Valami nem működik idén a Falco-SZOVA-Trend Optika KC Szombathely csapatánál. A sárga-feketék – a Magyar Kupával együtt – legutóbbi nyolc meccsükből hetet elveszítettek, a bajnokságban már csak a 8. helyen állnak a tabellán. Hiába cserélt légiósokat a téli szünetben a vasi gárda, egyelőre ez sem hozott eredményt. A szurkolók elégedetlenek és csalódottak.
Eljött egy tisztázó beszélgetés ideje, így Bencze Tamás edzőnek feltettük a szurkolókat legjobban foglalkoztató kérdéseket.
- A végjátékot tekintve ez a találkozó hasonlított a Pécs és a Kaposvár elleni derbihez - emlékezett vissza a hétvégi meccsre Bencze Tamás. - Annyi labdát adtunk el, amennyit egy junior csapatnak sem szabadna. A mérkőzés folyamán háromszor is volt esélyünk arra, hogy 15 pontról 20 fölé növeljük az előnyünket, nem tettük. Most is ugyanazt érzem, hogy ellenfelünk ritmustalan volt. A hibáinkkal viszont visszahoztuk őket a meccsbe. A végén olyan ötössel vertek meg minket, amelyik ritkán van náluk pályán. Ekkor már a mi ötösünk sem volt szokványos, hiszen négyes nélkül voltunk, de akik a pályán voltak, kellett volna, hogy legyen annyi rutinjuk, hogy ezt a meccset akár edző nélkül is lehozzák. A vereségből vállalom a részem, még nem találtam meg, hogy mit, de biztos hibáztam. Az időkérések szükségesek voltak, megpróbáltam megtörni az ellenfél lendületét. A végére ugyan már nem maradt több, de a körmendi időkérés alatt mindent megbeszéltünk. Nem akartam, hogy a végén ők döntsenek, és ne maradjon lehetőségünk a válaszra. Faultoltunk, ki is hagyták a büntetőket. Más kérdés, hogy utána fegyelmezetlenek voltunk, mert nem azt beszéltük meg, ami történt.
- Mit lehet az ellen tenni, hogy ne fáradjon el fejben a csapat a hajrára, és hogy elkerüljük ezeket a fegyelmezetlen döntéseket?
- Úgy érzem, hogy a társaság fizikálisan nem fárad el, viszont dekoncentráltak voltunk. Azon lehet vitatkozni, hogy egy edző jó taktikát választ vagy rosszat, de ha egy szisztéma 30 percen keresztül működik, és ha közben nem változtat lényegeset az ellenfél, akkor annak mennie kell az utolsó 10 percben is. Az elrontott végjátékoknál soha nem ugyanaz az ember hibázik, ezért nem könnyű. Mindenképpen túl kell ezeken az egyéni hibákon lépnünk, mert nehéz helyzetbe kerülhetünk, hiszen sorozatban olyan meccseink vannak, amiket nyerni kéne. Az öltözőben elmondtam, hogy ha eddig tét nélkül játszottunk, akkor most már van rajtunk nyomás, nem is kicsi. Januártól már minden meccsük duplán éles. Most értékeljük csak igazán azt az első szakaszt, amikor 7 győzelemmel és 3 vereséggel álltunk. Játékunkat már akkor is érte kritika, de én azt mondtam, hogy legalább nyerünk. Megkaptam, hogy nem ugyanaz a játék, mint tavaly. Ezt én is ugyanúgy látom. Láttam azt is, hogy centerben probléma volt, nagyjából a november 21-i születésnapomkor kaptam az első menedzseri levelet, már akkor cserélni akartunk. Másfél hónapig húzódott az egész, mert nem találtunk rá megfelelő embert.
- Pedig gondolom, hogy Zagorac-nak már november 21. óta is nyitott szerződése volt.
- Igen, csak mi ezt nem tudtuk. Én azokból a játékosokból tudok választani, akiket elküldenek a menedzserek. Első körben Zagorac fel sem merült, mert az ő ára decemberben még a duplája volt annak, mint amennyiért végül megszereztük. Ő egy Paks, Szolnok szintű légiós, elég kalandos úton került hozzánk. Egy kedves ismerősömön keresztül, aki ismerte az ő menedzserét, Boris Gorenc-et. Később aztán kiderült, hogy én is ismerem, mert a válogatottban játszottam ellene, volt szlovén válogatott, NBA játékos. Neki csak olyan top játékosai vannak, mint Zagorac, aki európai élcsapatokban játszott, vele ezért sem voltunk kapcsolatban. December 25-én került képbe, és rengeteg tárgyalás után mondott igent. Ebben Váradi Kornélnak és Gráczer György ügyvezetőnek is nagy köszönet jár, ők is az irodában töltötték az ünnepeket.
Egyébként volt két másik jelöltünk, akikkel nem sikerült szerződést kötnünk. Az egyik egy szerb srác volt, aki Szlovákiában játszott, de kiutasították onnan, mert nem kapott három hónap után vízumot. Megegyeztünk vele, de aztán a volt klubja nem adta ki az engedélyét, mert időközben elintézte a vízumát. Egy másik pedig egy amerikai volt, aki a lengyel Prostejov csapatában 16 pontos átlagot produkált. Hasonló típusú, mint Zagorac, 4-es és 5-ös, az egyetemi évei alatt játszott centert. Megegyeztünk vele, de aztán az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy mégsem akar 5-öst játszani.
- Zagorac egyetlen kritikája a nézőtérről: kioltják egymást Ivosevvel.
- Nem hiszem. Tomával az a baj, hogy a saját faultjaival hozza kellemetlen helyzetbe magát. Neki elsősorban a túlzott akarása, a vérmérséklete és a rutintalansága okozza a gondokat. Amikor nem kerül ilyen problémába, szinte mindig jól megy neki és mindig 20 körül dob. Jól játszik együtt a két magasemberünk. Sokan támadnak amiatt is, mert Zagorac nem ötös. Igazából Magyarországon a Szolnokot leszámítva nincs is klasszikus ötös center. Csorvási és Spica ugyan gondot okozott nekünk, de ezzel minden csapat így van. Előny lett volna, ha a 212 centis Fey úgy tud játszani, ahogy azt vártuk volna tőle, így viszont inkább hátrány volt.
- Mit gondol a másik új légiósról, Rubinról? Úgy tűnik, hogy ez a csere viszont nem jött be…
- Az eddigi teljesítményével nem győzött meg. Más kérdés, hogy én nem értek egyet azzal az írással, hogy a Körmend ellen terített betli volt, mert lehet, hogy én irányító-hátvéd szemmel látom a világot, de hat gólpasszt adott, nem állt meg nála a labda és jól védekezett, ráadásul kipontozta Krayem-et. Ezt a részét jól megoldotta, az első félidőben jól játszott szerintem. Igaz, hogy akkor még csak két pontot dobott, de dobott helyette más. Egy légióst hátvéd poszton nem csak a pontjai minősítik. Más kérdés, hogy a második félidőben aztán már nem tudta ugyanezt hozni, amikor nagy szükség lett volna rá, akkor kétszer is hibázott, eladta a labdát döntő szituációkban, és amikor Laci és Zagorac hibázott, nem tudott előlépni főszereplővé. Ezt is elvárjuk egy légióstól, na, ezt a részét nem tudta megoldani.
