A Falco-Vulcano KC Szombathely irányítását a nyáron vette át ismét a sikerkovács, a klub történetének legeredményesebb vezetőedzője, Szrecsko Szekulovics. Véget ért az alapszakasz első fele, a sárga-feketék a döcögősebb szezonkezdet után felkapaszkodtak a negyedik helyre a tabellán, jelenleg nyolc győzelemmel és öt vereséggel várják a Paks elleni idegenbeli találkozót.
A gárda kvalifikálta magát a Magyar Kupa nyolcas döntőjére is, ahol az Egis Körmend ellen kell megharcolnia az elődöntőért, továbbjutás esetén pedig az Alba Fehérvár-ZTE párharc győztese vár majd rá.
- Ideális, valami ilyesmit vártam - kommentálta nagyot nevetve az MK-sorsolást Szrecsko Szekulovics. - Viccet félretéve, nekem teljesen mindegy volt, hogy ki lesz az ellenfelünk a kupában. Nem várhattunk gyenge riválist a sorsoláskor, a nyolcas döntőben már egyformán jó mindenki. Persze a Körmend elleni meccsek mindig nagy rangadók, nyilván jobb lett volna velük csak a döntőben találkozni, de most ezt hozta a sorsolás. Valakinek muszáj lesz az első nap után hazamennie, remélem, hogy nem mi leszünk azok.
- Korábban kétszer is ezüstérmes lett a Falcóval a Magyar Kupában. Van önben revans a sorozattal kapcsolatban?
- A bajnokság előtt az elsődleges célunk az volt, hogy az alapszakasz első felének végén legyünk ott az első nyolcban, hogy bejussunk a kupába. Most, hogy ezt elértük, biztosíthatok mindenkit, hogy nem csak kirándulni megyünk Győrbe. A maximumot akarom kihozni magunkból. Kétszer játszottam döntőt a Falcóval, sajnálom, hogy egyszer sem sikerült az arany, de most újra megpróbáljuk. Reméljük, hogy három nap alatt három kemény meccs vár ránk, mindig az adott napon múlik az életünk. Ha valaki jó ritmust kap el azon a hétvégén, az nagyon sokat jelent. Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is a topon kell lenni. Győr egyébként jó helyszín nekünk, mert közel van, biztos vagyok benne, hogy a megyei derbin telt ház és remek hangulat lesz, mindkét szurkolótábor kitesz majd magáért.
- A keret Andrew Barham érkezésével eggyel bővült, akár ez is sokat jelenthet egy kupadöntőn…
- Pontosan azt kaptam eddig ezen a néhány edzésen, amit hallottam róla, és amit várok tőle. Nagyon jó dobó, most még be kell illeszkednie a csapatba, meg kell ismernie a taktikánkat, egyelőre a társakkal is ismerkedik, de ez teljesen normális helyzet ilyenkor. Szerintem nagy segítségünkre lesz. Egyébként nagyon csendes, visszahúzódó, normális ember. Ez nagyon fontos szempont volt a kiválasztáskor, mert nemcsak jó játékost kerestünk, hanem olyat is, aki beleillik a jó atmoszféránkba. Most együtt van a társaság, nagyon kellett figyelnünk arra, nehogy valaki olyan jöjjön, aki esetleg megbontja az egységet.
- Sokakban felmerült a kérdés, miért nem inkább egy centert igazoltak?
- Azért, mert úgy érzem, hogy Zsigeranovics mellett Tóth Norbival és Bognár Kristóffal meg tudjuk oldani a centerposztot. Nagy segítséget jelent nekünk, hogy utóbbi visszajött a sérüléséből, persze lehet, hogy könnyebb lett volna igazolnunk egy centert, csak akkor azzal be is zárult volna a kapu a fiatal magyar játékosunk előtt. Úgy éreztem, hogy inkább a kettes-hármas-négyes posztra hiányzik még egy ember. Ez először Sopronban ütközött ki leginkább, amikor Govens kipontozódott, és utána problémáink adódtak. És akkor még nem számoltunk azzal, mi lesz, ha valaki megsérül, mert akkor tényleg gyengébbek lettünk volna a mezőnysorban. Láthatjuk, hogy minden csapatnál légiós van ezeken a posztokon, így nekünk is erősítenünk kellett, nehogy lemaradjunk.
