Ahogy arról már korábban beszámoltunk, Charles Gosa vasárnap este érkezett meg Phoenixből. Hétfőn csatlakozott társaihoz, ma délelőtt pedig már át is esett az orvosi vizsgálatokon. Sikeresen.
Kint jártunk az esti edzésen, a lelátóról is úgy tűnt, hogy nyoma sincs az amerikai korábbi sérülésének.
Pörgős, nagyon kemény edzés volt. Az ifistákkal együtt tizenhárman gyakoroltak. Csak a sérült Nárai, és a lábadozó Feigl hiányzott. Igaz utóbbi ott volt az arénában, csak a többiektől külön készült. Alekszejev a vízumát intézi, ha minden jól megy, a hét végére már ő is itt lesz Szombathelyen. Sőt, talán már az új légiósunk is, akinek kilétéről azonban Gráczer György ügyvezető nem árult el többet annál, minthogy egy Magyarországon még nem játszó, ám nem újonc amerikai lesz.
A gyakorlás után aztán váltottunk pár szót az új szerzeménnyel, Gosával. Bő fél órát beszélgettünk, a játékosok már rég lezuhanyoztak, ránk is kapcsolták az aréna villanyait, mikor eljöttünk. Rendkívül szimpatikus, nagyon közvetlen, nyílt ember.
- Hogy érzed magad az első pár nap után Szombathelyen?
- Elég hosszú utazás van mögöttem, szóval természetesen fáradt vagyok. Amennyit láttam a városból, nagyon tetszett, hiszen én amúgy is egy ilyen városi gyerek vagyok. Persze tudom, hogy nem egy világváros, de magyar viszonylatban elég nagy. Paksnál például nagyobb.
Természetesen ismerem a FALCO-t is. Egy tradicionális klub, komoly történelemmel. Tudom, hogy évek óta erős csapata van Szombathelynek. 2008-ban például, mielőtt Magyarországra jöttem, bajnokok lettek. Most pedig azt kell, hogy mondjam, szuper kis gárdához érkeztem, igaz egyelőre még meg kell találnunk az összhangot, az egyensúlyt a pályán a fiatalok és az idősebb játékosok között. Egy picit még fásultak is vagyunk, de ez az alapozás elején még normális. Majd ha meglesz a végleges keret, úgyis időben összeállunk.
- Nikola Lazics kemény edző hírében áll...
- Az már itt az elején kiderült, hogy Nikola egy nagyon jó ember, és természetesen egy rendkívül jó edző is. Nagyon érti a kosárlabdát. Most még az kell, hogy a fiatalok is megértsék, amit ő akar. Mert ez még néha gondot okoz. De azt hiszem, az idő előrehaladtával minden összeáll majd, és jók leszünk.
- Jól hangzik. Mit tűztél ki magad elé célként?
- A bajnoki címet. Akárcsak akkor, amikor először jöttem Magyarországra, Paksra. A cél szentesíti az eszközt. Én nem vagyok egy egyénieskedő játékos. A legfontosabb a csapat érdeke, hiszen csak ez az egyetlen útja a győzelemnek.
- Egy ilyen játékosra sok csapat igényt tarthat. Gondolom ajánlatok sokasága közül esett a választásod ránk.
- Megmondom őszintén, már tavaly karácsonykor is meg volt rá a lehetőségem, hogy itt játsszak. Akkor azonban még nemet mondtam. Ez még az előtt volt, mielőtt Zoli elhunyt. Én azt mondom, ha nem történik vele az a szörnyű tragédia, a FALCO-nak nagyon komoly esélye lett volna a bajnoki címre. Azt is óriási dolognak tartom, amit utána véghezvittek. Aztán a szombathelyiek azóta sem mondtak le rólam, kitartottak mellettem, nagyon akartak. Ez pedig nagyon jól esett. Másodszorra már nem mondhattam nemet.
- Azt korábban többször is elmondtad, hogy szerettél Pakson játszani. Ráadásul Tolnában él a barátnőd is. Kézenfekvő, hogy onnan is kaptál ajánlatot…
- Akkor meg fogsz lepődni, ugyanis nem kaptam. Azt nem tudom, hogy miért, de nem. Őszinte leszek, bár ezt azt hiszem, úgyis mindenki tudja, Pakson vannak a legprofibb körülmények. Anyagilag talán a legstabilabb klub Magyarországon. Minden évben az egyik legjobb, legerősebb csapatot tudnák összehozni, olyat, amely akár még Európában is harcolhatna, de aztán ez valahogy mégsem így történik. Például nem értem a vezetőik idei döntéseit sem az átigazolásokkal kapcsolatban. Persze ez az ő dolguk, nem is rám tartozik. Tavaly ott voltam náluk, sokat edzettem velük, nem kellettem nekik. Nem haragszom rájuk. Ilyen az élet. Én pedig bizonyítani akartam, így nem maradt más választásom, mint máshol folytatni.
- Sok szurkoló jött ki edzésre, mindenki kíváncsi Gosa-ra.
- Először is köszönöm nekik, hogy befogadtak. Sokukkal találkoztam már, mindannyian nagyon kedvesek voltak velem. Már akkor is, amikor még a Paks játékosa voltam. Emlékszem rájuk, nagyon fanatikusak. Úgy vettem észre, tiszteltek, mint játékost. Egyáltalán nem haragszom rájuk a két évvel ezelőtti balhés elődöntőnk miatt. Megértettem őket már akkor is, hiszen az természetes, hogy minden szurkoló elfogult a csapatával. Az biztos, hogy nagy szükségünk lesz a támogatásukra, mind hazai pályán, mind idegenben. Szeretném ugyanazt hozni a pályán, mint két éve Pakson, szeretnék nekik is bizonyítani. Persze biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én leszek így, hanem az egész csapat. Szerintem hamar egymásra találunk majd. Ezzel biztosan nem lesz probléma.
