Ennek a mérkőzésnek toronymagas esélyese volt a szombathelyi gárda, ez még akkor is így lett volna, ha az EnterNet csapatában szerepelhetett volna az a három új játékos, akik ezen a találkozón nem léphettek pályára. A budapestiek ugyan is még az ősszel szerették volna vendégül látni a Falcot, a bajnokcsapattal szerették volna felavatni az együttesnek otthont adó új sportcsarnokot.
A Sportmax2 nézőterét erre az estére azonban leginkább azok a szombathelyi szurkolók töltötték meg, akik a biztos eredmény tudatában is vállalták a hétköznapi hosszú utazást. A két kispadokon sok „civilt” láthattunk, szerencsére ebből kevesebb a vendég széksoron volt látható. A hazaiaknál a már korábban említett Keresztesen, Simonon és Johnsonon kívül meglepetésre Puskás sem vetkőzött le, pedig az ő neve szerepelt a jegyzőkönyvben. A szombathelyieknél szerencsére sokkal rövidebb volt ez a sor, hiszen Feigl Imre már játékra jelenkezett, csupán Pankár Tibornak kell még várnia, remélhetőleg minél kevesebb időt a visszatérésre.
Az első kosár a szombathelyi gyűrűben landolt, elkövetője az a Krasznai Tibor volt, aki korábban szerepelt a FALCO-ban is. Ahogyan mondani szokták, körülbelül eddig tartott a gyereknap, mert ez után olyan kosár zivatar - az eső enyhe kifejezés lenne erre – zúdult a Hegyvidékre, hogy az bizony földcsuszamlást okozott az eredmény alakulásában. A szombathelyi kezdőötös 5 triplát vágott be az első negyedben, ráadásul közelről is eredményes volt a szombathelyi gárda, amely azt eredményezte, hogy a 7. percben a hazai tréner, Hartai Tamás rohant a zsűri asztalhoz időt kérni. Erre a fegyverre Szrecsko Szekulovicsnak ezen a találkozón nem volt szüksége… Az időkérés azonban inkább csak egy rövid pihenésre volt jó a hazai gárdának, mert ezután sem változott semmi, minden Hegyvidék kosárra duplán válaszolt a FALCO. Az első negyed végeredménye után a későn érkező néző azt gondolhatta, hogy csupán csak a félidei szünetre érkezett meg a csarnokba. A második negyedben valamit vissza vett a tempóból a szombathelyi csapat, legalább is ami a pontgyártást illeti, igaz szigorúbbá vált Kálmánék védekezése is, így kevesebb pontot is kaptak. 14 perc játék után Hudson kosarával már 50 pontnál tartott a Falco és ez után nem sokkal már a második ötös volt a pályán. A játék színvonala, amely főleg persze elsősorban a sárga-feketék játékára vonatkozik, nem csökkent. A szombathelyi publikum tovább tombolhatott, hiszen Borszéki távoli dobásai ismét pontosak voltak, de Lakatos és Vrsaljko is látványos akciókkal szórakoztatta őket.
A nagyszünet után ismét a kezdőötöst küldte a pályára a szombathelyi tréner. Ezt persze nem az eredmény iránti aggódás miatt tette, hiszen 34 pontos előnnyel vezetett ekkor már a Falco. Inkább újabb 10 perc edzéslehetőséget biztosított játékosainak, hiszen az elmaradt mérkőzés miatt kellett a meccs rutin Kálmánéknak. Hiába kért újabb időt a hazai mester, a két csapat között akkora volt a különbség, hogy érdemi változásra valószínűleg ő sem gondolt. Így aztán a harmadik negyed zárszavaként egy látványos Kálmán-Hudson összjáték után a szombathelyi gárda már átlépte a százas határt, amely legtöbbször csak a mérkőzések hajrájában szokott előfordulni. A negyedek közötti kisszünetben a kezdőötös tagjai felvették a melegítőjüket, ebből nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, hogy számukra befejeződött a „küzdelem”. Szekulovics 10 percen keresztül újabb képet kaphatott arról, hogy mire képes a cseresor, ezért aztán sokszor volt talpon a szombathelyi mester, hogy a játék közben előforduló hibákra hívja fel játékosai figyelmét. A szombathelyi közönség közben rázendített a „Soha ne add fel, soha ne add fel” nótára, ez persze most nem a hazai Pécs elleni mérkőzésen tapasztalt eredményállás miatt volt, hanem ez inkább a végig sportszerűen küzdő ellenfélnek szólt. A befejező percekben sok szurkoló szeme már nem is játékot követte, hanem azt leste mindenki, vajon a melegíteni kezdő Feigl Imrét pályára küldi-e a szombathelyi tréner. Nos, a befejezés előtt bő 2 perccel erre is sor került, hatalmas ováció kíséretében. „Csak az Imi” pedig rögtön egy betöréssel és az ezt követő duplával mutatkozott be, amelyet nem csak a közönség, hanem a kispad is kitörő örömmel nyugtázott. Feigl bevágott még két büntetőt, jelezve, ha az erőállapota is rendben lesz a hosszú kényszerpihenő után, akkor ismét lehet rá számítani.