Mindenképpen egy más típusú játékost kellett hoznunk, mint amilyen Levy volt. Nálunk olyan légiós kettes kell, aki stílusban passzol Kálmán Laci mellé. Tehát viszonylag kevesebb labdából, kiosztásokból, egy-egy betörésekből tud dobásokat vállalni. Év közben sajnos kiderült, hogy Levy egy hasonló típusú játékos, mint Laci, én a róla látott videók alapján nem ezt szűrtem le. Az utolsó 3-4 meccsén már egyértelműen látszott, hogy labda nélkül nem tud magának ritmust teremteni és akkor a középtávoli, külső dobásai sem érvényesülnek, a Szeged elleni meccsen pedig már egyenesen szenvedett. Amikor közöltem vele a váltást megkönnyebbülést láttam a szemében. Nem érezte jól magát ebben a rendszerben, ezért is döntöttünk a cseréje mellett. Több ismeretlen és egy ismerős jelöltünk volt a helyére. Rubin mellett nem elsősorban a Csehországban nyújtott teljesítménye, sokkal inkább a tavalyi soproni teljesítménye miatt döntöttünk. Árban is megfelelt, hiszen annál többért nem tudtunk igazolni, csak kevesebbért, mint akit elküldtünk. Elsősorban az a problémája, hogy nincsen játékban és még nem szokta meg a rendszerünket. Most utólag lehet azt mondani, hogy egy ismeretlen jobb lett volna, de az dobja rám az első követ, aki egy tavalyi, soproni statisztikával rendelkező, játékban lévő Rubin és mondjuk egy ismeretlen, ugyanolyan vagy jobb statisztikával rendelkező, dán, svájci vagy finn bajnokságban edződő légiós közül utóbbit választja. Nem könnyű. Tavaly mind a két légióssal szerencsénk volt, idén azt mondom, hogy eddig négyből kettővel biztosan nem volt szerencsénk, a harmadikról pedig majd kiderül. Kiindulva a tavalyi évéből, biztos vagyok benne, hogy tudna ő ennél sokkal jobban is játszani, sokkal nagyobb hasznára is lenni a csapatnak. Még jár neki a türelem.
- Pedig Bam Doyne-nak sincs csapata…
- Most akkor sokakat megnyugtatok: Doyne-t megkerestük. Elsőként. Pont azért, mert játszott már nálunk, és tudjuk, hogy mire képes. Még akkor is, ha nincs játékban. Ő azonban megköszönte az érdeklődést, és azt mondta, nagyon szívesen játszana a Falcóban, de a szülei betegsége miatt áprilisig biztosan Amerikában marad. Napi egyeket edz, de nem csapatban, hanem egyénileg. Azt mondta, a következő évben nagyon szívesen jön, de most nem tud.
- Lát még esélyt a felsőházra?
- Minden meccsünket meg kell nyerni, és akkor nem kell nézni, hogy a többiek mit játszanak. Persze az már túlzott optimizmus lenne, ha azt mondanám, hogy ezt mind hozzuk is, hiszen ez a jelenlegi állapotunkban csoda lenne, de ez a csapat képes rá. Nem lennék sportoló, nem lennék edző, ha nem hinnék abban, hogy ez sikerülhet.
- A csapat 8 győzelemmel és 9 vereséggel már csak a tabella 8. helyén áll. Nem érzi azt, hogy inog Ön alatt a kispad?
- Változtatni kell, és nem gondolom, hogy nekem a legtöbbet. Én a saját döntéseimet is nagyon kritikusan nézem vissza minden meccs után. Kíváncsi vagyok, hogy miket hibáztam, illetve sok szakembertől kérek tanácsot, akik kívülről nézik a meccseinket. Nem lettem rosszabb edző, mint amilyen tavaly vagy tavalyelőtt voltam. Viszont az eredmények nem úgy alakulnak, ahogy kellene. Ez tény. Ha úgy gondolnám, hogy nincs esélyünk, akkor már felálltam volna. Én csak akkor teszek ilyet, ha úgy érzem, hogy nem tudok segíteni a csapatnak, illetve ha nem érzem a vezetők bizalmát. Beszéltem velük a meccs előtti napon is, és egyelőre úgy vettem észre, hogy nem gondolják azt, hogy nekem el kellene mennem. Én bele tudok nézni a tükörbe, mert szerintem Kornéllal együtt megfelelően felkészítjük a csapatot minden meccsre. Tavaly sem szálltam el, amikor jöttek a sikerek és a nevemet skandálták, illetve mesternek szólítottak. Én már akkor is mondtam, én nem mester vagyok, hanem edző. Én nem akarok soha nagyobb részt kivágni a sikerből, mint ami nekem jár. Ugyanígy vagyok ezzel a kudarcok során is. Én megfeszülhetek a vonal mellett, de védekezni, ziccert bedobni onnan nem tudok. Azt meg tudom mondani, hogy hogyan jussanak el oda és hogyan védekezzenek le valakit. A szakma nem, de a szurkolók és a döntő többség az alapján ítél, hogy hányadik lett a csapatod. Tavaly jók voltunk, jó voltam, idén nem annyira, akkor most rossz edző vagyok?
