Mikalaj Alekszejev nyújtotta talán a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a FALCO-ban. Bár magyarországi pályafutása során az idei volt az első alkalom, hogy nem jutott négybe, ilyen jó statisztikát sem produkált még soha. 32 meccsen 27.5 percet töltött a pályán, 12.31 pontot dobott és 6.46 lepattanót szerzett átlagban.
- Bár a felkészülésünk és az edzőmeccseink jól sikerültek, nem kezdtük igazán jól a bajnokságot - meséli Alekszejev az egyik Fő téri kávézó teraszán. Ebben az is közrejátszhatott, hogy túl nagy nyomást helyeztek ránk. Nem igazán tudta senki sem azt nyújtani, amit tudott. Az edzőnk egy picit lehetett volna jobb pszichológus is. Előzetesen az volt a célunk, hogy bejussunk a play-off-ba, és ez végül sikerült. A csapat szempontjából tehát komoly okunk a panaszra nem lehet. Ráadásul nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy ott legyünk a négyben. Az Albacomp jó csapat. Öt meccsre kényszerítettük őket, egy hajszálon múlt, hogy nem mi jutottunk tovább.
Ami engem illet: a szezon első felében sajnos gyengébben teljesítettem, ezért elnézést kérek a szurkolóktól. Nem titok, családi problémáim voltak. A kisfiam koraszülött volt. A tervezettnél három hónappal előbb született meg. Nem tudtam függetleníteni magam a helyzettől. Remélem, ezt mindenki megérti. Aztán ahogy rendeződött körülöttünk minden, én is egyre jobban kezdtem játszani. A szezon második fele már sokkal jobban sikerült számomra.
- Csak ez volt az oka annak, hogy jobban kezdett játszani? Nem lehetett a lelátóról nem észrevenni a Nikola Lazics és Ön között vibráló feszültséget. Aztán ott a statisztika is. Bencze Tamás érkezése után egy másik Alekszejev-et láthattunk a pályán.
- Őszinte leszek, Nikola egy nagyon képzett, felkészült edző volt, de nem a nekem való. Én nem tudok úgy játszani, ha ilyen elképesztően nagy nyomás nehezedik rám.
Tamás más típus. Tudta, tisztában volt vele, hogy én mire vagyok képes. Új impulzusokkal adott. Mindig tudta, egy adott szituációban melyik játékosának mit kell mondania. Csendesebb, barátságosabb, mint Nikola volt.
Egy város aggódott érte
- Picit vissza a magánéletre. Amikor megszületett, az egész város aggódott fiáért, Konstantinért.
- Érdekes volt ez az egész dolog. Feleségemmel, Júliával már megvettük a repülőjegyeket, hiszen a tervek szerint otthon szült volna. Aztán váratlanul mégis előbb jött minden. De nagyon örülök, hogy ez itt történt Szombathelyen, hiszen ahogy hallottam, Magyarországon itt vannak a legjobb körülmények az újszülött csecsemők ellátására. Hálát adok Istennek, hogy én akkor éppen itt játszottam, és nem mondjuk Törökországban. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített a családomon. Bizony sokáig nem voltunk könnyű helyzetben, de miután mindenféle vizsgálaton túl vagyunk, most már kijelenthetem, szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Azóta napról napra nagyobb és erősebb. Egyre többet mosolyog.
- Aztán majd előbb-utóbb belőle is egy 210 cm-es óriás lesz a palánk alatt…
- Én is ezt remélem. Természetesen nem fogom ráerőltetni. Az lesz belőle, ami szeretne lenni. Az egészség a legfontosabb dolog a világon. Legyen ő is boldog és egészséges, mint a bátyja, Maxim. Neki óriási a mozgásigénye. Járt is edzésekre itt Szombathelyen. Váradi Kornél volt az egyik edzője és a nagy termete miatt az öt évvel idősebb gyerekekkel kosarazott együtt. Nagyon érdekli a kosárlabda. Szereti ezt csinálni. Egyszer azt mondta nekem, jobb játékos akar lenni, mint én. Bárcsak így lenne!
Ugyanazt kiabálták mindkét táborból
- Amikor a Fő téren találkoztunk, azonnal ide, ehhez a teraszhoz vette az irányt. Ismerősként üdvözölték az alkalmazottak is. Gyakran megfordul itt?
- Persze. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne ültem volna be az Art Caféba. Mindig dupla eszpresszót és szódát kérek. Újabban már csak ennyit szoktam mondani: „Szokásos!” :) Néha egy-egy győztes meccs után a Bánya Caféba is be szoktunk nézni a srácokkal. Régen a Blöff is törzshelyünk volt, de érdekes, idén egyszer sem voltam ott. Amikor bajnokok voltunk, nagyon sokat jártam oda is.
- Körmenden is volt kedvenc kávézó? Na jó. Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy amikor két évvel ezelőtt a nagy riválishoz igazolt, nem tartott a szombathelyi szurkolók reakciójától?
- Jajj, dehogynem. Korábban már többször is elmondtam, most nem akarom ismételgetni magam, hogy mennyire szeretem a FALCO szurkolókat. Megmondom őszintén, tavaly tartottam az első találkozásunktól. Féltem tőle, hogy hogy fogadnak majd a rivális mezében. De szerencsére nem történt semmi extra. Elfogadták a helyzetet, megértették, hogy az ember nem tudja irányítani az életét, soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő.
- Sőt a Körmend - FALCO-n a hazai és a vendég táborból is ugyanazzal a rigmussal éltették.
