– A Final Four nagyon hasonló a play-offhoz. Bármi megtörténhet. Szerintem ugyanannyi esélyünk van, mint a többieknek. Ismerjük mind a három csapatot, hiszen mindannyiukkal játszottunk már. Tudjuk, hogy mire képesek, hogy mi a fegyverük és a gyenge pontjuk. Ha változtatnak is valamit a játékukon, fel tudunk rá készülni. Az Albacomp például nagyon jó csapat, remek edzővel. Ismerem őt, hiszen dolgoztunk itt együtt Szombathelyen. Keménynek kell lennünk, és akkor nagy baj nem lehet.
– Mit gondolsz, mi lehet a kulcsa a sikernek? Akár a végsőnek is?
– A jó védekezés és a lepattanók megszerzése. Pontot dobni mindenki tud, úgyhogy az nem nagy szám.
– Tavaly kupadöntőt játszottál Németországban, az Alba Berlin ellen azonban alulmaradtatok. Picit mesélj nekünk róla, milyen volt.
– Bár kikaptunk, összességében szép emlékeket fűzök a döntőről. Telt ház volt. Egy tűt sem lehetett volna leejteni a nézőtéren. Nagyon erős csapatok jutottak be a Final Fourba. Izgalmas és nagyon jó volt.
– Mi hiányzott akkor az aranyéremhez?
– Ezt nem tudom megmondani, pedig azóta is sokat gondolkoztam rajta. Nem is biztos, hogy hiányzott valami. Persze hibáztunk mi is, de egyszerűen csak jobb volt nálunk az ellenfél, az Alba Berlin.
