A hatodik fordulóban az eddig még nyeretlen Salgótarján érkezett Szombathelyre. Talán a sárga-feketék utóbbi időben nyújtott gyengébb teljesítménye és a várt papírforma siker miatt a megszokottnál kevesebben foglaltak helyet a lelátón.
Úgy indult a találkozó, ahogy elterveztük. A FALCO igyekezett kihasználni fölényét a palánk alatt, három perc után 11-2-re vezettünk, Alekszejev 9, Gosa 2 pontnál járt. Szájer József edző rögtön időt is kért. A nyolcadik percben ugyan még 13 volt közte, de a negyed hajrájára feljavult a Tarján, és öt pontra (26-21) zárkóztak Jarvis-ék.
A folytatásban is döcögött a szombathelyi gépezet, így a 12. percben Nikola Lazics edző kért időt. Ez egy időre megint felrázta a csapatot, három perccel később, Gilbert kosara után megint tíz volt közte (39-29). Ekkor megint Szájer rendelte magához övétit. Vártuk, vártuk, hogy összeroppantjuk a Salgótarjánt, de ez csak nem akart bekövetkezni. A FALCO továbbra is gyengén, elképzelés és ritmus nélkül játszott, egy-két egyéni villanásnak köszönhetően sikerült tíz pont körül tartani az ellenfelet. Ráadásul gondjainkat tetézte, hogy a gyenge játékvezetés miatt többen is fault problémákba keveredtek. A félidőben 51-42-t mutatott az eredményjelző.
A szünet után sem változott a játék képe. A FALCO őrizte tíz pont körüli előnyét, jobban azonban nem tudott meglépni, mert a nógrádiak szinte minden kosárra válaszoltak.
Bár ezen az estén úgyis a győzelem volt a legfontosabb – ráadásul azt szokták mondani, mindig a kötelezőt a legnehezebb hozni –, a mutatott játékkal ezúttal sem lehettek elégedettek a hazai szurkolók.
