Remek rajtot vett a 2014/15-ös szezonban a Falco-Trend Optika KC Szombathely. A sárga-feketék a Jászberényt, a MAFC-ot, a Zalaegerszeget és a Szegedet is magabiztosan győzték le, így a mezőnyben egyedüliként veretlenek, és vezetik a tabellát.
A klub legendáját, Kálmán Lászlót április közepén nevezték ki a Falco élére, amely azóta tétmeccsen még veretlen (7/7). A 42. születésnapját egy hónap múlva ünneplő szakember azt mondja, az egységben rejlik a csapat ereje.
- A siker titka az egység, illetve az, hogy olyan játékosokat igazoltunk, akik lehet, hogy nem világsztárok, de szívvel-lélekkel csinálják a feladatukat, és jól passzolnak egymáshoz - kezdte Kálmán László.
- Az már az edzőmeccseken is látszott, hogy nem lesz rossz csapata, de arra is számított, hogy ilyen jól sikerül a rajt?
- Megmondom őszintén, hogy nem. A Falco nem volt mindig acélos idegenben, de most úgy gondolom, hogy vendégként is nagyon magabiztosak és meggyőzőek voltunk. Mindig tudtuk, hogy mit akarunk játszani, használtuk a fejünket, nem kapkodtunk, jó döntéseket hoztunk. Uraltuk a meccseket, magas iramot diktáltunk, és ezzel kifárasztottuk az ellenfelünket. Amikor esetleg baj volt, akkor is mindig volt valaki, aki a kezébe vette az irányítást, gondolok itt Martinicsre, Perl Zolira, Doyne-ra vagy éppen Váradi Benedekre.
- Van még plusz ebben a csapatban?
- Van. A mezőnysorunkkal nincs probléma, center poszton vagyunk még egy kicsit „meglőve”, de mivel ott is van rotálási lehetőségem, a négyből egy-két játékos mindig kifog majd egy jó napot. Márpedig ha két mezőnyember és egy center jól játszik, akkor már a mérkőzések közel 80 %-át meg tudjuk nyerni. Ettől függetlenül azt mondom, a centereinktől több kell, néha védekezésben nem azt csináljuk, amit megbeszéltünk, de ezt a fiatalság számlájára is lehet írni. Hogy csak egy példát említsek, Derek Hall még csak 23 éves, de óriási lehetőség van benne. Nagyon akar, nagyon pozitív, szerintem ő a jövő reménysége, csak időt kell neki adni, türelmesnek kell lenni vele és a többiekkel szemben is.
- A magas embereket tényleg sok kritika érte a szurkolóktól, de akkor ők továbbra is élvezik az Ön bizalmát.
- Persze. Nekem tetszik ez a stílus, amit játszanak. Nem kimondott palánk alatti, pozíciós centerek, de ez nem is baj, hiszen így legalább nincs olyan könnyű dolguk az ellenfél irányítóinak. Én például játékos koromból tudom, hogy az ilyen típusú centereken próbáltam minél többet kettő-kettőzni, és mivel lassabbak voltak, egy idő után vagy faultot ütöttek, vagy elfáradtak, nem tudtak már úgy koncentrálni. Ma már sajnos a klasszikus értelemben vett pozíciós ötös centerek, akik ponterősek, jól lepattanóznak és még viszonylag gyorsak is, nem jönnek Magyarországra játszani. Én viszont úgy gondolom, hogy egy mozgékony, kintről is veszélyes, jól lepattanózó, jól védekező centerrel eredményesebbek tudunk lenni.
- Ön szerint is „Kálmán Lacis” ez a csapat?
- Valamilyen szinten igen. A kosárlabda egy futó, gondolkodó játék. Úgy gondolom, a futással nálunk nincs probléma. Igyekszünk minél gyorsabb kosárlabdát játszani, persze azért a fáradtság jeleit is láttam már, például a Szeged ellen, de ez nem csoda, hiszen tizenkét nap alatt négy mérkőzést játszottunk, és mindegyiket magabiztosan nyertük. Ehhez nem csak a meccseken, az edzéseken is kemény munka és teljesítmény kell. Látványos kosárlabda jellemzi a támadójátékunkat, védekezésben én is látom a hibákat, de nem lehet elvárni egy olyan mérkőzésen, amikor százhuszonkét pontot dobsz, hogy hatvan ponton tartsd az ellenfelet. Ez szinte lehetetlen. Ha sok kosarat dobsz, akkor sokat is kapsz. Ötven ponttal pedig nem fogsz Magyarországon meccseket nyerni. Próbáljuk kiszolgálni a közönségünket, úgy látom, ez eddig maximálisan sikerült. Örülök neki, hogy idegenben is nagyon komoly tábor kísért el bennünket mindkétszer, a csapat miattuk is sokkal motiváltabb és harcosabb. Mindig mondom is a fiúknak, hogy látjátok, milyen kevés dolog kell az embereknek ahhoz, hogy ebben a kemény világban, amikor minden a munkáról és a pénzről szól, örömet okozzatok nekik?
