A tavalyi alapszakasz győzelem és ezüstérem után idén elég nyögvenyelős szezont zárt a Falco. A sárga-feketék három légióst is lecseréltek, nem jutottak be a felsőházba, és végül a címvédő Szolnokkal szemben 3-0-val maradtak alul a negyeddöntőben. Bencze Tamás edző is keserű szájízzel tekint vissza az idei bajnokságra.
- Azt nem mondom, hogy csalódást keltő volt, de jobbat szerettünk volna, többet vártunk. Én azt gondolom, hogy ha a keret erősségét nézem, akkor a realitás az lett volna, amit a szezon előtt is kitűztünk, hogy a 4-6. hely valamelyikén végezzünk - mondta Bencze. - Az, hogy ez miért nem sikerült, az elég sok összetevőből áll. Attól még, hogy mi nem panaszkodtunk év közben, hogy hányan vagyunk edzésen, az nem azt jelenti, hogy nálunk mindig minden rendben volt. Volt olyan edzés, amikor Kornélnak és nekem is be kellett állnom, hogy meglegyünk legalább nyolcan. A végén elég sokan támadtak minket Stafford miatt is, akit nyilván nem edzőpartnernek szerződtettünk, de ha ő nincs, akkor délelőttönként még nyolcan sem lettünk volna.
- A légiósválasztást viszont idén nem sikerült eltalálni.
- Így van, sajnos ezt be kell látni. Elsősorban a center poszton, mert ha korábban megtaláljuk Zagoracot, akkor Levy-nek nem kellett volna mennie, és akkor talán minden máshogy alakul. De az alatt a másfél hónap alatt, mire sikerült leigazolnunk Zeljko-t, addigra Levy teljesítménye az eredményeinkkel párhuzamosan romlott. A vereségek hatására elveszítette az önbizalmát. Persze még utána is alakulhatott volna máshogy az egész, de a cserék után jött két olyan fontos meccs, a Pécs és a Körmend elleni, amit egy ponttal elbuktunk. Így utólag, ha ebből a kettőből legalább az egyik megvan, akkor a felsőházban szerepeltünk volna. Onnan meg szerintem még tudtunk volna feljebb is zárkózni, a Jászberényt szerintem meg tudtuk volna előzni és a Kaposvárral szemben még a négy közé kerülés sem lehetett volna lehetetlen, hiszen az ő stílusuk különösen feküdt nekünk.
- Hogy élte azt meg emberként, hogy a tavaly sikert sikerre halmozó szezon után most egy olyan jött, amiben több volt inkább a kudarc?
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy januárban volt több a kudarc. Azt a hónapot nehezen éltem meg. Akkor, ha a kupát is belevesszük, 6-7 meccset veszítettünk el zsinórban, míg ha a tavalyi és a tavalyelőtti évet nézzük, akkor azok inkább a győzelmi sorozatokról szóltak. Szerintem a csapat nem esett szét, hiszen egyszer sem vertek agyon minket, egyszerűen nem tudtunk egyik meccsről a másikra megújulni és nem tudtuk azt a picit hozzátenni, amit kellett volna. Minél többször kaptunk ki, annál mélyebbre kerültünk. Nem játszottunk rosszul, csak nem nyertünk. Nem volt morális belső probléma, nem hátráltattak minket külső tényezők, nem voltak anyagi gondok. Hiányzott viszont egy görcsoldó győzelem, hogy át tudjuk lépni az árnyékunkat. Ebben az időben szerencsére a vezetők kiálltak mellettünk, mellettem, talán az elmúlt másfél évnek köszönhetően bíztak abban, hogy kilábalunk a gödörből. Ki is lábaltunk. Januárban talán még tizedikek is voltunk, februárban viszont sikerült visszakapaszkodnunk és megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat az utolsó meccsen. Más kérdés, hogy ehhez az egyik legerősebb és legjobb formában lévő csapatot, az Albát kellett volna legyőznünk. Ott is jól játszottunk, de pár ponttal kikaptunk.
- A vezetőség kiállt Ön mellett, a szurkolók viszont a szezon során többször is kikezdték, és a távozását követelték.