- Igen, az nagyon jól esett. Hallottam én is. Igazából ez úgy történhetett meg, hogy anno a FALCO szurkolók kitalálták, hogy nem a nevemet skandálják, hanem azt, hogy „Belorusz! Belorusz!”. Ez nekem nagyon tetszett, folyamatosan jobb teljesítményre ösztökélt. Aztán a körmendi drukkerek a „Mikalaj! Mikalaj!” rigmust használták, de ezt nagyon nehéz volt megérteni meccs közben, ezért én mondtam nekik, hogy használják inkább ők is a „Belorusz! Belorusz!” kiáltást.
- Vannak körmendi barátai is?
- Rengeteg barátom van, szinte az összes csapatból. Körmenden Fodor Gergellyel kerültem nagyon jó barátságba, de Ferencz Csabával, Kutasi Gergővel és Németh Istvánnal is jóban vagyok. Itt Szombathelyen Bam-mel és Charles-szal voltunk különösen „összenőve”.
Ugye jó apa vagyok?
Itt a beszélgetés félbeszakad. Megérkezik a család. A nagyobbik gyerek fagyira kér pénzt. Sikerrel jár.
- Ugye nagyon jó apa vagyok? - kérdi Alekszejev. Ez az én hobbim - neveti el magát. Ez a két srác egyszerűen nem engedi, hogy mással foglalkozzál mellettük. Amikor az egyik játszani akar, a másik éppen sír. Persze ez abból a szempontból jó, hogy ha hazaesek hullafáradtan egy kemény edzés után, vagy ne adj isten egy vereség után, akkor mellettük nem érek rá túl sokáig rágódni, merengni a dolgokon.
Magyar állampolgárként is maradna
- Szeptemberben itt a szombathelyi Fő téren meg tudjuk beszélni, hogy miként áll a gyerekneveléssel?
- A szurkolók egyértelműbbek. Ők kerekperec megkérdik, maradok-e.
- És marad?
- Ez minden vágyam. Aztán persze soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő. A kosárlabda kő kemény profi világ. Nagyon kiszámíthatatlan. Lehet, hogy a menedzsmentnek a következő szezonra már más elképzelései lesznek. Egy biztos, nagyon szeretek Magyarországon játszani. Ezért is jövök ide mindig, évről évre. Fekszik nekem ez a bajnokság. Jó itt élni. Ahogy azt már többször is elmondtam, Szombathely a második otthonom. Ahol eltöltenék még pár szezont.
- Biztos hallotta Obie Trotter esetét, akiből magyar állampolgár lett. Ha megkérnék, ha lenne rá igény, lenne magyar állampolgár?
- Persze. Miért ne? Ha lenne egy ilyen lehetőség, nem mondanék rá nemet. Ezzel a légiós szabály miatt nagyot tudnék segíteni a FALCO-n. Egyelőre azonban ezt senki nem mondta nekem, senki nem vetette fel ezt a lehetőséget. Egyébként egy dolgot már ettől függetlenül is megfogadtam, ha jövőre is itt fogok játszani, szeretnék megtanulni magyarul. Persze tudom, hogy nagyon nehéz lesz.
Egy-egyezni hív
- Erre mondják a kritikusai: ha pár évvel fiatalabb lenne…
- Tudom, hogy sokan azt gondolják, 33 évesen már öreg vagyok. Én viszont ezzel nem értek egyet. Itt az élő példa, Kálmán Laci, aki 38 évesen is minden meccsen, minden edzésen „legyilkolja” a fiatal irányítókat. Én még egyáltalán nem érzem magam lassúnak. Ha ez hihetetlenül hangzik, egész nyugodtan kihívhat engem bárki egy-egyezni. Meg lehet mutatni. De előre szólok, senkinek nem lesz könnyű dolga. :) Fiatalon nyilván erősebb, dinamikusabb az ember, de ahogy telnek-múlnak az évek, úgy lesz sokkal okosabb, rutinosabb.
- Ha már itt tartunk. Ki az, a center, aki idén a legjobban leizzasztotta?
- Báder Márton. Ő mindenkinek nagyon nehéz pillanatokat tud okozni. Ezt nem csak Magyarországon bizonyította már be, hanem szerte Európában. Nekem is ellene volt a legnehezebb dolgom. Nagyon erős, fizikálisan jól felépített srác, ezen kívül rendkívül okos is. Nagyon érti a játékot. Brooks Sales is nagyon jó. Szeretem, ahogy játszik. Esze van a kosárlabdához. Nem szór el feleslegesen labdákat. Sokan tudnak 20 pont körül dobni meccsenként, de nem mindegy, hány próbálkozásból. Húsz rádobásból bárki tud. Ez a két fiú képes 7 kísérletből 20 pontot elérni. Na, ez az igazán nehéz feladat.
Történelmet írt a FALCO-val
- Lassan hazamennek kipihenni a szezon fáradalmait. Hol van a haza Fehéroroszországban?
- A fővárosában, Minszkben élünk. Egy elég nagy lakásunk van. 140 négyzetméteres. Három éve vettem. Szeretünk ott lenni. De csak mi lakunk ott, se nagymama, se nagypapa.
- Nosztalgiázzunk útravalónak. Három évet játszott a FALCO-ban. Mi az, ami elsőként eszébe jut majd Szombathelyről?
- Természetesen a legszebb pillanat az volt, amikor a kisfiam megszületett. De az is biztos, hogy soha nem felejtem el, amikor bajnokok lettünk. Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül itt a városban. Történelmet írtunk. Mindenki meg volt őrülve. Ez volt a második legjobb dolog, ami itt történt velem.
