Pustahvar, a „pókerarcú triplavető”

Ő lenne a Falco második belorusz bajnoka, nagyon tiszteli Govenst, Sekulovicról pedig azt mondta, pontosan tudja, hogyan kell csapatot építeni.
 
 
 
 
 

Pustahvar, a „pókerarcú triplavető”

Ő lenne a Falco második belorusz bajnoka, nagyon tiszteli Govenst, Sekulovicról pedig azt mondta, pontosan tudja, hogyan kell csapatot építeni.

A Falco-Vulcano Energia KC Szombathely fehérorosz válogatott erőcsatára, Alekszandar Pustahvar a nyáron a marosvásárhelyi BC Murestől igazolt a sárga-feketékhez. A 202 centis, 32 éves játékos eddig 41 meccsen 28 perc alatt 12 pontot, 4 lepattanót és 1 gólpasszt átlagolt, közel 40 %-os triplamutatóval.

A „Szása” becenévre hallgató légiós korábban játszott már döntőt a román élvonalban, a Cmoki Minszkkel pedig aranyat is nyert hazájában. Most erre készül a vasiakkal is, a Körmend elleni győztes elődöntő másnapján, szerdán látogattuk őt meg főtéri lakásán. Családjával - feleségével és négyéves kislányával - ugyanott lakik, ahol korábban Djordje Pantelic is élt.

- Mindhárom meccs nagyon kemény, szoros volt, a győztes kiléte mindannyiszor csak az utolsó pillanatokban dőlt el - emlékezett vissza Pustahvar a 3-0-s „söprésre”. - Minden meccs más volt, de bizonyos értelemben mégis ugyanaz. Az első két felvonásban nagy hátrányból jöttünk vissza, sikerült fordítanunk, és nyernünk. Kedden már nagyrészt mi vezettünk, a végén ugyan a nyakunkra jöttek, de azt is megoldottuk. Szerintem az döntött, hogy mi sokkal inkább csapatként funkcionáltunk, mint ellenfelünk. Nekik sok jó játékosuk van, de inkább egyénileg erősek, mi viszont egymásért küzdöttünk, mind támadásban, mind pedig védekezésben, és ez meg is hozta az eredményét. Érdekes, hogy ha megnézzük ezt a három elődöntő meccset, mi egyetlen egyszer sem mutattuk meg, hogy mire vagyunk igazán képesek támadásban, a hárompontos-dobószázalékunk például meg sem közelítette az alapszakaszbeli mutatónkat, de még így is minden meccsen több mint nyolcvan pontig jutottunk, és nyertünk. A Körmendet viszont - amelyik egyébként egy nagyon jól támadó csapat - nyolcvan pont alatt is tudtunk tartani. Három-null lett a párharc vége, ha valaki csak az eredményre néz rá, azt hinné, hogy sima volt, de egyáltalán nem volt könnyű.

- Nagy ünneplés volt kedd este?

- Nem vittük túlzásba, volt egy közös vacsoránk a meccs után. Mindenki nagyon boldog volt, hogy bejutottunk a döntőbe, főleg úgy, hogy egy jó csapatot, pont a Körmendet sikerült kiejtenünk. Ez egy hatalmas dolog, hiszen ellenfelünk bizonyított már korábban a nemzetközi kupában és a magyar bajnokságban is. Tudjuk, hogy mekkora rivalizálás megy a két szurkolótábor között, nagyon örülök, hogy végül a mi drukkereink lehetnek elégedettek. Igazán nagyot a döntő után szeretnénk ünnepelni.

- Egyébként most, hogy már a végéhez közeledik a szezon, mit gondol a magyar bajnokságról?

- Megmondom őszintén, hogy pozitívan csalódtam a színvonalban, talán főleg azért, mert nem gondoltam volna előzetesen, hogy a magyar játékosok ilyen jók. Az elmúlt két évben Romániában játszottam, ott teljesen más volt a szituáció. Ott is voltak persze jó hazai kosarasok, de szinte kizárólag csak a topcsapatoknál, a kiscsapatok ereje jóformán a légiósok minőségétől függött. Itt Magyarországon minden klubnak van ügyes, fiatal vagy éppen tapasztalt, rutinos magyar játékosa, aki képes komoly dolgokat letenni az asztalra, és nem csak kötelező jelleggel van a pályán. Nálunk, a Falcónál is van egy csomó jó magyar játékos. Biztosan ezért is van az, hogy az önök országa simán, veretlenül jutott ki a nyári Európa-bajnokságra.

