edzőre, úgyhogy csak jót tudok róluk mondani. Ebben a gazdasági helyzetben majdnem ugyanazokat a feltételeket tudták biztosítani, mint tavaly. Teljes mellszélességgel mellettünk voltak, a kupadöntőt is idehozták, hogy még egyszer megpróbálhassuk megszerezni a trófeát. Sajnos nem sikerült, és ez tényleg nagy tüske maradt bennem, főleg úgy, hogy kettőből egy sem sikerült.
Úgy tudom, mától ül le a vezetőség tárgyalni a magyar játékosokkal. Elkezdődött az egyeztetés?
Én még nem tudok róla. Persze biztos, hogy megtörténik ez, hiszen fel kell térképezni, kinek mi az igénye, s azt, hogy az új edző kire tart igényt, hiszen lényegében ő fogja eldönteni, kikkel szeretne együtt dolgozni. Remélem, ebbe az elképzelésbe én is beleférek még.
Nemrégiben mondtad, hogy egy-két jó éved még biztosan van.
Igen, főleg most, hogy úgy vélem, idén nem tettünk le olyat az asztalra, ami nyomot hagyhatott volna az emberekben. Én pedig mindenképpen úgy szeretnék visszavonulni a sporttól, hogy nyerjek még valamit, legalább egy érmet. Nem a kupában, a bajnokságban, hogy az ember erre is szívesen gondoljon vissza, amikor majd öreg lesz.
Új edző, és a jövő
Mit szóltak a többiek, s mit te, hogy ismét Gumi (Déri Csaba, a szerk.) ül le a kispadra?
Azt hiszem, ez annyira friss hír, hogy igazából még nem is tudják, és én sem tudok véleményt mondani, csak az ellenfél edzőjeként ismerem. (A beszélgetés kedden készült, a szerk.)
Persze, te az ő távozása után érkeztél.
Igen, de csak jót hallottam róla. Nem hiszem, hogy különösebb probléma lesz. Persze Szrecskót nagyon nehéz lesz pótolni, hiszen közte és a játékosok között egészen különleges kapcsolat volt. De remélem, Csaba tudja folytatni ezt a tendenciát.
Mások nevében nem tudsz nyilatkozni, rád azonban nagyon kíváncsi vagyok. Tudnak-e eléd olyan ajánlatot tenni, amelyikre azt mondod, hogy köszönöm, nem, és inkább máshová mész?
Nekem már itt kell befejeznem a pályafutásomat. Magyarországon nem játszanék más csapatban, maximum alacsonyabb osztályban, levezetésképpen, csak a mozgás kedvéért. A Falcon kívül más csapatban nem tudom elképzelni magamat. Semmi ilyen célom nincs.
Válogatottság vagy pihenés
Válogatottság. Lemondtad, aztán visszatértél, most mi a helyzet?
Számítottak rám, el is fogadtam Mészáros Lajos invitálását, két hónapja meg is egyeztünk vele arról, hogy nem kell a tábor elején mennem, egy héttel később is ráérek. De a rájátszás alatt, sőt egész évben nagyon nagy teher volt rajtam lelkileg és fizikailag is, és ez nagyon megviselt. Közrejátszik a fáradtság is, három hét pihenőm lett volna csupán a nyáron, és tudomásul kell vennem, ha még pár évet játszani akarok, akkor nyáron regenerálódnom kell. Sok kisebb-nagyobb sérülésem volt, de minden meccsen játszottam, és ezek nem múlnak el, ha nem pihenek. Most is érzem a térdemet, azaz nem vagyok teljesen rendben, ezeket szeretném a nyári másfél hónap szünet alatt kikúrálni. Ez egy harminchét éves játékosnak nagyon fontos. Legyezgeti a hiúságomat, hogy játsszak a válogatottban, de döntenem kellett. Motivált sem vagyok száz százalékig, kockáztatnám, hogy még jobban megsérülök, és tényleg nagyon fáradt vagyok. Szívem szerint mentem volna, de a ráció döntött.
Más stílus
Saját idei teljesítményedet hogyan értékeled? Átalakult a játékstílusod, már nem dobálsz negyven-ötven pontokat.
Már a tavalyi csapatban is észrevétlenebb tudtam maradni, idén meg az volt a baj, hogy nem az lett volna az elsődleges, hogy ne én hozzak helyzetbe másokat, hanem engem is helyzetbe kellett volna hozni. Könnyebb lett volna, ha nem kellett volna mindig cipelni a labdát, ha át tudtam volna menni kettes posztra, s akár nekem csinálnak üres dobóhelyzetet. A dobószázalékom elég jó, s ha üresen, nem emberrel együtt dobhattam volna, akkor extra lenne. Így, hogy minden tőlem indult, sokkal nehezebb dolgom volt, és az ellenfél is könnyebben fel tudott készülni belőlünk. Tavaly nem adtak fel minket center és bedobó poszton, ezért nagyobb is volt a támadó repertoárunk.
Idén egysíkúbbak voltunk, nem volt meg a megfelelő rotációs rendszer. Ez okozta, hogy vért kellett izzadnom, hogy a csapat nyerjen, minden meccsen száz százalékot kellett nyújtanom, holott nem biztos, hogy ez lenne az igazi feladatom. Játszanom kellett sérülten is, mert tudtam, ha nem játszom, akkor esélytelenek vagyunk a győzelemre. Régebben, amikor nem volt ilyen nagy csapat a Falco, és körém épült, akkor éreztem ugyanezt, mint az idén: ha nem játszom, nem nyerünk.
A védekezéssel is voltak gondok.
Idén nem ismertük egymás gondolatait, ez megmutatkozott. Tavaly alig videóztunk, annyira gördülékenyen ment minden. Idén sokkal lassúbb játékosaink voltak, a kettő-kettőket nem tudtuk védeni, hiába lett elmagyarázva, mit kell csinálni, nem ment. Vagy fejben nem tudták, vagy nem akarták. A védekezés alapja az akarat, hogy tudok-e, akarok-e segíteni a másiknak, sok gond volt ezzel, meg a lepattanókkal is. Nem zártuk ki az ellenfelet, apró emberek vitték el előlünk a labdát. Ezek kicsi dolgok, de nagyon fontosak a csapat életében. Mármint a meccsen, és ezek idén, ezekkel a játékosokkal nem mentek.
Említetted, hogy éremmel szeretnéd befejezni. Vehetjük ezt célkitűzésnek a következő szezonra?
Ha a magyar játékosok zöme marad, s ha tudunk hozni akár csak két extra légióst – nem kell négy, inkább játsszanak a magyarok -, akkor van esély. Ebben a mezőnyben jó magyar játékosaink vannak, de olyan külföldiek kellenek, akik tenni is akarnak a csapatért.
Augusztusig semmi kosárlabda?
Ezerrel építkezünk, most is a háztól jövök, még rengeteg dolog van. De nyaralni is megyünk Olaszországba meg a Velencei tóra. A következő hetek a családról meg a pihenésről szólnak majd. Aztán jöhet a szezon, remélem, kellően föl tudok töltődni, mert csak úgy érdemes csinálni, ha az ember motivált. Ha nem, abba kell hagyni, de még nem tartok itt.
