Nikola Lazics, a FALCO edzője a találkozó előtt óvatosságra intette az övéit. A szombathelyi csapat fele sérülten játszott, a Körmend élvezte a hazai pálya előnyét, továbbá Magyarország egyik legjobb játékosa, a deréksérüléséből felépülő Németh István hosszú idő után ismét együtt melegített társaival.
Jó hangulat, közel telt ház várta a csapatokat. A hazaiak kezdték jobban a meccset, a sárga-feketéken érződött a fáradtság. Persze ez nem csoda, hiszen három napja még kupadöntőt játszottak a bajnokság legjobb csapatával, a ZTE-vel. A Körmend könnyű kosarakkal indított, Pankárék rendre lemaradtak emberükről. Jó napot fogott ki a Sabáli-legénység, remek százalékkal dobtak. A lepattanóharc is sima volt, Alekszejev-ék sokkal agresszívebbek voltak a palánk alatt. Ráadásul még a hazai pálya előnyét is élvezték, a FALCO csak nézte a játékvezetők hátát…
A második negyedben rátettek még egy lapáttal Fodorék, a vendégek keresték önmagukat, a faultok pedig továbbra is gyűltek Dies-éknál. Hiába játszott jól Frazier, húsz perc alatt tulajdonképpen eldőlt a meccs. Kis túlzással a FALCO annyi pontot kapott az első félidőben, mint máskor egy meccs alatt. A Körmend extázisban játszott, szinte felrobbant a Szentély Aréna.
A szünet után mindent egy lapra feltéve támadott a FALCO. A Körmend ráért, lassította a játékot, az idő nekik kedvezett. Bár a harmadik negyedet a szombathelyiek nyerték, a Rába-partiak győzelme egy percig nem forgott veszélyben.
A záró etap már csak formalitás volt. A Körmend élvezte a játékot, szebbnél szebb akciókat vezettek, végül Kutasin kívül mindenki dobott pontot náluk. A FALCO-nál a végére megszórta magát Kálmán és Wilson, így sem tudtak azonban húsz ponton belülre kerülni.
A három győzelemig tartó párharc állása jelenleg 1-0 a Körmendnek.
