Idén harmadszor is elverte a Falco a Szolnokot!

Az alapszakaszbeli kettős győzelem után "élesben" is a Falco bizonyult jobbnak, a Szolnok ellenében. A hazaiak vezére ki más is lehetett volna, mint Kálmán László. A válogatott irányító újfent a szombathelyiek motorja volt, mellesleg 37 ponttal járult hozzá a 91-79 arányú Falco-s sikerhez.

Szrecsko Szekulovics némikép örült, hogy az alapszakasz zárófordulójának párosításával megegyezően a Falco és a Szolnok a play-offban is folytathatta a viaskodást. A szombathelyiek trénere reméli, hogy az első körben aratott kettős győzelem kellő önbizalmat adhat fiainak és mindez jó ómennek bizonyul.

Aztán kialudtak a fények, lehetett vagy hét óra. No nem kellett technikai problémára gyanakodni, csupán az immáron szokásos szombathelyi rájátszásbeli csapatbemutatás zajlott hangulatfény-áradatban.

A pályán pedig: ismerkedés, erőfitogtatás, ám sokáig fej-fej mellett futott a történet szála. Az első időkérés a Szekulovics tanítványoknak tett jót, meg is léptek a szombathelyiek 19-12-re. "Befalazták" a gyűrűt Tarle-ék, igaz némi szerencse is párosult a dologhoz, ám támadásban már biztosra mentek a vasiak.

A második tíz percből már kettő eltelt, amikor még nem is regisztrálhattunk kosarat, pedig a játék sava-borsát az adja. Lélektani szempontból a legjobbkor érkezett Jávorszki triplája. Nem úgy Kálmán ütközése Sitkuval, amit követően a válogatott irányító a három faultos Pankár mellé kénytelen volt a kispadra telepedni. Ettől persze feltámadt az Olaj. 32-37-nél jött is volna vissza a két válogatott, ám a folyamatos játéknak köszönhetően erre már nem volt lehetőségük.

Szünet után sebességet váltott a Falco. Lendületesebben támadásokkal, kőkemény védekezéssel próbált meg operálni a Szekulovics legénység. Be is jött a mester húzása, igaz a kezdeti dobóparti még egállal zárult, ám előbb egyenlített a Falco, majd már a vezetés is a sárga-feketék kezében volt. A palánk alatt Tarle és Wiley voltak az urak, ami döntően befolyásolta a végkimenetelt, sőt a szombathelyiek horvát centere felettébb fontos kosarakkal is elő tudott rukkolni.

A tempót persze a jelet lábú, kötözött kezű, elnyűhetetlenebb Kálmán László diktálta. A "vezér" forgott, szlalomozott, majd addig kereste a dobópozíciót, amíg azt meg nem lelte, és ha már megvolt, akkor nem hibázott szinte sehonnan sem. Erőlködött a Szolnok, ám sem a hárompontos vonalon kívülről, sem pedig középtávolról nem voltak eredményesek Elliot-ék. Az utolsó percek pedig már izgalmak nélkül teltek, csupán az egy perc alatt produkált két szolnoki szándékos szabálytalanság borzolta a hazai szurkolók idegeit. Persze ők ettől még ünnepeltek.