A védekezésről
Meggyőződésem, hogy stabil védekezés révén lehet csak huzamosabb időn át jó eredményeket elérni, s ennek szellemében próbáltam ténykedni. Sajnos, több játékosban nem volt védő-beállítottság, különösen Heinlében nem. Pedig a védekezés 80 százalékban akarat kérdése. A mezőnyben mi kaptuk a legtöbb pontot, s ezt az elmondottak ismeretében mindenképpen kudarcként élem meg. Bebizonyosodott, hogy, aki nem védekezik, az nem ér el eredményt" utalt a Falco csalódást keltő hetedik helyére.
Ami azt illeti, a játék ezen elemében sem kell mindenkit elmarasztalni, Zsoldos szerint Pankár és Horváth Bence például nem vallott szégyent e műfajban.
S hogy miért csak néha védekezett a Falco? Zsoldos András ezt azzal magyarázza, hogy nem volt igazán egységes a csapat.
Nem volt egységes a csapat
"Voltak a magyarok, a két amerikai, no és Alexe, aki képességei alapján kitűnő védő és támadó is egyben - már ha megy neki -, de közte és a többiek között sem volt igazi az összhang. A játékosok nem fogadták el igazán egymást, s ez főleg kritikus szituációkban mutatkozott meg. Amikor egységre lett volna szükség, akkor a pályán lévők öt különböző irányba indultak el. A játékosok egyéni tudása alapján többre is vihettük volna, de az úgynevezett team chemistry által nálunk olyan elegy képződött, amelyben sok esetben inkább a negatív tulajdonságok domináltak."
A mindenkori Falcónál meghatározó, hogy az edző milyen viszonyt ápol a csapatkapitány, immár őskövületnek számító Kálmán Lászlóval. Zsoldos szerint ezzel nem volt gond.
"Szerettem volna, ha nem egy személyben Lacira és az ő mondjuk meccsenkénti 40 pontjára épül a játékunk. Produkáljon inkább egy 20-as átlagot, s szolgálja ki jobban a többieket, ez volt az elképzelésem. Az irányító nem örült ugyan ennek, de maximálisan elfogadta a koncepciót. Az idény során partner volt, végig sok pluszt adott a csapatnak, nem rajta múlott a szereplésünk. Az pedig nem az ő hibája, hogy nem vezérbika-egyéniség, hanem inkább a mutatott játékával igyekszik magával ragadni a többieket".
A sárga-feketék bukásában vastagon közrejátszott, hogy a kupával együtt 16 idegenbeli fellépésükből mindössze 3 zárult sikerrel. Kecskeméten, Sopronban és az MK-ban Szegeden győztek Pankárék.
"Kétféleképpen lehet idegenben kosarazni. Amolyan kamikáze-módon, dobjunk többet, mint a házigazda, vagy stabil védekezéssel, fegyelemmel. Én utóbbit választottam, sajnos a korábban elmondottak miatt - csapategység hiánya - a fiúk ezt nem tudták megvalósítani. Márpedig a bajnokságot ezzel buktuk el, az alapszakasz-helyezésünk miatt nem sok jóra számíthattunk, s ez be is következett".
"Kálmán Laciról már szóltam, Alexét is érintettük. Pankár Tibiről csak annyit, hogy mindig az ellenfél legjobbját kellett kikapcsolnia, s legtöbbször sikerrel oldotta meg a feladatot. Igaz, ez annyi energiáját felemésztette, hogy a támadásra kevesebb ereje maradt. A közönség ugyan az ő hasznosságát kevésbé látja, de az az érzésem, hogyha több olyan zongoracipelőnk van, mint Tibi, akkor előrébb végzünk.
A két amerikaival melléfogtam. Heinle amolyan kaliforniai happy-gyerek, akit csak saját maga érdekel. Morálisan és habitusában gyenge, az edzői utasításokat csak a legritkább esetben hajlandó végrehajtani. Grant olykor-olykor felvillantotta tudását. Ő képzett kosaras. A probléma az volt vele, hogy képtelen volt elfogadni a közeget. Ahol a center korábban kosarazott - Benfica, Porto - jobb játékosok vették körül. Egy-egy szituációnál képtelen volt tudomásul venni, hogy most itt van, s itt kell teljesítenie.
Kálmán és Alexe mellett Gráczer Zsoltinak kevés módja volt a bizonyításra, s a folyamatos eredménykényszer miatt Henrik sem kapott annyi szerepet, amennyi idő alatt igazolhatta volna, hogy helye van a csapatban. Dénes Gabi a szezon pozitív meglepetése, beépült a csapatba, megvillantotta oroszlánkörmeit. Bizonyos helyzetekben azonban koránál fogva még zöldfülű, sokat ugrabugrál, szeleburdi. Borszékinek voltak nagyon jó meccsei, pechjére ezek után rendre megsérült, kiesett a munkából, s kezdhetett mindent előröl. Ha nem ennyire sérülékeny többet is lehetett volna használni. Sallay jól kezdett, de aztán ő is megsérült, visszaesett, így nem tudtam újra bevetni."
Néhány mondat az anyagiakról
"A szezon előtt a vezetés a tavalyi költségvetés 110 százalékának előteremtését ígérte, sajnos nekik ez ugyanúgy nem sikerült, mint nekünk a szakmai céljaink véghezvitele. Az anyagi helyzet olykor egyenesen sokkoló volt, többször is arról kellett győzködnöm a légiósokat, hogy döntsék el végre: ilyen körülmények között is hajlandók-e edzeni, de akkor teljes erőbedobással, vagy sem. Az elmaradás nem csekély, legtöbbünknek, beleértve a játékosokat is, még fél éves fizetéssel tartozik a klub. Egyébként azt sajnálom leginkább, hogy a magyaroknak, akik kitették a szívüket-lelküket a pályára, folyamatosan adósa a kft, míg a külföldieket tudomásom szerint majd maradéktalanul kifizették."
"A tavalyi szezon felejthetetlen, fantasztikus volt. Az idei várakozás alatti szereplés kapcsán is szeretném megköszönni a szurkolók türelmét. Bár otthon többször is botlottunk, egyetlen szóval sem bántottak bennünket. Mindent egybevetve: jó emlékeket szereztem.
A jövő? Egyelőre nem tudni mit hoz a jövő a Falcónál. Szívesen dolgoztam Szombathelyen, egyetlen elkeserítő dolog van, volt, az a klub anyagi helyzete. A szerződésem lejár, s egyelőre még nem kerestek a szombathelyi vezetők. A paksiak sem, bár magam is hallottam a pletykát, hogy oda tartok. A válogatottnál csak úgy vállalnám a munkát, ha nyáron lehetőség lenne az edzőtáborozásra és komoly nemzeti együttesek elleni felkészülési mérkőzéseknek. A hangsúly a folyamatos felkészülésen van. Ha ezt nem tudja biztosítani a szövetség, akkor véleményem szerint nincs értelme dolgozni, mert úgy jóval kevesebb esélyünk lenne a jövő szeptemberi Eb-kvalifikáción".
...ami megadatott!
