Vissza szerettem volna térni, mert Amerikában egyedül az NBA-ben érdemes légióskodni, oda viszont nagyon nehéz bekerülni. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy európai bajnokságba igazolok, hiszen nyolcéves korom óta nem akarok mást csinálni, csakis kosárlabdázni. Eztán is ezzel szerettem volna foglalkozni habár szereztem egy üzleti diplomát , ezért jöttem vissza Európába.
Magyarország megfelelő helynek tűnt számomra, és ráadásul az otthonom is csupán néhány órányira van, így a családom a hosszú távollétem után először végre ismét megnézheti a meccseimet.
A center pozíció a Falco csapatánál mindig hiányposzt volt. Idén, úgy tűnik, ezzel nem lesz gond, hiszen most több jó centerünk van. Többek között légióstársa, David Fisher is.
Kiváló a kapcsolatom David Fisherrel, ő is a főiskolai bajnokságban játszott régebben, így azt gondolom, kiválóan ismeri az amerikai kosárlabdastílust. Jól érezzük magunkat, ha együtt vagyunk a pályán: a pick & roll-t, a magas és az alacsony felállást is jól tudjuk játszani. Azt gondolom, hogy jó csapatunk és kiváló kezdő ötösünk lesz idén.
Külön szerencse, hogy a légiós társaim amerikaiak, mert nyelvi problémák híján kiválóan megértjük egymást, és nagy előny, hogy bármikor tudunk beszélni, akár a pályán is.
Ha jól tudom, még sohasem játszott az öreg kontinensen, így nem nagyon ismeri az európai stílust.
Ez így igaz, jelenleg is tanulom az európai játékot, mivel az nagyban különbözik az amerikai főiskolai kosárlabdától. Kezdem megszokni az itteni ritmust, ezért nagyon várom már, hogy tétmeccsen is kipróbálhassam magam.
Mindig igyekszem a legjobbat nyújtani, és keményen dolgozni, hogy mindent kihozzak magamból, amit csak lehetséges. A csapattal is ugyanez a lényeg: játszani, és a lehető legtöbbet megtenni, hogy a legjobbak lehessünk a bajnokságban. Minden csapatnál ennek kell lennie a célnak.
Az amerikai egyetemi bajnokságból (NCAA) érkezett hozzánk. Mindenki tudja, hogy az NCAA-ben adottak a körülmények: a csarnok és a légkör egyaránt kiváló. Első magyarországi tapasztalatai alapján mik a főbb különbségek egy tengerentúli csapat és a Falco között?
Ha nem a kosárpályára gondolunk, hanem a szervezettségre, akkor azt mondhatjuk, hogy az államokban inkább családias a hangulat. Itt profibb a hozzáállás, a játékosok önállóbbak, és szívesen szóba állnak bárkivel.
Amerikában mindig együtt mentünk bulizni az egész csapattal, vagy például kerti partit tartottunk az edzővel. Ha valakinek magánéleti gondja volt, vagy a pályán nem stimmelt valami, akkor az egész csapat tudott róla. Magyarországon mindent komolyabban vesznek.
Úgy érzi, nálunk megvan a két lépés távolság a csapattagok között?
Nem nevezném távolságnak, inkább csak profibb a hozzáállás. Néhányuknak családja van, ezért más a hangulat, mint amilyen a főiskolán volt.
A főiskolán együtt laktam néhány csapattársammal, ezért aztán kiváló kapcsolatunk volt a pályán is. Ezzel nem azt mondom, hogy itt nem jó a kapcsolatunk, csupán profibb a hozzáállás, és egy kicsivel nagyobb a távolságtartás. Persze, ez teljesen érthető, Európában ugyanis így működnek a dolgok.
Eddig én kérdeztem, most Önön a sor. Szeretne valamit szólni a szurkolókhoz?
Minden drukkert meg szeretnék hívnia meccseinkre, minél többen jöjjenek el, és csináljanak remek hangulatot.
Várhatóan jó szezon elé nézünk, így érdemes lesz kilátogatni a mérkőzéseinkre.
