"Ettől még nem leszek én az irányító, és az edző sem"

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a játékosok döntése alapján Will Tamás lett a Falco KC Szombathely új csapatkapitánya. A 26 éves bedobó kapta a legtöbb szavazatot, Simon László lett a második-, Harazin Tamás pedig a harmadik számú csapatkapitány. Háztűznézőben jártunk a sárga-feketék egyik kedvencénél.

Megmondom őszintén, eleinte én sem tudtam, hogy ez mivel jár, mert az utóbbi években, ahol én játszottam, nem láttam, hogy ez olyan nagy jogosítvánnyal bíró dolog lett volna - mondta érdeklődésünkre Will. - Nem olyan, mint mondjuk a fociban, hogy van rajtad egy karszalag, és nagyobb a respekted. Volt még pár ember, aki hozzám hasonlóan nem tudta, hogy ez mit jelent pontosan. Pont anyukámnak kellett elmagyaráznom, hogy nem, ettől még nem én leszek az irányító a csapatban, és az edző sem én lettem, ez egy másik dolog. Azóta aztán sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy én szeretném - csúnya szóval élve - a megfelelő munkahangulatot kialakítani. Itt ugyanis inkább a pályán kívüli dolgokért kell felelnem, illetve képviselnem kell a klubot, aminek nagyon szívesen eleget teszek, hiszen nagyon szeretem ezt a csapatot és a szombathelyi közeget.

Az új csapatkapitány

Vágvölgyi Bálint

Mennyire lepett meg, hogy te lettél a csapatkapitány?

Nem akarok álszent lenni, számítottam rá, hogy esetleg rám szavaz majd a többség. Volt nálatok, a Nyugat.hu-n egy szavazás, azt nagy fölénnyel megnyertem. Utána sokan odajöttek hozzám, még a Savaria Karnevál alatt is, hogy nekem kell lennem a csapatkapitánynak, mert a szavazáson az jött ki. Mondtam nekik, hogy azért ez nem úgy működik, az csak egy játék volt a szurkolóknak. Nem nekik választunk csapatkapitányt, hanem saját magunknak.

Milyen érzés?

Nem voltam még soha kapitány, nagyon jó érzés, hogy egy NB I-es gárdának én vagyok a csapatkapitánya. De azért nem kell ezt túllihegni. Eleinte nagyon kesze-kusza gondolatok kavarogtak bennem, hogy most mit kell majd csinálnom. Érdekes volt, amikor a második edzőmeccsünkön 20 ponttal kikaptunk Szlovákiában, akkor nagy ürességet éreztem, és megfordult a fejemben, hogy „úr Isten, mit kell tennem akkor, ha egy komoly csapattól nagyot zakózunk?”. Aztán beszélgettem a többiekkel, és arra jutottunk, ha normálisan játszunk, akkor vissza tudunk nekik vágni 20 ponttal. Nekem ugyan nagyon nem ment a játék, de olyan büszke voltam a srácokra, hogy madarat lehetett volna fogatni velem a pénteki meccsünk után. Aztán egy kisebb nyomást is éreztem magamon, hiszen mégiscsak Kálmán Laci volt itt hosszú ideig a csapatkapitány, de rájöttem, hogy ez a lényegen semmit sem változtat, annyi lesz másként, hogy most majd én futok ki elsőnek a srácok előtt a pályára, az én nevemet írják oda a jegyzőkönyvbe, hogy csapatkapitány, illetve úgy tudom, ha majd esetleg mind a két edzőnket kiállítják, akkor én leszek az edző. De remélem, idáig nem fogunk eljutni – mondja nagyot nevetve.

Azért neked mindig is híresen jó kapcsolataid voltak a légiósokkal és a magyar játékosokkal egyaránt.

Én is így gondolom. Az, hogy ilyen jó a csapatszellem és az összhang szerintem elsősorban Bencze Tamásnak köszönhető. Most például az interjú után csatlakozom a többiekhez, megyünk Simon Laciékhoz, mert a menyasszonya körtés pitét süt. Szerdán pedig a teljes csapattal megyünk a szlovéniai EB-re, a szerb-spanyol meccsre. Úgy várom már, mint egy osztálykirándulást. Három óra a buszút, de most érdekes lesz, mert senki nem izgul, nincs feszültség, nincs tétje az utazásnak. Majd elpókerezgetünk. Persze mindig vannak mélypontok is, de azt hiszem, hogy ez teljesen normális dolog és egy férfi csapatnál ezt könnyedén lerendezzük. Én mindig szerettem a légiósokkal is sokat beszélni, próbálok szimpatikus maradni sok embernek, egyáltalán nem politikai okokból, hogy meg akarom magam szerettetni, egyszerűen ilyen vagyok. Nincs sok haragosom.

Azért régen nem voltál mindig ilyen könnyű ember.

Mire gondolsz?

Hát, nem véletlenül volt Pszicho a beceneved…

Az még most is az – mondja nevetve.

Régen volt egy-két ballépése

Vágvölgyi Bálint

Ha jól tudom, fiatal korodban hamar felkaptad a vizet, nem voltál ennyire könnyen kezelhető. Olyan is volt, hogy kiállítottak egy meccsen, mert neki akartál menni a játékvezetőnek.

