Szép számmal érkeztek vendég szurkolók a találkozóra. A mintegy 100 szombathelyi szimpatizáns remek hangulatot teremtett a Tiszaligeti csarnokban. Az Olaj KK szimpatizánsai ekkor még nem nagyon találták a hangot.
A bemelegítéskor mindenki arra volt kíváncsi, vajon átöltözik-e a részleges bokaszalag-szakadással bajlódó Kálmán László. Utolsóként érkezett meg az öltözőből, és együtt melegített társaival. Később kiderült, kulcsszerep várt rá… Civilben nézte viszont társait a szolnoki Vesztergom Zsolt, aki még a DEKE elleni bajnokin sérült meg.
Ahogy az várható volt, a piros-feketék nekünk estek az elején. Mindent egy lapra feltéve rohamoztak, és nagyon agresszíven védekeztek. Hamar meglógtak. A FALCO-ból sokáig csak Frazier és Kazlauskas tudott pontot dobni. Öt perc után már 19-7-es hazai vezetést mutatott az eredményjelző. Nikola Lazics időkéréssel próbálta meg felrázni csapatát. Támadásban javultunk, védekezésben viszont továbbra is gondok akadtak. A negyedet 27-16-ra nyerte az Olaj.
A szolnoki magas emberek – Rice és Báder – ellenállhatatlanok voltak. Kintről-bentről szórták a pontokat. Sokat hibáztunk, nehezen találtuk az ellenszert, a félidőre tovább faragott hátrányából a hazai együttes. Ekkor már 20 pont volt közte (51-31).
A szünet után sem fáradt el Rice. Csakúgy, mint Szombathelyen, ezúttal is emberrel együtt dobálta a triplákat. Nagy szerepe volt abban, hogy csapatának megmaradtak továbbjutási esélyei. Hamar pokollá változott a Tiszaligeti csarnok. Ekkor jött azonban egy ember, Donald Wilson, aki a padról beszállva lendületet adott a FALCO-nak. Ha kellett, labdát szerzett, védekezett, zsákolt és triplát dobott az amerikai. Megjött a kedve Fraziernek is, de nagyon hasznosan játszott Kazlauskas is. Nem adtuk fel. Bár a meccs megnyerésére esélyünk sem volt, nem engedtük, hogy 30 pontos előnye birtokában vérszemet kapjon a Szolnok.
Az utolsó negyedre azonban továbbra is nyílt maradt a találkozó. 2200 ember rágta a körmét, vajon mit hoz a hajrá. Hat pont volt az előnyünk, és eddig minden etapot fölényesen nyert a Szolnok. Kálmánék azonban nem veszítették el tartásukat, és csapatként játszva kiharcolták a továbbjutást az esélyesebbnek tartott szolnokiak ellen.
Szigorúan őrzött öltözőfolyosó
"Dugd fel a seggedbe!" Mármint a sajtóigazolványomat én, a FALCO hivatalos honlapjának munkatársa. És aki ezt nekem mondta, az a Szolnok egyik biztonsági embere volt a találkozó lefújását követően. Természetesen nem nagy interjút akartam csinálni iq szintjéről – rövid lett volna –, hanem anyagot készíteni a két csapat játékosaival. Ez azonban ezen az estén csak a szolnoki kollégák kiváltsága volt, miközben minket, vasiakat két kopasz is igyekezett visszatartani, ők gond nélkül besétálhattak az öltözőfolyosóra.
Ekkor érkezett meg a Szolnok egyik vezetője, Tóth Zoltán. Fellélegeztünk, hiszen a vezetők ilyenkor szokták megoldani a problémát. Megoldotta ő is, egy „Takarítsátok el innen őket”, kopaszoknak címzett mondattal. Végül a takarításra nem került sor, eljöttünk onnan magunktól, és noha ilyen szintű arroganciával kosárpályán még nem találkoztunk, azért az az egy dolog vígasztalt minket, hogy sokkal boldogabbak voltunk, mint akik ott maradtak.
