Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés

Egy hatásos szobor

Állítólag a szombathelyi ’56-os emlékmű leleplezésekor egy emberként hördült fel a tömeg. A reakciót korántsem a gyönyörűség váltotta ki.
Hirdetés
Hirdetés

Mint utólag kiderült, az alkotás esztétikai értékét a Képző- és Iparművészeti Lektorátus is megkérdőjelezte.

A Vörösmarty Mihály és a Széll Kálmán utca kereszteződésében - akarom mondani az ’56-osok terén - megcsodálható emlékmű első ránézésre egy szél, víz és más természeti hatások által kikezdett mészkő tömbnek tűnhet. Közelebbről vizsgálva többé-kevésbé kidolgozott fejre és kezekre bukkanhatunk.

A gúzsba kötött embert megtestesítő alkotás egy lyukas zászlót szimbolizáló kőlap előtt áll, feje fölött a szombathelyi áldozatok halálának dátumát, mellette a mártírok névsorát olvashatjuk. Az ’56-os Szövetség vas megyei elnöke, Lechner Ferenc szerint Marosits József alkotása szabályos pályázati eljárás eredményeképpen díszeleg Szombathely egyik legforgalmasabb útkereszteződésében. Az emlékművet szégyenfoltnak tartó ellenzők viszont megkerült fórumokról, eltüntetett szakvéleményről beszélnek.

Az emlékmű felállítását - akárcsak a helyéül kijelölt terület átnevezését - az ’56-os Szövetség Vas Megyei Szervezete kezdeményezte. A közgyűlés elé terjesztett elképzeléseket hallva a képviselők egy csoportja pályázat kiírását követelte, s az önkormányzat végül engedett a nyomásnak. A megyében élő művészek közül Németh Mihály egy, Marosits József és Tornay Endre András két-két tervvel állt a szakmai zsűri elé.
A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 2001 júniusában postázta véleményét az érintetteknek. A három szobrászművészből és egy művészeti főtanácsadóból álló zsűri mindhárom alkotó pályázatát elemezte, s a konzultáció során egyhangú eredményre jutottak. Megvalósításra Tornay Endre András művét javasolták, míg Marosits József fafaragó elképzeléseit köztéri elhelyezésre teljesen alkalmatlannak találták.

A lektorátus szerint a gúzsba kötött ember gondolata elhibázott, plasztikailag nem értelmezhető, az anyagok sokféle színe és a számos felirat a szobrászi gondolkodástól idegen megoldás. Az indokolatlanul falhoz állított mű, az ablakokkal osztott felület rendszerét tovább bonyolítja, a figura pedig monstrumnak hat.

A szakvéleményt olvasva felmerülhet bennünk a kérdés: ki és miért döntött mégis úgy, hogy Marosits József terve váljon valóra. A választ Lechner Ferenctől, az ’56-osok megyei elnökétől kaptuk meg. Kiderült, hogy Marosits József már a pályázat kiírását megelőző ősszel felkereste a szövetséget egy fából faragott makettel, amelyet 2000. október 23-án a nagyközönség előtt be is mutattak, mint a leendő emlékmű kicsinyített mását.

Lechner Ferenc emlékei szerint a hozzáértők éppúgy, mint az amatőrök elismeréssel fogadták a terveket. A közgyűlésben viszont kialakult a már említett ellentábor. A pályázatot kiírták, habár nem lett volna kötelező, mivel csekély költségű tervezetről volt szó. (Az ’56-osok terének kialakítására és az emlékű felállítására fordított csekély költség alatt 8 millió 400 ezer forintot kell érteni, a szobor maga 3 millió 700 ezer forintba került.)

A pályázatra Marosits Józsefet igazán meg sem akarták hívni, végül mégis csak odakerült a makettek közé az ő alkotása is. A terveket egy hónapig lehetett megszemlélni a városházán. Lechner Ferenc állítása szerint a hivatal portáján leadott szavazócédulákkal az érdeklődők többsége a gúzsba kötött ember modelljére voksolt.

Az eredeti elképzelések mellett mindvégig kitartó Lechner Ferenc már a pályázat kiírását is céljuk meghiúsítására törekvő támadásnak érezte. Ha a megszületett szakvéleményt figyelembe vesszük, akkor tíz év múlva sem lenne ’56-os emlékmű Szombathelyen - mondta az elnök, aki szerint a lektorátus által javasolt Tornay-mű háromszor annyiba került volna, mint Marosits József szobra, s ráadásul nem ’56-os emlékműnek készült, csupán a polcról emelte le az alkotó. Ők és az önkormányzat azonban nem sétáltak be a csapdába. Mivel a forradalom 45. évfordulóján mindenképpen fel akarták avatni a kegyhelyet, elfogadták a szerényebb tervet.

Az ellentábort képviselő Feiszt György levéltáros, az Idegenforgalmi Bizottság elnöke kicsit másként emlékezett a pályázat körülményeire. A kifogásolható részletek között elsőként említette, hogy Marosits József és Lechner Ferenc régóta közeli kapcsolatban állnak, vagyis az ’56-os emlékmű sorsát egy baráti társaság próbálta a saját berkein belül eldönteni.

A szakmai zsűri véleményét sem a kulturális, sem az idegenforgalmi bizottság elé nem terjesztették. Feiszt György szerint az emlékmű állítását kezdeményező szövetség tagjai, miután szembesültek az ellenkezéssel, külön tárgyalásokat kezdeményeztek a polgármesterrel, kikerültek minden fórumot és eltüntették a lektorátus javaslatát is. A bizottságok megkerülésének eredménye az is, hogy a szobor melletti táblán felsorolt mártírok között egy Szentgotthárdon meghalt határőr neve is szerepel - véli az 1956-os forradalommal levéltárosként régóta foglalkozó Feiszt György.

Az emlékmű azonban áll, olyan formában, ahogy azt eredetileg megálmodták. Lechner Ferenc nap mint nap a szobrot dicsérő, elismerő kritikákat hall a városlakóktól, így nyugodtan alszik. Mint mondja, tudja, hogy bár az emlékmű nem érte el a szakmai zsűri magas követelményszintjét, "művészileg mégis kifejező és az átlagember számára is érthetően tükrözi ’56 szellemiségét".

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés