Perl célja a légióskodás, de a Falcótól sem zárkózna el

Nagyon tetszik neki a sárga-feketék idei csapata, amely szerinte akár bajnok is lehet.
 
 
 
 
 

Perl célja a légióskodás, de a Falcótól sem zárkózna el

Nagyon tetszik neki a sárga-feketék idei csapata, amely szerinte akár bajnok is lehet.

Két éve szerződött az olasz élvonalbeli Capo d’Orlando csapatához, ahol másfél évet töltött el a magyar válogatott 21 éves kiválósága, Perl Zoltán. Kereken negyven mérkőzésen 6 pontot, 3 lepattanót és 1 gólpasszt átlagolt Európa egyik legerősebb bajnokságában, a Serie A-ban. Év elején aztán a nagy múltú, másodosztályú De’ Longhi Trevisóhoz igazolt, ahol 14 találkozón 28 perc alatt 12 pontot, 4 lepattanót és 2 gólpasszt tudott felmutatni. Miután csapatával kiesett a negyeddöntőben, nemrég hazatért Szombathelyre, ahol a BB1.hu kosaras portál egy kávézóban beszélgetett vele.

- A szezont a Capónál kezdte, eleinte úgy tűnt, élvezi is a bizalmat, ráadásul a csapat is szárnyalt, aztán megtört valami, egyre kevesebb lehetőséget kapott. Végül lemondtak önről, vagy ön kérte, hogy hadd mehessen el egy másik csapathoz, ahol többet tudna játszani?

- Én is úgy látom, hogy az első négy-öt meccsen semmi gond nem volt, rendszeres lehetőséget kaptam és jól is ment a játék. Utána jött a térdsérülésem, illetve megsérült egy másik csapattársam is, aki hármas poszton játszott, az ő helyére hozták Tepicet, aki igaz, hogy magas, de inkább egyes-kettes. Miután felépültem, úgy éreztem, hogy nem nagyon bíztak bennem, kezdtem egyre jobban elveszteni az önbizalmamat. Az volt az érdekes, hogy néhány meccsen, amikor nem csak két percre küldtek be, és utána lehoztak, akkor úgy érzem, hogy jól tudtam játszani, úgyhogy ezt az egészet nem értettem én sem. Az edzésmunkámmal nem volt gond, ezt ők is elmondták, nem azért kaptam kevesebb lehetőséget. Azért ez elég nehéz időszak volt, hiszen minden játékos játszani akar. Sokáig gondolkodtunk, hogy mi legyen, végül arra jutottunk, hogy ez így nem vezet sehova, próbáltunk egy olyan helyet találni, ahol tudok többet játszani. A Treviso megkeresett, mely után én kértem a vezetőktől, hogy távozhassak.

- Érdekes volt a helyzet, mert amikor a Pesaro bejelentkezett önért, akkor úgy tűnt, hogy ragaszkodnak Perl Zoltánhoz.

- Igen, az tényleg érdekes eset volt, megkereste a Pesaro a Capót, hogy elcserélnének a klub korábbi játékosára, Jasaitisre. Ez pont egy olyan meccs után volt, amikor játszottam közel húsz percet a Velence ellen, és tizennégyes VAL-értéket értem el. Akkor én is úgy voltam vele, hogy a sok kudarc után végre sikerélményhez jutottam, azt hittem, talán megindulunk felfelé, úgyhogy akkor én is azt mondtam, hogy nem szeretnék elmenni, de az utána következő meccsen megint csak pár percet kaptam…

- És akkor jött a Treviso megkeresése, amely ugyan egy másodosztályú élcsapat volt, de elég komoly élvonalbeli körülményekkel…