- Az látszik, hogy a pályán jól megértik egymást a játékosok, gondolom, az öltözői hangulatra sem lehet panasz…
- Igen, jó látni, amikor megyek edzésre, hogy a játékosok nem elkülönülve ülnek egymástól, hanem együtt bohóckodnak, ugratják egymást. Sokkal jobb ilyen közegben dolgozni, mintha merevek lennének, vagy nem lenne bennük lazaság. Persze én is megkövetelem tőlük, hogy megcsinálják a dolgukat, de ha ez megvan, akkor miért ne lehetnének egy kicsit szabadabban, miért ne hülyéskedhetnének? Ez is hozzátartozik a sporthoz. Nem mindig azok a csapatok nyerik meg a bajnokságot, ahol a legjobb játékosok vannak, hanem ahol jól működik a csapatban a kohézió.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de azért eddig igazán komoly csapattal még nem játszott a Falco…
- Így van, lehet úgy is nézni, hogy eddig még nem játszottunk igazán komoly játékerőt képviselő csapattal, de ebben a bajnokságban nagyon nehéz idegenben bárkit is legyőzni, pláne mondjuk húsz ponttal. Márpedig ez nekünk sikerült Jászberényben, ami szerintem nagyon komoly dolog volt. Messzemenő következtetéseket azonban ebből sem lehet levonni. Jól kezdtük a bajnokságot, egy jó rajt a sorsolástól függetlenül mindig nagyon fontos. Most jönnek majd azok a meccsek, amik elvileg papíron nehezebbek. Meglátjuk, hogy mi fog kisülni ebből. Ha csapatként fogunk játszani, akkor bárkire veszélyesek leszünk, idegenben is és otthon is.
- Nagyon kemény sorozat előtt áll a csapat: először jön egy idegenbeli vasi rangadó, majd hazai pályán fogadják a Paksot, aztán utaznak Pécsre, majd a Kecskemétet fogadják. Hány győzelemmel kalkulál?
- Ha ebből a négyből hármat megnyerünk, az nagyon maximális, de lehet, hogy én már kettővel is elégedett lennék. Viszont ha ezen az úton megyünk tovább, akkor akár a négyből négy is meglehet.
- Téma már az öltözőben a Körmend elleni rangadó?
- Még csak a hét elején járunk, még annyira nem spannoljuk fel magunkat, de természetesen tudják a fiúk, hogy miről szól ez a rangadó. Nem azt mondom, hogy élethalál kérdés, de ez a szezon egyik legfontosabb meccse a szombathelyi embereknek, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy mi örüljünk a végén. Tudom, hogy nem egyszerű Körmenden nyerni, de ha ugyanilyen motiváltan és alárendelten játszunk, akkor nekünk sikerülhet.
- Mennyire nehéz egyébként az edzői szakma?
- Nem mondanám, hogy annyira nehéz lenne, viszont teljesen más, mint játékosként. Sokkal több munkával és időtöltéssel jár. Eddig abszolút pozitívak a benyomásaim, főleg úgy, hogy nyerjük a mérkőzéseket. Egyelőre semmi rosszat nem tudok mondani, persze tudom, hogy ez nem lesz mindig így, előbb-utóbb jön egy rossz sorozat az ember életében, nem lehet mindig mindenből jól kijönni. Ha teszünk a jó dolgokért, akkor azok kerülnek előtérbe. Egyébként azt gondolom, hogy edzőként meg kell találni azt az arany középutat, ami nem túl merev, de nem is túl engedékeny a játékosokkal szemben. Valahol a kettő között kell lenni. Ha a játékosok elfogadják ezeket a dolgokat, akkor nyert ügye van egy edzőnek. Ha egy kicsit kételkednek benne, ha érzik azt, hogy az ember bizonytalan, viszont már az nem jó. Mindig magabiztosnak kell lenni, hogy vakon is megbízzanak benned, hogy el tudjad hitetni velük, hogy képesek az adott feladatot megcsinálni. Nem szabad túlgörcsölni a dolgokat, viszont kell, hogy legyen önbizalmuk. A hit és az akarat nagyon fontos tényező, ha ez a kettő megvan, akkor bármit el lehet érni.