Igen, ez így van. Amikor két évvel ezelőtt itt játszottam, akkor még inkább az utánpótlásban szerepeltem. Mindig az a srác voltam, akiben rengeteg energia van, meg akartam mutatni, hogy én kicsit különb vagyok, jobb vagyok, mint a többiek. Ez nagyon sokszor rosszul jött ki. Az ominózus eset a Szolnok elleni junior meccsen volt. Azt hiszem, Lipics játékvezető volt az, aki véleményem szerint nem fújt le egy faultot. Pedig éppen az orra előtt történt az eset. Én számon kértem ezt rajta, kaptam egy technikait, ami után neki akartam menni. Szendi Kornél – aki egyébként azóta is jó barátom – fogott le, hogy ne legyen nagyobb dolog. De nem ezért vagyok Pszicho, hanem még Henrik Isti ragasztotta rám ezt a becenevet. Egyszer mentünk Sopronba edzőmeccsre nyáron, és az Argót néztük. Én először láttam azt a filmet, és akkor azt mondta, hogy én teljesen olyan vagyok, mint a Pszicho. Rám ragadt ez a név, de sosem zavart.

Azóta aztán idősödtél, sokkal tapasztaltabb lettél.

Abban, hogy ezt le tudtam vetkőzni, nagyon fontos szerepe volt Bencze Tamásnak. Neki sokat köszönhetek. Rengetegszer elmondta, hogy a pályán azért is legyek nyugodt és türelmes, mert nagyon sokszor van úgy, hogy 5-10 percig egyszerűen nem jut el hozzám a labda. De aztán lehet, hogy a következő két percben ötször is rá kell dobnom. Ez pedig úgy, ahogy van, beigazolódott. Azóta nem is idegesítem magam, ha az elején nem megy jól a játék.

Annak idején nem törtél meg, nem voltál csalódott, hogy el kellett jönnöd Szombathelyről?

Nem. Ez a bajnoki címünk után volt. Gondoltam, hogy sok mindenkit meg akarnak tartani a vezetők, többek között Szrecskot is. És abban is biztos voltam, hogy így nem fogok több lehetőséget kapni. Egyrészt azért, mert eredménykényszer volt, ismét bajnoki címet akartak, én pedig nagyon fiatal voltam, másrészt pedig utólag azt gondolom, hogy nem is voltam érett ahhoz, hogy én ott játsszak. Sok ember nem ismeri a háttér dolgokat: volt, hogy edzéseken túlpörögtem, vagy éppen elkéstem videózásról. Ezek nem annyira kirívó dolgok, csak egyszerűen az edző is érezte rajtam, hogy fiatal, rutintalan, hullámzó játékos vagyok. Márpedig akárki akármit mond, az ilyen játékosra egy bajnokcsapatban nem számítanak. Váradi Kornél például abban az időben sokkal érettebben játszott nálam.

Punks not dead

Vágvölgyi Bálint

Ezek szerint jót tett a két éves kitérő?

Biztosan. Az alatt a két év alatt nagyon sokat tanultam. Akkor azt gondoltam, hogy egy bajnokcsapatból jövök, és nagyon szuper játékos leszek, bárhova is igazolok. Ez pedig hamar beigazolódott, hogy nem úgy működik. Az EnterNet-es csapat eredetileg Hódmezővásárhelyen indult, és én akkor azért mentem oda, mert úgy volt, hogy Hajnal László lesz az edző. Aztán végül ebből semmi nem lett: elfogyott a pénz, felköltöztünk Pestre, és az edző is más lett. Ezután Kecskemétre mentem. Ott meg azóta sem tudom pontosan az okát, hogy miért történt így, de én azt beszéltem meg Sztojan Ivkoviccsal, hogy az A csoportban fogok játszani, de aztán ebből csak az lett, hogy egymásra mutogattak a szakosztályvezetővel, hogy a papírok miatt nem tudnak az élvonalban játszani, csak a B csoportban. Ez a két év nagyon nagy pofon volt, de kellett nekem ahhoz, hogy most itt tartsak. Annak idején még Szarka Ildikó mondta azt nekem, hogy addig ne menjél el máshova, amíg kész játékos nem vagy. Azóta én is próbálom ezt sulykolni a fiatalokban.

Tudom, hogy a kosárlabdában ez furcsa kérdés, mert szinte mindenki egy évre ír alá, de te hosszabb távra tervezel Szombathelyen?

Nagyon jó lenne elmenni külföldre, de én magamat sem akarom átverni, nem hiszem, hogy olyan külföldi csapatba el tudnék menni, amelyről álmodok. Itt pedig nagyon jó helyem van. Biztos, hogy idén nyáron is el tudtam volna szerződni olyan helyre, ahol többet kereshetnék, de azok a körülmények, amik itt vannak Szombathelyen, azok nagyon hiányoznának. Hogy ismerlek például téged, hogy rám köszönnek az utcán, hogy tudom, hogy az edző számít rám, hogy ismerem, hogy a csapat mit fog játszani, tudom, hogy milyen hangulat lesz a csarnokban, és tudom, hogy Gyuri bácsiék mindent megtesznek azért, hogy anyagilag is rendben legyenek a dolgok. Ezek pont olyan dolgok, amik miatt Timberlake is visszajött.