- Van, aki szerint idén a szakmai stábban sincs meg a tökéletes összhang.
- Hallottam én is. Azzal is kritizáltak, hogy nem jó a kémia köztem és Váradi Kornél között, mert ő túl fiatal. Szerintem nagyon jó választás volt Kornél. Csátaljay Gáborral is nagyon jó volt az összhang köztünk, remek scouting-okat készített. Kornéltól is rengeteg információt kapok, neki ami eszébe jut, azt mondja is rögtön, nem kell kérdeznem. Szóval a csapat nem azért tart itt, mert kevesebb segítséget kapnék tőle.
- Üres a kassza? Az edző ellen játszik a csapat, vagy mi a gond? Mert abban, hogy van gond, azt hiszem, egyetértünk.
- Szeretném rögtön leszögezni, hogy most nincsenek anyagi gondok sem. Én azt sem gondolom, hogy a csapat ellenem játszana. Ez a szombati most nem egy átlagos vereség volt. Nem csak azért, mert tetemes előnyről buktunk el, hanem azért is, mert a Körmendtől kaptunk ki itthon és ez a szombathelyieket nagyon bántja. Szeretném a drukkereknek ezúton is megköszönni a biztatást, le a kalappal előttük. Ebben a bajnokságban ilyen szurkolás, ilyen összefogás nem volt. Ezt a sikert mindenki akarta, és rendkívül csalódott voltam, a szurkolók miatt is, mert megérdemelték volna, hogy nyerjünk. Talán az egyik probléma az, hogy a tavalyi csapathoz képest, idén nincs annyi vezér. Akkor volt három-három és fél, most talán egy-másfél. Zagorac és Laci vezéregyéniség és amikor ők hibáznak, ritkán lép a helyükre valaki. Jó játékos Ivosev, de ő fiatal és a rutintalanságából adódóan hullámzó. Nagyon jó dolgokra és nagy meggondolatlanságokra egyaránt képes, de mindig nyerni akar és az utolsó percig küzd. Egy játékos inkább legyen ilyen, más kérdés, hogy kulcsszituációkban nem lehet hibázni. Tavaly viszont, ha a két légiósunk vagy Laci közül az egyik rossz döntést hozott, akkor utána a másik vagy védekezésben, vagy támadásban kijavította. És akkor ott volt még Szabó is, aki, ha nem is mindig látványosan és ponterősen, de nagyon hasznosan játszott és higgadtsága sokat számított.
Nem tudok sokkal okosabb lenni, ebben az évben még szerencsénk sincs. Most a Körmendben Kutasi a legfontosabb pillanatokban öt pontot dobott, pedig korábban lehetőséget is alig kapott. Itthon a Pécs ellen hiába védekeztünk egész jól, nagyon extrán dobtak, ráadásul az a Legion, aki nekünk 30 pontot szórt, fogta magát és a meccsünk után hazament. Simpson-nak két jó meccse volt Magyarországon: rögtön az első, ellenünk, a másik pedig, mielőtt ki akarták rúgni, a Szolnok ellen az EC-ben, Sopronban Bus Iván, aki alig játszik, bejött, és 2 perc alatt 2 triplát dobott nekünk. Nem tudom, hogy összesen dobott-e két hármast a szezonban a pécsi Nagy Krisztián, ellenünk a padról beszállva, hidegen 2/2-vel nyitott. A szegedi Jones megszórt minket, azóta jóformán nem dobott 10 pont fölött.
