Rengeteg néző, szenzációs hangulat várta a csapatokat szombaton este az Aréna Savariában, ahol a Falco és a Sopron az elődöntőért harcolt egymással. A találkozó előtt Szanati Mátyás megkapta az I. Horváth Zoltán Emlékdíjat, melyet ezt követően minden évben a sárga-feketék legjobb 17 évnél idősebb, de 23 évnél fiatalabb játékosa kapja majd meg.
Rubin villámgyors kosarára Pantelics labdaszerzése után Will felelt. Ezt követően aztán rengeteget hibáztak támadásban a csapatok, sokat kellett várni az újabb pontra. Aztán elhúzott öt pontra a Sopron (4-9), ám Simonék fordítottak, így 4:10-el a negyed vége előtt Meszlényi Róbert időt kért. Az első negyed 17-17-es döntetlennel zárult.
Will extázisban játszott ismét, két triplájának köszönhetően másfél perc alatt 23-17-re módosult az állás. Szín magyar ötössel voltunk fent ekkor a pályán. Aztán Pantelics triplájával 15 percnyi játék után már 34-25 volt az állás. Meszlényi rögtön időt is kért. 38-27-nél zendült fel először a „Tíz!Tíz!Tíz!” rigmus. Sokáig azonban nem örülhettünk ennek, mert Thomas vágott be egy triplát. A szünetben 45-37 állt az eredményjelzőn.
Nagyon megnyomtuk a harmadaik negyed elejét. Volt már 14 is közte, Meszlényi újabb időt kért. Amint 10 pontra zárkóztak a vendégek, Bencze is lépett egyet az asztal felé. Nem használt a taktikai értekezlet, teljesen megzavarodott a Falco. Persze ehhez nem csak mi kellettünk. Hiába zengett már az egész Sugár út a „Fault! Fault!” kiáltásoktól, a játékvezetők sípja néma maradt a soproni szabálytalanságok után. Szabó törte meg a nagyon hosszú kosárcsendünket, majd az ő büntetői zárták a játékrészt (62-51).
Mindenki azt hitte, hátradőlve várhatjuk a záró 10 percet. Ez azonban nem így lett, megint megzavarodtunk, három perc alatt egy 10-2-es rohamot produkált az SKC, Bencze időt kért 64-61-nél. Ha nehezen is, de rendeztük a sorainkat, így a hajrára már nem maradt kérdés. Szenzációs volt a hangulat, a szurkolók belehajszolták Szabóékat a győzelembe. Bár a végén büntetőkkel még kozmetikáztak az eredményen a kék-fehérek, egyenlíteni már nem tudtak, ezzel a Falco 3-2-es összesítéssel továbbjutott.
Összejött tehát az álomelődöntő, pénteken folytatás a Körmend ellen.
Mestermérleg:
Bencze Tamás: A lényeg, hogy nyertünk és továbbjutottunk, hiszen ezzel egy nagyon nagy leli teher került le rólunk. Mindenki elvárta tőlünk a továbbjutást, pedig aki látta ezeket a meccseket, az tudja, hogy mennyire nem volt egyszerű dolgunk. A Sopron nagyon méltó és nemes ellenfél volt. Élt a hibáinkból, és itt most nem csak a sérüléseinkre gondolok. Ma is egy biztosnak tűnő meccset engedtünk ki majdnem a kezünkből. Megéreztük Kálmán Laci hiányát. Nagyon bízom benne, hogy vele kiegészülve, teljes csapattal jobban fogunk majd tudni koncentrálni az elődöntőben.
Meszlényi Róbert: Amit ki lehetett hozni, azt kihoztuk magunkból. Ha csak erre a meccsre gondolok: az első félidőben nagyon sok könnyű kosarat engedélyeztünk a Falcónak. Nagyon felpörögtek. Azt a mínuszt vittük végig. Többször visszajöttünk, de a kritikus pillanatokban nem tudtunk átlendülni a holtponton. Összességében elégedett vagyok a munkával, mert még ha hibáztunk is, mindenki a maximumot nyújtotta. Csapatként játszottunk, volt tartásunk, ismét minimális arányú vereséget szenvedtünk. Amit még szeretnék kiemelni, hogy ennyi szurkoló még soha nem jött el velünk idegenbe. Köszönjük nekik a bíztatást, a Falcónak pedig gratulálok.
