Miután a jövő hétre nem sikerült ellenfelet találni, pénteken este utolsó edzőmeccsét játszotta a bajnoki rajt előtt a Falco. Az ellenfél a tavalyi bronzérmes Sopron volt, amelyben most már ismét játszott Jermaine Thomas és Darian Townes. Hiányzott viszont a harmadik légiós, Mario Edwards csak vasárnap kezdi meg próbajátékát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sárga-feketék is tartalékosan álltak fel, hiszen Milan Majsztorovics vádlisérülés miatt csak civilként nézte társait.
Nyolc percig vezetett a Falco, az első negyed hajrájától átvette az irányítást a Sopron. Thomas elképesztő százalékkal tüzelt távolról és Townes-szal sem bírtunk a palánk alatt. A védekezésünkben semmi agresszivitás nem volt és támadásban sem volt kijátszott figuránk, megint csak hajigáltunk távolról. Ezúttal is Martinics próbálta tartani a csapatot, az első negyed után még csak négy, a szünetben viszont már tizenhárom pontos hátrányban voltunk (40-53).
Hiába javult fel Doyne a szünet után, a harmadik negyedben tovább növelte a különbséget az SKC. Persze az is igaz, hogy sokszor a szombathelyieknél szinte semmi sem ment be, így 64-79-ről indult a záró játékrész. Hullámzó volt az utolsó negyed, előbb majd’ húsz pont lett közte, aztán Dukics segítségével a hajrára sikerült tízen belülre kerülni. A fordításhoz azonban már nem volt elég idő hátra, a Sopron teljesen megérdemelt győzelmet aratott, és visszavágott a felkészülés elején aratott sikerünkért.
Kálmán László, a Falco edzője: Puhán kezdtük a mérkőzést, hazai pályán ezt nem lehet megengedni. Erőltettük a kinti dobásokat, amik viszont nem mentek. Ha egy kicsit okosabbak vagyunk, akkor szorosabb is lehetett volna ez a meccs. Ma a Sopron csapatként és egy Thomasszal mindenképpen jobb volt, mint mi. Mindig, amikor egy kicsit megtorpantak ő tudott új színt vinni a játékukba, nálunk viszont mindenki egy kicsit beleszürkült a mezőnybe. Voltak, akiknek ma nem ment, de ilyen az élet, egyszer jó, egyszer nem. A főpróba nem sikerült, reméljük, hogy az előadás jó lesz.
Sabáli Balázs, a Sopron edzője: Még mindig nem vagyunk teljesek, Edwards vasárnap érkezik hozzánk. Azért is játszattam ma többet Thomast, mert arra vártunk, hogy végre Ruják András mellett legyen egy másik hátvédünk is. Sokat nem lehet leszűrni a mérkőzésből, elég edzőmeccs hangulata volt az egésznek, úgyhogy szerintem az eredmény teljesen másodlagos. Nekünk olyan szempontból nagyon jó volt, jobb mint egy edzés, hogy Thomasszal tudtunk egy olyan csapattal játszani, amely akár még a dobogóra is odaérhet a szezon végén. Náluk is volt hiányzó, nálunk is, úgyhogy szerintem még egyik csapat sem a teljes képét mutatta. Sok sikert kívánok a Falcónak a bajnokságra!