- Nyilván hozzám is eljutottak ezek a hangok. Ahogy jöttek sorban a vereségek, úgy lettek egyre hangosabbak. Jászberényben testközelből is szembesültem vele, hiszen ott elég közel voltam a szurkolókhoz. Én egyébként velük is kezdeményeztem párbeszédet, mondtam nekik, hogy üljünk le és beszéljünk róla, vagy akár jöjjenek ki edzésre és nézzék meg, milyen munka folyik ott. Ahogy azt már korábban is említettem, szerintem egy edzőnek akkor kell felállnia, ha már úgy érzi, hogy nem tud segíteni a csapatán. Én ekkor nem éreztem úgy, hogy taktikailag, morálisan szétestünk volna. Végig bíztam benne, hogy át tudunk lépni egyről a kettőre. Tudom, hogy a szurkolók olyanok, hogy egyik évben még a vállukon visznek, majd a következő szezonban, ha jön 3-4 vereség, akkor utána anyáznak. Nem esett jól. Bár ez nem annyira látszik, de én elég lelkizős ember vagyok. Nyilván nem vagyok kőből, megviseltek a magánéletben is a történtek. Ennek ellenére nem haragszom rájuk, viszont úgy gondolom, hogy tettem le annyit az asztalra, hogy a türelem egy kicsit tovább tartson, nyilván, ha nem dolgoztunk volna keményen, a vezetőség sem állt volna ki mellettünk.
- Volt olyan játékos, akiben csalódott?
- Emberileg nem. Igazából játékban sem a csalódás a jó szó, inkább olyanok voltak, akiktől többet vártam. Az edzéseken mindent megtettek, amit kértem tőlük, csak meccsen ebből nem jött annyi vissza, mint tavaly. Az volt a baj, hogy a cserepadról idén nem nagyon tudtak előlépni főszereplővé. Ha a kezdőből legalább három embernek jól ment, akkor a cseréknek is, de ha nekik nem, akkor ők sem tudtak lendíteni a játékunkon. Ez nyilván összefügg a légiósválasztással is, mert idén nem volt olyan állandó három jó teljesítményünk, mint tavaly, és most bebizonyosodott, hogy teher alatt nem tudnak mindannyian ugyanúgy teljesíteni.
- Maradna jövőre is?
- Ha rajtam múlik, maradnék. Egyrészt szeretek itt lenni, másrészt én azt gondolom, hogy becsülettel dolgoztam tavaly is és idén is. Ahogy azt már korábban is elmondtam, szerintem nem lettem rosszabb edző, sőt. Ahogy a sikerekből, úgy a kudarcokból is mindig tanul az ember, engem ezek a dolgok csak erősebbé tesznek. A saját meccseinket már aznap éjjel meg szoktam nézni háromszor-négyszer, visszanézem, hogy mik voltak a játékosok hibái és mik az én hibáim. Sajnos én is emberből vagyok, soha nem leszek hibátlan. Egyébként visszatérve a kérdésére, leültünk már beszélni a vezetőkkel a jövőről, de még nincsenek konkrétumok.
- Ha marad, mekkora vérfrissítést tervez a csapatnál?
- Én azt gondolom, hogy legelőször is a büdzsét kell meghatározni, hogy milyen lehetőségeink vannak és ennek tükrében mi lesz a célunk. Biztos, hogy kell vérátömlesztés, mert vannak olyan fiatalok, akik már helyet követelnek maguknak. Igazából a kulcsszituációkban általában koncentrációs problémák miatt veszítettünk meccseket. Ezt a jövőben mindenképpen meg kell oldani. Olyan játékosokat kell többségében a csapathoz hozni, akik ezeket a szituációkat viszonylag jó százalékkal megoldják. Az viszont nagyon fontos, hogy a légiósokat jól meg kell választani, és akkor az egyik cél nem üti a másikat, hiszen van annyira igényes a szombathelyi közönség, hogy egy darabig respektálja, hogy cél a fiatalok beépítése, de a sorozatos vereségekre viszont kevesen kíváncsiak.
- Nagy kérdés, hogy mi lesz Kálmán Lászlóval. Ön mit tanácsolna neki?
- Lehet, hogy ki fogja kérni az én véleményemet is, hiszen nem vagyunk rosszban, de én a helyében nem tudok dönteni. Vele ebben a két és fél évben ugyanolyan jó és korrekt kapcsolatom maradt, mint volt korábban. Tudom, hogy egy nagyon nehéz döntés előtt áll, főleg, ha még élvezi a kosárlabdát. A fizikai korlátok viszont behatárolják az ember teljesítőképességét, és azzal nem nagyon lehet szembemenni. Laci nemrég a városi tévében is elmondta, hogy a legjobb döntést fogja hozni. Én ebben biztos vagyok. Hogy ez mi lesz, azt majd a jövő eldönti.