- Zsigeranoviccsal viszont több meccsen is faultproblémák adódtak.
- Ezt betudhatjuk annak is, hogy újonc a magyar bajnokságban, itt még senki nem ismerte őt. Persze neki is alkalmazkodnia kell az itteni viszonyokhoz, nyilván ő is hibázott, nagyon akar, nagyon küzd, de néha a játékvezetők is túl szigorúak voltak vele. Nincs semmi gond, ez benne van a sportban. Az utolsó meccsén szerintem teljesen rendben volt.
- Ha már az újoncok szóba kerültek: elég sokáig tartott Medford „betörése”, de az utóbbi időben, mintha már sokkal higgadtabb, érettebb játékot mutatna a fiatal irányító.
- Egy rookie játékos leigazolásánál mindig van rizikó. Medford jó játékos és nagyon jó karakter, edzéseken is mindig a maximumot nyújtja. Lassan kezdi levetkőzni a gyerekbetegségeit, kezdi megszokni az európai kosárlabdát, ahogy jön rá a rutin, sokkal jobban és jobban játszik. Ezen minden újonc keresztülmegy. Szerintem jó úton jár, sok pozitívumot látok, folyamatosan javítja a saját hibáit. Jól működik együtt Govensszel és Váradival is.
- Sopronban először nyert a csapat idegenben. Ön is úgy érzi, hogy sorsfordító lehetett az a meccs?
- Szerintem az egy kulcsmeccs volt. Többször is volt sanszunk vendégként nyerni, de addig nem sikerült. Nagyon kellett az a győzelem, mert félő volt, hogy egy idő után esetleg görcsössé válunk, ha idegenbeli meccs következik. Aki volt sportoló, az tudja, miről beszélek, aki nem, az úgysem érti ezt. Nagyon jól sikerült a felkészülésünk, és ez fontos volt. Ugyanaz a betegségünk persze ott is előjött, ami korábban jellemző volt ránk: vezettünk tíz ponttal, aztán visszaengedtük az ellenfelet, de most az volt a különbség, hogy sikerült felállnunk, és nyertünk. Ez hatalmas lökést adott a csapatnak, kellett már egy ilyen pozitív impulzus. Teljesen más hangulat volt a meccs után az öltözőben, illetve utána héten az edzéseken. A Jászberény ellen nem is volt már semmi probléma, simán vezettünk végig.
- Már negyedik a Falco, egyre közelebb az élbolyhoz. Innentől ki lehet jelenteni, hogy cél a felsőház?
- A minimálisan kötelező elvárás továbbra is a legjobb nyolc a csapattal szemben. Persze most már nagy sanszunk van az első négyben maradni, és ezt meg is kell ragadni. Ilyen szempontból már a kezünkben van a sorsunk, nekünk ugyanilyen jól kell tovább játszanunk, de azért kellenek ehhez a többi eredmények is. A sorsolásunk kedvezőbb lesz az alapszakasz második felében, a riválisaink nagy része, az Alba, a Szolnok, a ZTE, a Pécs, a Szeged és a Sopron is jön hozzánk Szombathelyre. Ha sikerül megtartanunk a hazai veretlenségünket, akkor nagy sanszunk lesz arra, hogy a legjobb négyben maradjunk. Remélem ez így lesz, de ne szaladjunk annyira előre, lépésről lépésre kell haladnunk, nem sietünk sehova. Egyébként is bármi megtörténhet ebben az erős magyar bajnokságban. Rengeteg jó csapat van, senki nem lóg ki lefelé. A MAFC és a Vasas is bizonyította már, hogy bárkit elkaphat hazai pályán. Nagyon nehéz végig, egyenletesen jó formában maradni, mindenkinél vannak hullámvölgyek. Nálunk is volt ilyen, amikor csarnokproblémáink voltak, és egy hónapig nem tudtunk hazai pályán játszani. Elég zavaró volt, amikor egymás után játszottunk idegenben, most ez majd visszafordul a bajnokság második felében.
