Otthon kapott ki a Falco az Albacomptól

2006. október 20. 23:21 módosítva: 2006. október 20. 23:21
Péntek este körülbelül kétezer néző volt kíváncsi a csapat első hazai mérkőzésére, ám a nagy csarnokban ez mégsem volt elég a jó hangulat megteremtéséhez.

Péntek este körülbelül kétezer néző kíváncsi a Falco KC Szombathely Arena Savariában megrendezett első hazai mérkőzésére, ami nem mondható kevésnek, ám a nagy csarnok miatt mégis úgy érezzük: mintha nem lennénk elegen az igazán jó hangulat megteremtéséhez.

Szabó a pályán bizonyít
A mérkőzés első kosarát az Albacomp litván légiósa, Marciulionis szerezi, amelyet a sárga-fekete cipőben pályára lépő Fisher büntetőkkel egalizál. (2–2)

Az első negyedben ezután is az öldöklő küzdelem dominál: előbb Frazier kosaraival elhúznak a sólymok, majd Bencze és Horváth pontjai után minimális vendégelőnyt mutat az eredményjelző. (14–15) A negyed végén úgy tűnik, akár komolyabb előnyre is szert tehetnek a fehérváriak: Frazier olykor-olykor igen látványosan, ám roppant kis hatékonysággal játssza meg a lehetőségeit, több ziccert is kihagyva.

Ha legutóbb – az ankéton mutatott magatartása miatt – kritizáltuk, akkor most nagyon meg kell dicsérnünk Szabó Zsoltot: az első játékrész elején a fiatal játékos két kiváló hárompontossal tartja csapatát az Albacomp közelében.
Második triplája egyben az egyenlítést is jelenti, amely után Olsovsky első két pontja meghozza a vezetést (24–22) a csapatnak. (Azt persze ekkor még nem tudhatjuk, hogy ez egyben a szlovák légiós utolsó! kosara is a mérkőzésen.)

Egy Frazier labdalopásból induló Falco akció végén aztán Kálmán köszön be egy duplával, aminek eredményeképp négy pontos – és a játék képe alapján kicsit szerencsés – előnnyel várja a csapat második játékrészt. (26–22)

Harciasság, majd rontott ziccerek
A második negyed elején Feigl Imre harciasságból tart bemutatót: lebirkózza az ellenfél centerét, Góbi Henriket – nem szívesen lennénk az Alba játékosának helyében. Ekkor úgy tűnik, hogy a lelkesedés átragad a csapatra: előbb Szabó értékesít egy helyzetet, majd a már említett Feigl szerez kosarat. (30–22)

Sajnos idővel a lelkesedés kapkodásba csap át: előbb Feigl ad el egy labdát, majd Kálmán szerez időn túli – így érvénytelen – hárompontost.
A játéknak ezen a pontján Váradi edző Borszékire cseréli az igencsak gyengélkedő Olsovsky-t, aki emlékeink szerint a továbbiakban már nem is lép pályára. „Kígyó” remek cserének bizonyul, hárompontossal nyit. (33-24)

Ezután nem sokkal – főként a Falco gyermeteg hibáiból és elrontott ziccereiből élve – közelebb lopózik az Albacomp: Forbes kosarával négy pontra zárkózik fel a Fehérvár, majd Horváth zsákolása és Krasznai labdaeladása után már 35–35 az eredmény.

„…a közönségnek játszik, nem a csapatnak”
Ezután Frazier ront ismét, és egy szurkoló meg is jegyzi: „ez a közönségnek játszik, nem a csapatnak”. És bizony van is benne valami, a játékos ugyanis térül-fordul, ám akciói után nem nagyon növekszik a csapatának pontmennyisége.
Kevéssel később Borszéki hárompontosa még tartja a csapatban a lelket (38–36), ám Banks zsákolása, majd Marciulionis triplája után magához ragadja a vezetést (38–41) az ellenfél, és elkezdődik a Falco vesszőfutása.

Három másodperccel a negyed vége előtt ugyan Banks ellen még megítélnek egy jogosnak tűnő technikai hibát, ám Kálmán csupán egyik büntetőjét érvényesíti, majd a hármaskísérlet is kimarad, így az Albacomp előnyével (39-43) kezdődik a nagyszünet.

Kiegyenlített játék a harmadik negyedben
A harmadik negyedben hármassal nyit a csapat, majd Borszéki kihagyja a kihagyhatatlant. („Kígyó, le kell szabni a palánkot” – hallom mellőlem.) Szerencsére a hármasnál nem remeg a játékos keze, így Kálmán büntetője – és két perc – után néggyel megy a Falco. (47–43)
A játékrész második felére nagyon kiegyenlítődik a játék, felváltva esnek a pontok. A negyed legvégén – Pankár kétpontosa után – két pontra jön fel a Falco (60-62), majd Kálmán Lászlót egyértelműen faultolják, ám a játékvezetők sípja ezúttal néma marad.

Frazier villog, majd kulcsszituációban hibázik
A negyedik negyed Winsome Frazierről szól: az amerikai légiós a játékrész elején atomjaira zsákolja az ellenfél palánkját, majd hirtelen javulást felmutatva szórni kezdi a pontokat, és továbbra is erőlteti a játék látványos elemeit. (Amelyek jóval szimpatikusabbnak tűnnek így, hogy a csapat érdekeit is szolgálják.)