- Bár a Falco jutott elsőként a döntőbe, a közvélemény szerint nem a szombathelyieké a legjobb játékoskeret, viszont talán önöknek van az egyik legjobb, legegységesebb csapata a magyar bajnokságban.

- Nem tudom, szerintem nekünk is jó játékosaink vannak. A legtöbb csapat Magyarországon előszeretettel foglalkoztat amerikaiakat. Engedik őket játszani, az ő kosárlabdájuk sokkal inkább az egyéni képességeken alapszik, illetve sokkal fizikálisabb is. Néhány klubnak viszont, mint például a Szegednek vagy a Kecskemétnek, nincs egyetlen amerikaija sem, ők teljesen más kosárlabdát játszanak, de az is ugyanúgy lehet eredményes. A Szeged például karnyújtásnyira volt a play-offtól, a Kecskeméttől pedig senki nem várt olyan meglepetéseket, mint amiket a szezon vége felé hozott. Mi talán annyiban különbözünk a többiektől, hogy nekünk vannak amerikaijaink és európai játékosaink is, és szerintem a legfontosabb, hogy mindenkinek megtaláltuk a helyét a csapatban, nem számít, hogy épp a kezdőcsapatban szerepel, vagy a kispadról jön be, mindenki beállt a sorba és igyekszik a legjobbját nyújtani. Talán ez a sikerünk titka. Ez egyébként a csapatépítés szempontjából szerintem nehezebb feladat, mint amikor van öt individuális játékosod, akiknek kis túlzással csak bedobod a labdát, hogy játsszanak. Rövidtávon persze ez is lehet eredményes, de hosszútávon nem biztos. Szerintem nálunk tökéletesen megtalálta a szakmai stáb az egyensúlyt a csapaton belül. Nagyon keményen küzdünk egymással minden edzésen, remek az öltözői hangulat, mindenki tudja és érti, hogy miért van itt, mi a feladata. Szép csendben tesszük a dolgunkat továbbra is, szeretnénk megnyerni a döntőt, megpróbáljuk, nem érdekel minket, hogy mit gondol rólunk a közvélemény. Hazai pályán már kétszer is legyőztük ebben a szezonban az Albát, igaz idegenben mindkétszer kikaptunk tőlük. Meglátjuk, a fináléban mi lesz, az biztos, hogy nem adjuk magunkat könnyen.

- Ezek szerint az Albát várja ellenfélnek a döntőben?

- Természetesen a ZTE jobb lenne nekünk, egyrészt a hangulat miatt is, mert rivális a két szurkolótábor, másrészt – és ez talán a fő ok –, mi élveznénk a pályaelőnyt a párharcban. Ami az erőviszonyokat illeti: szerintem a ZTE ellen több esélyünk lenne a bajnoki címre, mert nekik nincs olyan bő keretük, mint az Albának. Félreértés ne essék, nem becsülöm le a zalaiakat, hiszen jó légiósaik és ügyes magyarjaik vannak, de a kispadjuk nem olyan hosszú, mint a Fehérvárnak. Én előzetesen az Albát és a Szolnokot tartottam a két legveszélyesebb csapatnak a play-offban, mert nekik van a legmélyebb keretük, és ez a rájátszásban a legfontosabb. Az Alba öt külföldivel és kiváló magyarokkal rendelkezik, szerintem Lóránt a legjobb játékosa. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy reálisan az Alba lesz az ellenfelünk, persze sok minden függ attól is, hogy a ZTE sérültjei milyen állapotban lesznek szombatra, ki az, aki felépül, ki az, aki nem. Talán öt meccsre azért kihúzzák, nekünk az mindenképpen kedvezne. Sosem szabad leírni a Zalaegerszeget, mert nagyon jó eredményeket ért el eddig idén is, mindenkitől tiszteletet parancsol az, ahogy eddig küzdöttek, harcoltak és több nagy meccset is megnyertek. Kiejtették például a Szolnokot is, pedig kevesen gondolták volna, hogy a bajnok már a negyeddöntőben elhasal. Aztán mégis, a ZTE nem sok esélyt adott nekik. Jó csapatuk van, tiszteljük is őket ezért.

Ez most egy nagy lehetőség, hogy kiesett a Szolnok és a Körmend. Egy biztos, ha az Alba lesz az ellenfelünk, rajtuk sokkal nagyobb nyomás lesz, mint rajtunk. Talán a malmunkra hajthatja a vizet, hogy az esélytelenek nyugalmával, felszabadultabban játszhatunk ellenük.

- Azért a Falcónak is elég rögös út vezetett a döntőig. A csapatnak és a játékosoknak is voltak hullámvölgyei a szezon során. Ön hogy élte meg azt az időszakot?

