Pályafutásának állomásait végigböngészve Branislav Dzunics nem tartozik a vándormadarak családjába. ZTE, Falco, összesen nyolc év Magyarországon. Most, amikor már végzős a belgárdi tréner-akadémián és félig-meddig edzői szemmel figyeli a mérkőzések lefolyását, a Dzunics família költözik.
A lakás előtt doboz-hegyek tornyosulnak, a feleség, Zora ugyanis már készül. Mint köztudott a népszerű "Bane", a hazai bajnokság egyik legértékesebb bedobója aláírt a KlimaVill Purinahoz.
"Jó párost alkottunk Lacikával"
- Ivkovics, Filipovics, Halimics és Dzunics. Nyelvi problémák aligha lesznek, hiszen Földi Sándor edző szintén beszél szerbül.
- Valóban nem, bár ez a jelentős számú légiósok mellett nem csoda. Földi Sándoron kívül azonban a mérkőzéseket leszámítva nem nagyon volt alkalmam összeismerkedni a Kaposváron játszó honfitársakkal. Hát most majd erre is sor kerül. Bencze Tamás révén viszont egy régi jó baráthoz kerültünk egészen közel.
- A társak mellett valószínűleg új lesz a játék stílusa is. Ön szerint változtatnia kell majd a csapatnál betöltendő szerepén?
- Amikor Szombathelyre kerültem, akkor mindenki azt mondta, hogy játsszuk a meccseket két labdával: az egyik a Lacikánál lesz, a másik meg nálam. Nem lett igazuk, nagyon jó párost tudtunk alkotni. Bevallom, még nem tudom, hogy Kaposvárott mi lesz másként, de annyi biztos, hogy meg fogom találni a helyemet.
- Előnyt jelenthet ön számára az, hogy Földi Sándorral Szombathelyen már dolgozott együtt?
- Ő az edző, megmondja mit kell csinálni, mi meg végrehajtjuk. Ez a kapcsolat szerintem így működik. Azt azonban előnynek tartom, hogy már dolgoztunk együtt és tudom, hogy Földi "Sutyi"-val nem nehéz kijönni.
Egy leendő séi lakos
- Mindezek mellett a Kaposvárra történő szerződésében mennyi szerepe jutott az anyagiaknak?
- Nem elsősorban az eddigi pályafutásom során szövődött kapcsolatok végett döntöttem a somogyiak mellett, inkább amiatt, hogy így bajnokcsapatban játszhatok. Persze a dolog pénzügyi része is fontos, sőt nagyon is fontos, hogy ezen a téren is vonzó volt az ajánlat.
- Biztosra vettük, hogy Szombathelyen fogja befejezni pályafutását, hiszen egy szomszédos kis falucskában Sében telket vásároltak, sőt hatéves kislányukat, Anna-Maria-t is helyi iskolába íratták be. Most mégis költöznek. Ez egyben szakítást is jelent a vasi fővárossal?
- Szó sincsen róla. A sportoló és családjának élete ugyan vándorcirkusz, ám most mi mégis úgy tervezzük, hogy Szombathelyen fogunk letelepedni. Persze a dolgok alakulását majd a lehetőségek szabályozzák, de amint összejön rá a pénz, elkezdjük felépíteni a séi házat. Anna-Maria pedig talán hamar beilleszkedik az új közösségbe.
Előnyösebb helyzetben van, mint három éve, amikor a Falcohoz szerződtem, mivel sokkal jobban beszéli már a magyar nyelvet, mint korábban. Feleségem horvát, jómagam jugoszláv vagyok, Magyarországon élünk, Anna-Maria pedig egy kicsit innen, egy kicsit onnan alapon olykor kever magának egy saját nyelvet. Egyébként kedvezőbben reagált a költözés hírére, mint arra számítottunk.
Ki kell várnia a sorát
- Ha már szóba kerültek a nemzetiségek. Beadták a kérelmet a magyar állampolgársággal kapcsolatban. Van már valami eredmény?
- A jugoszláv-magyar kettős állampolgárságot szeretném megszerezni, mivel az utazások során rengeteg nehézséget számít a származásom. Letelepedési engedélyem 1997 óta van, ezért legelőbb 2005-ben lehetne kérelmezni a dolgot. Azonban sportolók esetében az Ifjúsági- és Sportminisztérium meggyorsíthatná a dolgot, ha a szaktárca felé kérelmet ad be, miszerint szeretné, ha lehetőség lenne Branislav Dzunicsot a magyar válogatottban szerepeltetni. Ez azonban ezen a szinten megrekedt, valószínűleg ki kell várni a "soromat".
- Eddigi két törzshelye Zalaegerszeg, illetve Szombathely. Van esély visszatérésre valamelyikbe?
- A Falcohoz látok. Nagyon jól szórakoztunk a srácokkal, és ez nem csak a pályán volt így. Szerettünk Szombathelyen lenni.