- Az egyik fő baj, hogy több olyan csapat is előttünk van, akinél jóval kisebb a költségvetés. Így különösen nehéz megemészteni a történteket.
- Érdemes lenne egyszer tényleg kideríteni, hogy melyik csapat mennyiből gazdálkodik, mert az egy dolog, hogy mi megmondjuk, hogy 130 millióból gazdálkodunk, de nem mindenki ilyen korrekt. A Pécs biztosan kevesebből gazdálkodik és előttünk van. Náluk bejött a légiósválasztás és rajtuk nincs nyomás. Mi cipelünk egy olyan terhet tavaly óta, amit egyik másik csapatról sem lehet elmondani. Ez pedig az, hogy tavaly elvárások nélkül játszottunk, másodikok lettünk és olyan csapatokat előztünk meg, akik nálunk jóval drágább légiósokat tudtak foglalkoztatni. Idén viszont nem sikerültek az igazolásaink és a magyar játékosaink teljesítménye sem olyan elvárható, mint tavaly. Nyilván, mivel én választottam őket, ebben én vagyok a hibás, ezért nekem kell elvinnem a balhét. Más kérdés, hogy én akkor sem vertem a mellem, amikor belehúztunk Timberlake-kel és Panteliccsel.
- Mi lesz akkor, ha nem jut be a csapat a felsőházba? Sok szurkoló azt mondja, hogy akkor inkább szívesebben nézne egy fiatalokból álló csapatot, mint pár pontos légiósokat a „tétnélküli” meccseken.
- Ne legyen így, de ha ez mégis bekövetkezik, akkor elképzelhető, hogy már a következő évre fogunk készülni és nagyobb lehetőséget kapnak a fiatalok, persze nem feladva annak a lehetőségét, hogy onnan még be lehet jutni a play-off-ba. Nyilván a fiatalok beépítése nem egy új keletű dolog, Váradi Benedek felhozatalával már megkezdődött, novemberben Bognár Kristóf érkezésével folytatódott és januárban már Perl Zoltán is csatlakozott hozzánk. Neki is itt a helye, mert abszolút tehetséges, a napokban 4 hónap +2 éves szerződést kötöttünk vele. A szezon előtt még Nárai Bencével és Simon Bencével is kalkuláltunk a 12-es keretben. Utóbbinak nem volt szerződése, segítő emberként volt a csapat mellett, illetve azért esett akkor rá a választásunk, mert fizikálisan erősebb, mint Perl. Az pedig Zolinak nem kedvezett volna, hogy peremember legyen, többet használ neki, ha a juniorban húzóember. Időközben aztán kiderült, hogy Náraira nem számíthatunk, Simonnak pedig nagyobb jövője van az edzősködésben. Jövőre, ha én maradok az edző, akkor velük már komolyan számolok, hiszen Beni példája a legjobb, aki hétről hétre bizonyítja, hogy akár már hetedik-nyolcadik emberként is használható. Ez a három játékos és egy legalább U20-as válogatott szintű center mindenképpen a keretben lenne. Rajtuk kívül 5 fizetett, profi játékos és maximum három olyan kiegészítő ember, akiből most öt vagy hat van. Ehhez komoly változásokat kell eszközölni, de azt gondolom, hogy a fiatalítás és vérfrissítés miatt mindenképpen szükség lesz erre. Ez az összetétel nem zárja ki a siker lehetőségét. Ez a csapat ugyanúgy hatba kerülhet, legalábbis az igazolási igérvények szerint.