- Igen, a szezon eleje egy kicsit döcögősen indult, volt néhány gyengébb meccsünk, kisebb hullámvölgyünk, de mindig tudtunk két jó meccset produkálni egy gyengébb után. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen egy teljes szezont ugyanazon a szinten lehozni, végigjátszani. Főleg akkor, ha egy teljesen új csapatot építesz. Márpedig nálunk ez volt a helyzet. Öt új légiós és két új magyar játékos érkezett, akik korábban még soha nem játszottak így együtt. Idő kellett, mire megismertük egymást a pályán, mire kialakultak a játékkapcsolatok, mire gördülékennyé vált minden. Az sem könnyítette meg az építkezést, hogy a magyar játékosok és én is a hazájuk válogatottjával szerepeltünk az Eb-selejtezőkön, emiatt csak két héttel a szezonrajt előtt vált teljessé a csapat. Nem volt elég időnk, az edzőnk azonban azt mondta, nem kell aggódni, mert nagyon hosszú a szezon, ő sem esett pánikba és minket is erre bíztatott. Tudta, hogy a formaidőzítés nem megy egyik napról a másikra, lépésről lépésre kell haladni, nem lehet bizonyos szinteket átugrani. Időnként nyomás alatt is voltunk, mert volt néhány vereségünk, ami után visszacsúsztunk a tabellán, de mindenki megértette, és tudta, hogy az edzések azért vannak, hogy javítsunk a dolgokon.

A kupadöntő egy másik történet, kár lenne tagadni, az nem a mi napunk volt. Talán a szezon legrosszabb meccsét produkáltuk Győrben. Nem tudom, mi történt velünk, de sajnos van ilyen, mi is emberek vagyunk. Egyébként azt gondolom, hogy akkor nem a Körmend vert meg minket, hanem mi vertük meg saját magunkat… Egy héttel később Körmenden bizonyítottunk, bár nem sikerült nyernünk, de sokkal jobban játszottunk, nagyon nagyot küzdöttünk. Aztán legyőztük hazai pályán az Albát és a Szolnokot, majd idegenben a Vasast, és kezdtünk ráérezni a dolog lényegére. Elkaptuk a fonalat, és napról napra egyre jobbak lettünk. Megnyertük az összes hazai meccsünket, idegenben pedig fontos győzelmet arattunk Zalaegerszegen. Időre és türelemre volt szükségünk, szerencsére mindkettőt megkaptuk. Sok más helyen nincs meg a tolerancia, sokszor hirtelen felindulásból rossz döntéseket hoznak, elkezdenek játékosokat és edzőt cserélgetni, ez viszont nem minden esetben vezet jóra. Én nagyon örülök neki, hogy mi nem ezt a példát követtük, együtt maradtunk, keményen dolgozunk, kivártunk, és az idő minket igazolt.

- Ebben, ha nem tévedek, nagy szerepe volt Srecko Sekulovic vezetőedzőnek is.

- Láttam őt két évvel ezelőtt Romániában dolgozni, amikor én is ott légióskodtam. Jó és eredményes csapatuk volt a Marosvásárhellyel, szerették is őt nagyon, persze ez nem csoda, hiszen ott is érmeket nyert nekik, döntőbe juttatta a csapatot. Beszéltem vele, mielőtt aláírtam volna Szombathelyre, ő pedig ismert engem, hiszen sokszor látott játszani Romániában. A menedzserem tájékoztatott mindenről vele kapcsolatban, elmondta, hogy milyen edző, milyen a felfogása, filozófiája, mit vár el a játékosaitól, nekem pedig ez tetszett. Ő egy tipikus szerb edző, pontosan tudja, hogyan kell csapatot építeni, nagyon ért a kohézióhoz, a csapatmorálhoz, az öltözői hangulathoz. És ami a legfontosabb: ismét bejuttatta a Falcót a döntőbe, úgyhogy az eredmények őt igazolják…

- A sikerekhez viszont olyan játékosok is kellettek, mint Darrin Govens, akiről a szurkolók azt mondták egy-egy meccse után, hogy nem is ember, hanem egy űrlény…

- Nagyon jó játékos, remek adottságokkal, nem véletlen, hogy jó csapatokban játszott korábban. Ő nem csak „pumpálja” a labdát és dob, hanem rengeteget dolgozik, nemcsak a meccseken, hanem - amit az emberek nagy része nem lát - az edzéseken is. Neki nagyon fontos a csapat, nemcsak a saját érdekei vezérlik. Mindig a közösség, a csapat segítségére akar lenni. Bármit meg lehet vele beszélni meccs közben is, bármilyen hirtelen változtatásra vevő, hajlandó, igyekszik alárendelni magát a közösségnek. A kulcspillanatokban remek döntésekre képes, amely az eredményességhez elengedhetetlen. Minden csapat tudja, hogy ő az egyik legfontosabb játékos, látszik is, hogy nagyon készülnek rá, ezért sokszor nekünk is segítenünk kell őt, hogy megkönnyítsük a dolgát. Egyébként a pályán kívül is egy remek srác, soha semmilyen problémánk nem volt vele, bár ez nem csak rá, a többiekre is igaz. Nagyon tisztelem őt, amiért ilyen becsülettel és alázattal teszi a dolgát, és rengeteget melózik.

- És mennyire elégedett saját magával?

- Végül is most már ott vagyunk a döntőben, úgyhogy azt gondolom, elégedett lehetek, de volt két nagyon kemény, nehéz hónapom, amikor sérült voltam és alig tudtam normálisan edzeni. Folyamatosan gyógykezelésekre, terápiákra jártam, és fájdalomcsillapítókat szedtem. Fizikális és mentális fájdalmaim is voltak, minden nap ugyanazt a kemény fájdalmat éreztem, hiába próbáltam bármit is tenni, tehetetlen voltam. Srecko engedte, hogy könnyített edzésmunkát végezzek, de nem volt igazán időm pihenni, mert épp egy erőltetett menet kellős közepén voltunk. Nagyjából április közepére jöttem teljesen rendbe, lekopogom, most már minden rendben van. A február-március környéki időszak viszont szörnyű volt számomra. Ezúton is köszönöm az orvosi stábunknak és a fizioterapeutánknak, Zolinak, hogy rendbe hoztak, illetve ahogy jöttek a jó eredmények, az is hozzájárult a mielőbbi felépülésemhez.

- A szurkolókkal milyen a viszonya?

- Nagyszerű srácok, egy kicsit talán őrültek is, de a szó jó értelmében, én imádom őket. Szerintem nekünk, a Zalaegerszegnek és a Körmendnek vannak a legjobb szurkolói a magyar ligában. Az biztos, hogy a miénk a legjobb csarnok az országban, örülök is neki, hogy ilyen sokan jönnek és buzdítanak minket a meccseken. Megmondom őszintén, hogy egy kicsit meglepődtem, amikor a Kaposvár elleni play-off meccsen csak félház fogadott minket, azt hittem, tele lesz az Aréna Savaria minden rájátszás-meccsen, de aztán elmagyarázták nekem, hogy a Kaposvár annyira nem érdekli, nem hozza lázba az itteni embereket. Na, de a Körmend ellen aztán már láthattuk, milyen az igazi pokoli hangulat. Szeretem az ilyen meccseket. Marosvásárhelyen is csak magyar szurkolóink voltak, ők is hasonlóan szerettek minket, nagyon jó atmoszférát tudtak varázsolni a csarnokba, de itt az tetszik igazán, hogy történelmi háttere is van a dolgoknak. Például a Falco-Körmend csatáknál igazi „vérre menő” rivalizálás megy a két tábor között. Tetszik, hogy itt az emberek ennyire emocionálisak a meccseken, nem csak egy egyszerű színházi közönségről van szó, amely csak ül a székeken és nézeget, hanem rengeteget tudnak segíteni a csapatnak. A szezon elején lehet, hogy nem volt minden szurkolónk elégedett, mert esetleg kevés ponttal nyertünk egy-egy meccsen, vagy ki is kaptunk, de megértem őket, remélem ők is minket. Mi minden meccsen nyerni akarunk, de ez nem mindig sikerülhet, van olyan nap, amikor semmi sem jön össze. Sokszor van rajtunk nyomás, de ha azt látják, hogy a vereség ellenére is mindent elkövettünk a pályán, akkor azt el kell fogadniuk, és legközelebb ugyanúgy szurkolniuk kell nekünk. A rossz periódus idején is össze kell tartanunk, mert együtt bármi sikerülhet.

- Érdekes hallgatni, amit mond, mert a pályán nem tűnik ennyire emocionális embernek. Sőt, épp ellenkezőleg, amolyan csendes, hidegvérű típus, akinek az arcáról semmit nem lehet leolvasni.

- Igen, ebben talán lehet valami, pedig higgye el, én nagyon is emocionális játékos vagyok. Persze többször kérdezték már tőlem az emberek egy-egy győzelem után, hogy mi van, miért nem örülök? Természetesen erről szó sincs, én ugyanolyan boldog vagyok, csak így fejezem ki. Nem tudom, miért van ez így, ezt embere válogatja, én ilyennek születtem. Ha jól megy a csapatnak és nekem, az ugyanúgy pozitív energiával tölt el, mint a többieket. Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, mintha engem nem érdekelne, de szó sincs róla! Néha még a feleségemtől is megkapom, hogy nem tud kiigazodni rajtam, mert nem látszik semmi az arcomon…

- Mond valamit önnek az a név, hogy Mikalaj Alekszejev?

- Persze, ismerem „Kolját”. Azt nem mondanám, hogy országos cimborák vagyunk, de ismerjük egymást, sokszor szoktunk találkozni és beszélgetni. Nálunk a válogatott játékosok nagyon összetartóak, tartják a kapcsolatot egymással később is. Dolgoztunk együtt a fehérorosz válogatottnál, illetve egyszer játszottunk is együtt több hónapon át egy ukrán csapatnál. Ráadásul ő is Minszkben él, ahogy én is. A nyáron, miután aláírtam a Falcóhoz, a családjával meglátogatta a nemzeti csapatot, és akkor beszélgettünk is erről. Sok mindent mesélt nekem Szombathelyről, a városról és a szurkolókról is. Sztorizgatott arról is, amikor bajnok lett itt. Láttam néhány képet a Facebookon, arról az időről, biztosan nagyon jó volt... Szeretném ezt én is átélni. Remélem, jó előjel a Falcónak, hogy idén is van Sreckónak egy belorusz magas embere, mint 2008-ban… - mondta nevetve. - Szeretném hozzásegíteni a klubot története második aranyérméhez.

- Az idei nyáron is tagja lesz a belorusz válogatottnak?

- Ezt még nem tudom pontosan, mert a válogatottunk már kedden elkezdte a felkészülést Minszkben. Az előző szezonban csak június 25-én csatlakoztam a kerethez, akkor két és fél hónapot keményen edzettem a csapattal az Eb-selejtezők előtt. Most nyáron érintettek vagyunk a vb-előselejtezőkön, és ezért az edzőnk úgy döntött, hogy már korábban elkezdi a felkészülést, de több játékos is csak később csatlakozik a kerethez. Ha befejeztem a szezont, hazamegyünk, és meglátjuk. Egyeztetek a válogatott orvosával is, megvizsgálnak, aztán kiderül, mit mondanak. Elég hosszú volt ez az idény, persze remélem, hogy számítanak rám, mert szívesen képviselem a hazámat.

- Mik a céljai a távolabbi jövőjével kapcsolatban? Maradna a Falcóban?

- Most még erre sem tudok mit mondani, egyelőre nincs semmi információm arról, hogy mik a Falco szándékai. Talán egy kicsit még korán van ehhez. Egyelőre ezzel én most még nem is szeretnék foglalkozni, fejezzük be szépen, minél sikeresebben a szezont. Az edzőnk fejében gondolom már úgyis összeállt a kép, hogy kikre számítana jövőre. Meglátjuk. A kosarasok élete ilyen: egyik nap még itt vannak, holnap már lehet, hogy máshol. Szeretem Szombathelyt, jól érezzük itt magunkat a családommal, a klub mindent megtesz azért, hogy minél komfortosabb legyen nekünk. Remek munkát végeznek, tényleg semmi okom nincs a panaszra. Igaza volt „Koljának”, én is nagyon jó tapasztalatokat szereztem a Falcónál. Szombathely alapvetően nem egy nagy város, főleg Minszkhez képest, de Magyarországon azért annak számít. Marosvásárhely nagyjából hasonló környék volt az ittenihez.

Egyébként nem vagyunk otthonülő típusok a feleségemmel, szeretünk jönni-menni, kirándulni, más városokat bejárni. Bécs egészen közel van, ott töltöttük például a karácsonyi szünetet. Voltunk már Grazban is, Győrben és Budapesten is. Megnéztük a Balatont és környékét, láttunk néhány kastélyt, várat, szép környéken lakunk. A város is nagyon szép, itt lakunk a Fő téren, minden közel van. Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, de ha úgy adódik, szívesen térek vissza.

 
 
  • 2lokalpatr2017június02.16:24ÚjVálasz
    Idézet: belabo
    Nyilván az udvariasság beszélt belőle, és ősztől már árkon bokron túl lesz, ahogy eddig mindig történt a Falco légiósaival.
    ...

    Zuhanyhíradó szerint nem.

     
  • 1belabo2017június01.22:53ÚjVálasz

    Nyilván az udvariasság beszélt belőle, és ősztől már árkon bokron túl lesz, ahogy eddig mindig történt a Falco légiósaival.

     

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!