Sekulovic sajnálja, hogy nem marad együtt a Falco

Azt mondja, hosszú idő óta nem volt ilyen homogén, kompakt csapata, mint most.
 
 
 
 
 

Sekulovic sajnálja, hogy nem marad együtt a Falco

Azt mondja, hosszú idő óta nem volt ilyen homogén, kompakt csapata, mint most.

A Falco történetének legsikeresebb vezetőedzője, Srecko Sekulovic ezúttal is az elitbe vezette a klubot. A sárga-feketék az alapszakaszt a negyedik, a felsőházat – legjobb mutatóval – a második helyen zárták, a play-offban 3-1-el búcsúztatták a Kaposvárt, 3-0-val kisöpörték a megyei rivális Körmendet, és végül 3-2-es összesítéssel ezüstérmesként zártak az Alba Fehérvár mögött.

Szerettünk volna egy személyes, évzáró interjút készíteni a trénerrel, ám erre már nem volt lehetőség, hajnalban ugyanis családi tragédia érte, így már csak telefonon értük utol, Szerbia felé.

- Nagyon sajnálom, szerettem volna én is a csapattal és a szurkolókkal együtt megünnepelni ezt a remek szezont, vártam már a keddet, de sajnos az élet közbeszólt - kezdte Sekulovic. - Nyolcvanhét éves édesapám súlyos betegség után elhunyt, úgyhogy most hazamegyek, és sajnos az ünneplés helyett temetésre kell készülődnöm.

- Nehéz így most ezt a felejthetetlen szezont értékelni…

- Nagyon örülök, nagyon boldog vagyok, mert szerintem óriási eredményt csináltunk. Voltak kisebb problémáink, amikor elindult a szezon, négy válogatott játékosunk is csak három héttel a bajnokság előtt tudott csatlakozni hozzánk, időre lett volna még szükségünk, hogy összeszokjunk, nem tudtunk eleget együtt játszani, gyakorolni. Utána voltak csarnok gondjaink, elég sok rendezvény miatt szorultunk ki az Aréna Savariából, nem tudtunk a saját pályánkon játszani és edzeni. Sajnos a Magyar Kupában játszottuk a szezon leggyengébb meccsét, de utána jött a fordulópont, a csapat elindult felfelé, és azt gondolom, hogy az alapszakasz második felében, aztán a felsőházi középszakaszban már egészen jól muzsikáltunk. Meccsről meccsre jobbak voltunk, és egészen a döntőig meneteltünk. Nagyon jó volt ez az öt meccs, szoros, kiélezett volt mindegyik, pici apró dolgok hiányoztak, hogy megnyerjük a bajnokságot. Hosszú ideje nem volt ilyen magasságokban a Falco, nagyon örülök és boldog vagyok, hogy ezt elértük. Visszatértek a szurkolóink is, rendre telt ház előtt játszottunk, büszke vagyok a közönségünkre is, óriási segítséget nyújtottak nekünk végig a szezon során.

- Félig üres vagy félig teli az a bizonyos pohár? Ez a döntő volt a maximum a Falcótól, vagy azért érez csalódottságot egy elveszített finálé után?