- Egyébként hogy érzi magát egyébként Szombathelyen? Változott valami azóta, hogy 2009-ben elment a Falcótól?
- Szinte minden ugyanaz, nem sok minden változott Szombathelyen. Jól érzem magam itt, egy percig nem volt kérdés számomra a nyáron, amikor hívott a Falco, hogy visszatérek-e. Azért jöttem, hogy segítsek a klubnak, amennyire csak tudok.
- Érez valamilyen nyomást a csapaton?
- Igen, érzek. Ez mondjuk különbség ahhoz képest, amikor legutóbb itt voltam. Akkor sokkal pozitívabb volt a Falco megítélése, most sok negatív hullámot érzek a csapat körül. Például a Kecskemét elleni meccsünket az egyik legjobb játékosunk, a sérült Govens nélkül is megnyertünk. Nem volt szép meccs, ezt elismerem, de egyáltalán nem szolgált rá a csapat arra, hogy kifütyüljék. Akkor a lefújás után nem akartam ezzel foglalkozni, de most már elmondhatom, hogy nagyon agresszív voltam. A játékosok roppant csalódottak és szomorúak voltak a lelátói reakció miatt. Oké, hogy gyenge játékkal, de nyertünk. A Falco nem volt egy Real Madrid az utóbbi néhány évben, így nem is értem, mire fel ez a nagy nyomás a csapattal szemben. Persze mindig a legkönnyebb szidni és anyázni. Sok Falco meccset láttam videóról az elmúlt szezonban, amikor kilencedik lett a csapat, egy csomószor kikapott hazai pályán és idegenben, akkor mégsem fütyült senki, mégsem jöttek a lelátói bekiabálások. Nekem ez nagyon furcsa. Tudom jól, hogy most sem örült mindenki tiszta szívből annak, hogy nyertünk Sopronban, láttam is pár embert, akinek az arcára fagyott a mosoly. Nem akarok senkit megbántani, de az ilyen az biztos, hogy nem Falco szurkoló, maximum annak mondja magát. Ott volt egy másik példa, a MAFC elleni bajnokinkon a cirkusz, amikor a B-közép nekem kiabált, üzengetett, hogy cseréljem már be a fiatalokat. Plusz húsznál megtettem, vissza is jött az ellenfél tíz pontra. Szerettem volna még játszani őket a végéig is, csak akkor kikaptunk volna, ilyen öngyilkosságot viszont nem akartam elkövetni. Amikor megvertük a Körmendet, mindenki skandálta a nevemet, utána pár napra rá kikaptunk Zalaegerszegen, máris jött egy rétegtől a szitkozódás. Engem ez nem érdekel, a nagyobb baj az, hogy ezeket a játékosok is hallják, és nem tesz jót a csapategységnek. Úgy érzem, bármit is csinálunk, van egy kör, akit mindenképpen zavarunk. Ha jól mennek a dolgok, akkor is találnak benne hibát. Egy dolog viszont biztos: hiába is próbálkoznak, engem nem tántorítanak el, maradok a szezon végéig, utána lehet engem és a csapatot is értékelni, aztán ha nem pozitív az eredmény, akkor megyek, és továbbállok. Na, mindegy, nem akarok ennél jobban belemenni a dolgokba, mindenhol vannak jó és rossz emberek, ezt el kell tudnunk nekünk is fogadni. Félreértés ne essék, és általánosítani sem akarok, nem a teljes Falco szurkolótáborral van baj, a 95 %-uk pozitív. Nekünk nagy szükségünk van a drukkerekre, nélkülük nem lehet jó eredményt elérni. Szerencsére sokan állnak mellettünk továbbra is, és érezzük ott lent, a pálya szélén a támogatásukat. Remélem, hogy ők továbbra is így tesznek. Ahogy pedig a mondás szól: ami meg nem tör meg, az erősít.