A csapat Kálmán és Frazier vezérletével tartja a ritmust (68-66), így a negyed elején inkább a sárga-feketék dominálnak. Fisher a 37. percben kipontozódik, majd Bencze sikeres dobása után büntetőjét is értékesíti, így hirtelen öt pont hátrányba kerül a Falco (73 – 78), azonban a meccs még nem dől el, ugyanis ismét felzárkózik a csapat (79–81)

Ekkor azonban Frazier ziccert ront, majd faultolják, ám 40 másodperccel a vége előtt csupán az első kísérletét értékesíti. (80–81) A második a gyűrűre pattan, ám a Falco játékosa megszerzi a játékszert, amelyet egyből vissza is hajít, így a Molten végül egy Albacomp védő kezében köt ki.
Ha a sárga-feketék légiósa kicsit megfontoltabb, és az irányítóhoz passzol, vélhetően egy kétpontossal eldönthette volna a mérkőzést a meccsből hátralevő időt szinte végigtámadó sárga-fekete alakulat…

Így azonban az Albacomp támadhat, s a kikényszírtett faultból egy ponttal növelheti előnyét. (80-82) A Falco pedig 7,8 másodperccel a vége előtt időt, kér, majd utolsó rohamra indul: Borszéki hármasa lecsorog a gyűrűről, a csapat pedig első hazai mérkőzésén már második vereségét szenvedi el.

Kálmán dupla duplája mit sem ér…
A statisztikából a meccs után még kiderítjük, hogy Kálmán László megsüvegelendő dupla duplát (19 pont, 12 gólpassz) ért el, ám valahogy ez sem tud minket igazán érdekelni.

Csupán Frazier rossz helyzetfelismerése, és az újabb vereség jár a fejünkben…

A mérkőzés lefújása után néhány perccel a Falco láthatóan csalódott vezetőedzőjét, Váradi Attilát kérdeztük.

– Hogyan értékeli mérkőzést?
– Jól kezdtük a mérkőzést, az első negyedben azt csináltuk, amit megbeszéltünk. A második negyed talán még jobban kezdődött, ebben a szakaszban jelentősnek mondható előnyre tudtunk szert tenni. Sajnos ezt az ellenfelünk úgy dolgozta le, hogy könnyű kosarakat ajándékoztunk neki, tehát előnyös helyzetekből, rendezetlen védelem ellen tudták befejezni a támadásokat. A negyed végén a rengeteg kihagyott ziccer megbosszulta magát, így ellenfelünk egy kis előnnyel tudott már a szünetre menni.
A harmadik negyedet jól kezdtük, innen a mérkőzés az utolsó pillanatig nyílt volt. Sajnos az utolsó pillanatokban – részben a rutintalanságunk miatt – az ellenfelünk javára dőlt el a mérkőzés.

– A végén döntőnek bizonyult ez a „rutintalanság”. Ha Frazier visszapasszolja a labdát, nyerési esélyünk lehetett volna. A büntetők előtti időkérés alatt ez a szituáció nem került szóba?
– Nagyon sok minden szóba került, például az, hogy mit csinálunk, ha egy, vagy két büntető megy be, vagy esetleg mindkettő kimarad, ám fél perc arra nem elég, hogy az összes lehetséges variációra felkészüljünk. Profi játékosokról van szó, meg mondom őszintén, arra nem gondoltam, hogy ha visszaszedünk támadólepattanót, akkor egy ilyen szituációból bárki is be meri vállalni a dobást.

– Mennyire elégedett a sokat kritizált légiósok teljesítményével? Főként Fisherre, és az ismét nagyon halovány Olsovsky játékára gondolok..
– Olsovsky kevés játéklehetőséget is kapott, nem tudom, hogy fog-e tudni segíteni nekünk. Borszéki Csabival oldottuk meg a négyes pozíciót, ő sokkal jobban játszott, mint a szlovák játékos. Csabi – mivel egy sérüléses időszak van mögötte – sajnos még nincs olyan fizikális állapotban, hogy ugyanannyit legyen terhelhető, mint tavaly.
Fisher játékával nem vagyok teljes mértékben elégedett, de ő volt az, aki amikor pályán volt, azért tudott hozzátenni az eredményhez. Frazier az elején nagyon könnyű dobásokat hibázott, utána magára talált, de hát sajnos a mérkőzés végén elkövetett egy hibát – fiatal játékos, túl gyorsan el akarta dönteni a meccset.
– Szabó Zsolt ma remekül játszott. Ha tartja ezt a teljesítményt, akkor hosszabb ideig is a pályán láthatják majd a szurkolók?
– Azt hiszem, hogy Zsolt annyit játszott, amennyit jelen pillanatban fizikálisan tud segíteni a csapatnak. Lehetne túljátszatni, lehet, hogy abból egyszer-egyszer jobban jönnénk ki. Azt gondolom, hogy Pécsett sem igazán lehetett panasz az ő játékára, mint védekezésben, mint támadásban a korának, és a tudásának megfelelőt nyújtott ott is, és a mai napon is, ma talán egy kicsit jobbat.

Falco KC Szombathely – Albacomp 80 – 82
(26–22, 13–21, 21–19, 20-19)

Arena Savaria, 2000 néző
Vezették: Valovics, Pálla, Frányó

Falco KC Szombathely: Fisher 6, Frazier 23, Pankár 5, Borszéki 15, Kálmán 19 Cserék: Olsovsky 2, Papp, Will, Krasznai, Szabó 8, Feigl 2

vezetőedző: Váradi Attila

Albacomp: Horváth Á. 15, Marciulionis 13, Banks 27, Kámán 7, Bencze 10 Cserék: Góbi, Pojbics 4, Forbes 6

vezetőedző: Fodor Péter

Kipontozódott: Fisher, a 37. percben
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu