Mikalaj Alekszejev, a Falco-SZOVA KC Szombathely centere hiába dobott 15 pontot és szedett össze 21 lepattanót a Final Four két meccsén. A kosaras, aki nyáron elsőként hosszabbította meg lejáró szerződését, három nappal az elbukott döntő után is a történtek hatása alatt volt.
"...most csak ennyire voltam képes."
- Kérdezzen nyugodtan - kezdte, amikor telefonon keressük, addig kimegyek a kórteremből. Nem kell megijedni, nem sérültem meg. A feleségemnek van vakbélgyulladása. Négy hónappal az enyém után. Furcsa nem? Bár gondolom Ön inkább arra kíváncsi, mit gondolok az elvesztett döntőről.
Nagyon csalódott vagyok. Tudja, a csapat mindent elkövetett azért, hogy hazai pályán megnyerjük a kupát. Idén erre és a bajnokságra tettünk fel mindent. Szeretnék elnézést kérni minden szurkolótól, a barátaimtól, akiknek csalódást okoztunk.
Pedig minden olyan szuperen indult. Mindkét nap remek hangulat fogadott minket, csodálatos szurkolóink sárga-feketébe öltöztették a lelátókat..
Minden stimmelt és mégse sikerült. A döntőben egy nagyon motivált és erős Pakssal játszottunk. Keserű szájízzel ugyan, de őszintén gratulálok nekik, megérdemelték a győzelmet.
Lassan kezdem megemészteni a történteket, hiszen az élet nem áll meg, mennünk kell tovább. Már csak a bajnokság maradt számunkra. Azt már nem bukhatjuk el!
- A két nap során gyűjtögette a lepattanókat. Huszonegyig jutott. Pontot azonban alig dobott.
Ne is mondja. Bánt a dolog. Haragszom magamra. Próbálkoztam, de valahogy nem sikerült. Rengeteg hiba csúszott a játékomba. Nem ez volt az igazi Alekszejev! Nem akarok mentegetőzni, de közrejátszhatott az is, hogy túlizgultam magam. és eléggé el is voltam fáradva. Mindent megtettem, de most csak ennyire voltam képes.
- Ezúttal is sokan felrótták a Falconak, hogy "ötemberes" csapat, nagyon keveset cserélgeti a játékosokat Szrecsko Szekulovics. Közrejátszhatott ez is a kudarcban?
- Ez butaság. Tudja, ha például pénteken nem játszik ennyit a kezdő ötös, akkor lehet, hogy a döntőbe se jutunk be, és akkor most a bronzéremről beszélgetnénk.
Mindig az edző dolga eldönteni, hogy ki és mennyit játszik. Nálunk a kispadon is és a kezdő ötösben is remek játékosok, és nagyszerű sportemberek vannak. Szerintem inkább az volt a lényeg, hogy a döntőben nagyon sokat kivett belőlünk a kétszeri hosszabbítás. Sem fejben, sem fizikálisan nem bírtuk. De még egyszer mondom, nem akarok mentegetőzni, hiszen a Paksnak is 50 percig tartott a meccs.
"Az nem lehet, hogy Kálmán Laci idén legalább egy serleget ne emeljen a magasba."
- A rájátszásban azonban már nem hibázhat a Falco. Ha választhatna az ellenfelek közül, kivel játszana legszívesebben a négy közé jutásért?
- A bajnokság, az már egy teljesen más dolog. Erre a kérdésre nem tudok egyértelműen válaszolni, hiszen itt már mindenki az életéért küzd, nincs könnyű ellenfél.
Idén már nem egyszer kiderült, hogy bárki megverhet bárkit, akár a nyolcadik helyről is lehet bajnokságot nyerni. Mese nincs, ha elsők akarunk lenni, mindegy kivel játszunk, le kell győznünk az ellenfelet. Nem lesz könnyű, de megcsináljuk.
Az nem lehet, hogy Kálmán Laci idén legalább egy serleget nem emeljen a magasba. Küzdünk magunkért, edzőnkért és a közönségért! A kupadöntő lefújását követően a sírás határán voltam, valószínűleg csak azért nem bőgtem el magam, mert még véletlenül sem akartam, hogy a szurkolók így lássanak engem. Nehogy azt higgyék, feladtuk. Egy csudát! Vesztettünk egy csatát, de a háborút mi nyerjük. Ezt írja le nyugodtan.!
