Ma délelőtt konditermi és dobóedzést tartott csapatának Nikola Lazics az Arena Savariában. A gyakorlás után dobott még párat ő is – és bizony neki még most sem jelentene akadályt a hárompontos vonal hátrébb tolása –, majd ezt követően beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk az előttünk álló bajnokságról.
– A tavalyi évvel ellentétben idén már a szezon kezdetétől Ön irányítja és állította össze a csapatot.
– Nem volt egyszerű dolgunk a nyáron. Nagyon szűk volt a magyar piac. Van néhány csapat, akinek nagy a büdzséje, ők jól be is vásároltak, így elég kevés használható szabad játékos maradt. Nem könnyített a helyzetünkön az új légiós szabály sem. Nekem az a véleményem, hogy egy ilyen döntéshez minimum 125 jó magyar játékos kéne az NB I-ben. Ennek azonban sajnos a töredéke sem áll rendelkezésünkre.
Azt már korábban is elmondtam, egy kis vérfrissítésre volt szüksége a FALCO-nak, ezért szerződtettünk is pár új kosarast. Akartunk még néhányat, minőségit, de őket már nem tudtuk megszerezni. Vagy nagyon drága volt az illető, vagy csak egyszerűen máshova igazolt. Úgyhogy most majd megpróbáljuk vegyíteni azokat, akik évek óta itt játszanak – Pankár, Borszéki és Kálmán – a néhány fiatallal.
– Hét új játékos érkezett a csapathoz. Pár szóban jellemezze őket, mit vár tőlük a következő szezonban.
– Igazából egyikükkel sem húztunk zsákbamacskát. Will Tomit ismertem korábbról, még mikor itt játszott a FALCO-ban. Tudom, hogy az elmúlt két évben alig játszott, de kell neki adni még egy esélyt a bizonyításra. Simon Laci Zalaegerszegen volt a játékosom. Sajnos tavaly ő sem nagyon kapott lehetőséget. Szerintem nagy segítségünkre lesz, biztosan meg tudja majd oldani Kálmán Laci pótlását. Harazint már tavaly nyáron is akartuk. Akkor azonban aláírt Szolnokra. Senki nem tudja, hogy miért. Még ő sem tudja – mondja nevetve. – Nála viszont nagy kár, hogy a Szolnok ellen nem játszhat. Ez az egyetlen negatívum vele kapcsolatban. Aztán van egy játékosunk, aki nagy rejtély Magyarországon. Ő Váradi Kornél, akit bár szerződtettünk, nem tud edzeni korábbi sérülése miatt. Nagyon sajnálom, mert ő biztosan nagy hasznunkra lenne. Óriási tehetség, hiszen az 1-2-3-as posztok bármelyikén bevethető. Meglátjuk, mi lesz vele.
– És a légiósok?
– Gosa nagyon jó játékos. 3-as és 4-es poszton egyaránt megállja a helyét, de most jelen helyzetben nem tudjuk bedobóként használni, mert nincs igazi erőcsatárunk. Talán most még nincs olyan formában, mint amilyenben szeretnénk, de látszik rajta, hogy ő is jobb akar lenni. Alekszejev-et itt nagyon jól ismeri mindenki. Jó játékos ő is, de fizikálisan még utol kell érnie magát. A nyáron a válogatottal készült, sokat utazott, de nem nagyon játszott. Neki is még időre van szüksége. Nem tud még olyan sokat a pályán lenni, meccs közben is hullámzó a teljesítménye. Gilbert jött utoljára hozzánk. Még nincs 100 %-os állapotban. Ő egy olyan amerikai, aki európai stílusban játszik. Ez nagyon ritka. Nem olyan attraktív, látványos kosaras, mint mondjuk Wilson vagy Frazier volt, de nagyon jól lát a pályán, és európai fejjel gondolkozik. Minden információ, amit szereztünk róla, nagyon pozitív volt. Remélem, hogy egyre jobb lesz ő is.
– Sikerült mindent elvégezni a felkészülés során? Milyen tapasztalatokat szűrt le az edzőmeccsekből?
– Játszottunk erősebb és gyengébb ellenfelekkel. Minden meccsen volt periódus, mikor jól játszottunk, volt, amikor rosszul. De ez normális. Nem az eredmény volt a legfontosabb, megpróbáltam mindenkinek lehetőséget adni.
Egyébként abszolút elégedett vagyok azzal, amit a felkészülés során végigcsináltunk. Egyedül csak az utolsó két héttel volt gondunk, amikor sok volt a sérültünk és a betegünk. Megtört a ritmusunk, nem tudtuk úgy befejezni a munkát, ahogy szerettem volna. Sajnos nincs elég magas emberünk. Főleg most, hogy a sérült Borszéki nem tud edzeni, Nárait pedig meg kell műteni. Kevesen vagyunk, nem tudunk normálisan edzeni. Elsősorban a taktikai jellegű dolgok miatt volt fontos az utolsó 2-3 hét. Ekkor kezdtünk el 5-5 ellen játszani, ekkor kezdtük beépíteni a csapatba Gilbert-et és Alekszejev-et is. De egyébként, aki az elejétől fogva velünk volt, neki biztosan nem lesznek fizikális jellegű problémái.
– Mit gondol, hány százalékon vagyunk jelenleg?
– Nem tudok konkrétumokat mondani. Nem tudom azt mondani, hogy 60, 70, vagy éppen 80 %-kon. Tudom, ez sokak számára már unalmas, mert mi edzők amúgy is mindig azt szoktuk hangsúlyozni, hogy időre van szükségünk, de ez most is így van. Valami probléma mindig van, ezért egy-két hét mindig hiányzik ahhoz, hogy igazán jók legyünk.
– Mi lehet idén a reális cél a FALCO számára?
– Először is egy általános célt kell megfogalmaznunk. A legfontosabb, hogy bejussunk a legjobb nyolcba. Ezen kívül nekem az is egy feladat, egy cél lesz, hogy a fiatal játékosokat felhozzam egy bizonyos szintre, hogy sokkal jobban játsszanak a szezon végére, mint mondjuk most. Nekem ez edzőként mindig is fontos volt. Zalaegerszegen is, és korábban máshol is. De természetesen csapatként is minél jobban össze kell csiszolódnunk, és a lehető legjobb helyen kell végeznünk a bajnokságban. Nem tudom megmondani, hogy meddig juthatunk, hiszen nem tudunk előre számolni, hogy mi lesz, mondjuk akár 1-2 hónap múlva. Nem vagyok jós. Egyelőre még a többi csapatot sem ismerjük igazán, de az biztos, hogy mindenki tele van ambíciókkal. Nem lesz könnyű bajnokság...
– Hogy látja az erőviszonyokat? Kik lehetnek a legfőbb riválisaink?
– Szerintem a két legjobb csapat idén a Szolnok és az Albacomp lesz. Utánuk következik a Körmend, Zalaegerszeg, Paks hármas. A bajnok idén is nagyon jó lesz, főleg ha majd vesznek egy harmadik légióst. A Körmend is mindig jó, pláne ha majd Németh Isti is fog tudni játszani. Aztán jön a Kecskemét, mi és a Sopron. Esetleg még a Nyíregyháza szólhat bele a harcba, de őket nem tudom megítéli, nem láttam még róluk felvételt.
Ahhoz, hogy jó eredményt érj el, sok mindennek össze kell jönnie. Remélem, hogy nálunk mindig jó lesz a hangulat, hogy tudunk majd normálisan dolgozni. Ha ezek meglesznek, jönnek majd az eredmények is.