- Döntőt játszottunk, úgyhogy azt gondolom, ez a maximum. Persze lehetne most arról is beszélni, hogy a végén volt pár apró hiba, de a srácok mindent kiadtak magukból, úgyhogy én végtelenül büszke vagyok rájuk, az utolsó leheletükig küzdöttek, de elfáradtak, mentálisan és fizikálisan is. Nagyon hosszú volt ez a szezon. Amikor visszatértem a Falcóhoz, sokan azt gondolták, hogy biztos meg akarjuk nyerni a bajnokságot. Persze, mindenki ezt szeretné, csak tudtuk, hogy ez nagyon nehéz. Voltunk gödörben is, amikor például három győzelemmel és öt vereséggel álltunk, sok szurkoló azt mondta, még a nyolcba sem jutunk be. Aztán láthatjuk, a végén mégis a döntőig meneteltünk... Nagyon masszív volt a csapatom, a jó erőkből álló Alba Fehérvár ellen is öt meccsre nyújtottuk a finálét, ahol a legvégén, még a negyvenedik percben is volt esélyünk az aranyéremre. Ez egészen óriási dolog. Mondhatjuk, hogy egy labda döntött a bajnoki címről, kis szerencsével lehetett volna akár fordítva is. Ellenfelünk tele volt rendkívül individuális és atletikus játékossal, még a magas posztokon is. A Shepard-Lóránt-Keller trióban hatalmas potenciál volt. Az irányítójuk, Taylor is nagyon tetszett, Branislav Dzunic kollégám pedig egy nagyon komoly, felkészült edző. Nem véletlen, hogy a fehérváriak az alapszakaszban és a középszakaszban is elsők lettek, a Magyar Kupa mellett a bajnoki címet is elhódították. Igazi kihívás volt nekem és a csapatomnak is ellenük döntőzni, igyekeztünk felvenni velük a versenyt, amennyire csak tudtuk. Azt viszont látni kell, hogy az erőviszonyokat tekintve ez abszolút nem volt törvényszerű, nem ez volt a realitás. Olyan remek csapatok, mint a Szolnok, a Körmend, a ZTE, vagy éppen a Sopron, mind mögöttünk végeztek. Pedig ők is azzal a céllal vágtak neki a szezonnak, hogy egy erős csapatot építsenek, és biztos vagyok benne, hogy jobb eredményt akartak elérni.

- Mi lesz jövőre? Az most már biztos, hogy a magyar bajnokság mellett a nemzetközi kupában is újra elindul a csapat.

- Így van, a város és a klubvezetés is nagyon akarta, és ez szerintem jó dolog. Kicsit sajnálom, hogy úgy tűnik, ez a csapat nem marad így együtt, nagyon jó volt együtt dolgozni velük, büszke vagyok minden egyes játékosomra, soha senkivel nem volt egyetlen probléma sem. Hosszú idő óta nem volt ilyen homogén, kompakt csapatom, mint most. Megpróbálunk még magyar játékost igazolni, de most nagyon nehéz, mert a piacon már szinte nincsenek is szabad játékosok. Légiósokat tudunk vásárolni, de arról, hogy ki marad, és ki nem, még nem tudok nyilatkozni, mert tárgyalás alatt vannak a dolgok. Mindenki arra várt, hogy előbb sikeresen fejezzük be a döntőt. Én egyébként szeretem azt, amikor az amerikai játékosok keverednek az európaiakkal, jó, ha megvan a kombináció, én azt vallom, hogy más náció, más mentalitás. Az biztos, hogy azzal, hogy a magyar bajnokság mellett a nemzetközi kupában is játszunk, nagyon nehéz és fárasztó szezon elé nézünk.

 
 
  • 2sala12017június20.15:12ÚjVálasz

    Csorvásit leigazolni!!!

     
  • 1belabo2017június20.01:38ÚjVálasz

    Grat a csapatnak és az edzőnek, ősszel még a nyolc közé jutásról beszéltek, aztán ezüstérem lett belőle. Ezt legalább 12 nb1-es csapat szívesen elfogadná, fogadjuk el mi is. Az idei igazolások valóban nagyon jól sikerültek, én végig bíztam a bajnoki címben. A döntő második meccsén ment el, ez már történem.
    Szrecskó nem kezdő edző, tudja, hogy az amerikaiak csak kivételes esetben maradnak egy csapatnál egy éven túl, így nem lehet meglepetés, ha innen is távoznak. A két nyugdíjas európai légióst nyilván megtartjuk, hozzájuk jön a csapatkapitány és a Tóth Norbi, a saját nevelésű fiatalokat elküldjük izmosodni másodosztályba, ahogy kell (szokás). Máris lesz 4 játékosunk, már csak 1 kell, hiszen cserélni nem szokott a mester. Azt meg megszerzi Romániából.
    Komolyra fordítva a szót, ilyen erős kerete nem lesz egyhamar a Falcónak, és ha ezzel sem tudott bajnokságot nyerni, akkor egyhamar nem is reménykedhetünk a 2. bajnoki címben. Az idén a fő különbség az volt a döntő két csapata között, hogy az Alba kezdettől fogva bajnok akart lenni, a Falcó pedig a nyolc közé akart jutni. Mindkét csapat elérte a célját, van okuk az ünneplésre.

     

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!