Ahogy egy jó csapatnál illik, a Falco kosarasainak is megvan a fanatikus szurkolótábora. A "Crazy Crockos" névre hallgató "B-közép" vezére, Viszket Zsolt most megosztja a Nyugattal a szurkolói emlékeket és titkokat.
Ő szinte a kezdetek óta a sárga-feketék fanatikusainak első számú embere. Számszerűen emlékszik négy évvel ezelőtti találkozók végeredményeire, játékosokra, nem beszélve a legnagyobb túrákról és kalandokról. Merthogy az is volt bőven...
Ahogy nőttek és sokasodtak...
- Az 1988/89-es szezonban, még a Haladás csarnokában játszott a Falco. - mondja Zsolt. Akkoriban kezdtünk pár haverral kijárogattunk a találkozókra, még csak amolyan "csendes társként". Aztán amikor átköltözött a csapat a Sugár útra, már törzshelyet is választottunk, és elkezdtünk vadul szurkolni. És meccsről-meccsre többen csapódtak hozzánk. A következő ugrásszerű fejlődés akkor következett be, amikor megépítették a galériát. Az a mi igazi helyünk!
- Mennyien tartoznak ma a "Crazy Crockos" (merthogy ez a fedőnevük) táborába?
- Lehetünk vagy 150-200-an. Bebizonyítottuk, hogy ennyien már tudunk jó hangulatot varázsolni ebbe a kis csarnokba.
- Melyik volt az a találkozó, amelyiken a legfergetegesebb szurkolásban részesítették a csapatot?
- Talán az 1998/99-es rájátszás a Pécs elleni mindent eldöntő hazai összecsapáson, amikor is döntőbe került a csapat. Persze a negyeddöntős Szolnok elleni derbin is nagy felhajtást tudtunk produkálni, minthogy az egész év nagyon jól sikerült.
- Az eddig említettek mind-mind hazai találkozók voltak, holott vidékre is el szoktak menni.
- A magyar mezőny valamennyi városában, csarnokában jártunk már, Debrecentől, Hódmezővásárhelyig. Külföldön St.Pöltenben a Szuper Liga döntőjére utaztunk el.
Amikor a szurkolótáborok is harcolnak
- "Idegenben" azonban nem mindig szívesen látott vendég az aktuális ellenfél szurkolótábora...
- Nincsen ez mindenhol így, persze Egerszegen, Körmenden, Sopronban, Szolnokon vagy Fehérvárott tényleg meg szoktak minket találni. A balhé nem törvényszerű, nem is keressük az összetűzéseket, többnyire csupán szóváltásról van szó.
- Többnyire...?
- Az Albacomp ellen a döntőben (99-ben) a szünet valóban azzal telt, hogy közelharcot vívtunk a helyi "B-közép" ellen. Ők a Videtotonos és jégkorongból ismert Alba Volános elkötelezettekből álltak össze.
A másik meleg helyzet Zalaegerszegen volt. 3-2-re végződött a párharc, ami számunkra akkor már szép eredmény volt, de az utolsó zalai találkozó után vagy negyven kék-fehér drukker egy kamion mögül elénk ugrott, mi meg farkasszemet néztünk velük. Nem kellemes emlék.
Nincs háború a Körmenddel!
- Több helyütt látható, hogy a szurkolók koreográfiákkal készülnek a mérkőzésre. A Falco tábornak is vannak ilyenek?
- A szomszédos Körmend ellen mindig kitalálunk valamit, de ez kölcsönös. Mindenki úgy gondolja, hogy valami vérre menő háború folyik, holott ez egy csata, ami másfél órára, maximum a meccsnapra szól. Rivalizálás két szomszéd között, ennyi.
- Eddig csupa "ellenségekről" beszélt, pedig biztosan vannak baráti ultrák is.
- Az Újpesti Violákkal nagyon jó, majdnem napi a kapcsolatunk. Kölcsönösen eljárunk egymás mérkőzéseire. A kosárberkeken belül maradva a Paks szurkolóival vagyunk közeli (jó) ismeretségben. Nemrégen a Balaton parton találkoztunk és fogyasztottunk el egymás egészségére jó pár üveg sört...
- Sok mindent megéltek már a kosárpályák környékén. Mi az, ami még a nagy vágyak között szerepel?
- Egy nagyobb és kényelmesebb sportcsarnok. Még több szurkoló látogatná a Falco találkozóit, még többen bíztatnánk a csapatot. Álmunk persze a bajnoki arany is, de a közeljövőben előbb egy könnyebben kivitelezhető eseményt tervezünk: a bajnokság előtt jó lenne összehozni egy szurkolói ankétot.
(A bajnokság kezdetekor szervezendő vidéki találkozókra induló buszjáratokról a Falco honlapon eztán Viszket Zsolt főszervező segítségével folyamatosan tájékoztatást adunk.)
Tőke