- Megmondom őszintén, én azért eleinte féltem egy kicsit, hogy visszalépés lesz számomra. Nem ismertem az A2-es bajnokságot, nem láttam belőle meccseket korábban, de nagyon pozitív csalódás volt. A cél a feljutás volt, a körülmények, ahogy ön is mondja, valóban első osztályúak voltak, ráadásul nagyon sok néző volt - rendre telt ház volt a Palaverdében, ami több mint 5000 nézőt jelent - minden meccsünkön, úgyhogy most már bátran mondhatom, abszolút jó döntést hoztam. Persze jobb lett volna, ha folyamatosan tudok játszani a Serie A-ban, de az A2-es színvonal is elég erős. Ha össze kellene hasonlítanom a magyar bajnoksággal, akkor a mi csoportunkból az első hat Magyarországon is harcban lenne a döntőért. Akik hátrébb vannak, ők nagyjából a középházban szereplő együttesek játékerejét képviselik. Például a körmendi Lenzelle Smith is az olasz 2-ből jött, ráadásul ő egy gyengébb csapatban játszott. Ott volt Szicíliában, játszottam is ellene edzőmeccset, és láthatjuk, hogy idehaza milyen jó játékosnak bizonyult.

- Hatalmas harcot vívtak az alapszakaszban, sikerült elsőként zárniuk, a play-off első körét söpréssel hozták, utána viszont rögtön két hazai meccset elbuktak, ami aztán meg is pecsételte a sorsukat a negyeddöntőben…

- A Fortitudóval kerültünk össze, akiről tudni kell, hogy nagy riválisa a Trevisónak, hasonló a helyzet, mint idehaza a Falco-Körmenddel, ahol ugye bármi megtörténhet. Van egy szerintem elég rossz szabály Olaszországban, hogy a play-off előtt még lehet igazolni. Azokból a csapatokból, akik nem jutottak be a Serie A-ban az első nyolcba, a másodosztályúak tudtak olaszokat átcsábítani. A bolognaiak ezzel éltek is, szerződtettek egy volt válogatott játékost, ezáltal teljesen felborultak az erőviszonyok, hiába voltunk mi az elsők, ez nem tükrözte a reális képet. Mindezek ellenére is úgy érzem, hogy csak magunknak köszönhetjük, hogy kiestünk, mert mindkétszer egylabdás meccset veszítettünk el hazai pályán. Egy kicsi plusz hiányzott. Az első meccsen volt egy szerencsétlen, buta faultunk, amit akkor ütöttünk be, amikor már bónuszban voltunk, az ellenfél pedig bedobta a büntetőt, és nyert. A második meccsen pedig kihagytunk egy üres triplát a győzelemért. Utána hiába nyertünk egyet idegenben, a negyedik felvonáson megint ők voltak a jobbak, ott már nem volt reális esélyünk a győzelemre.

- Nagy volt a csalódottság?

- Igen, szerintem mindenkiben volt csalódottság, hogy kiestünk a negyeddöntőben. Az edzőnk azonban összességében pozitívan értékelte a szezont, hiszen megnyertük az alapszakaszt, a negyeddöntőben pedig nem sokon múlt a továbbjutás, persze mindenki szeretett volna még tovább menni. Jól eső érzés volt, hogy a szurkolóink is abszolút pozitívan álltak hozzánk a nagy rivális elleni kiesés ellenére is. Amikor hazaérkezett a csapat, elég nagy tömeg fogadott minket, illetve utána volt egy záró esemény, ahol szintén nagyon sokan jöttek el. Mindenki pozitív volt, és megköszönték nekünk az idei szezont, gondolom ők is látták, hogy megpróbáltunk mindent.

- Milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt két évben? Miben sikerült fejlődnie, előrelépnie Olaszországban?

- Teljesen más közegbe, más kultúrába csöppentem. Úgy gondolom, jót tett ez a két év, szerintem fejben, gondolkodásmódban mindenképpen erősödtem, illetve sokat dolgoztunk egyénileg is, így fizikálisan is sikerült erősödnöm. A dobásomat próbáltuk gyorsítani, főleg a tripláknál, illetve ami talán a legfontosabb, hogy védekezésben sikerült sokat előrelépnem. Trevisóban mindig én fogtam az ellenfél legjobbját, első számú pontfelelősét. Ennek azért is örülök, mert azért valljuk be őszintén, a Falcóban az nem volt rám jellemző, hogy védekezésben jó lettem volna.

- A szerződése 1+1 évre szólt, feljutás esetén automatikusan életbe lépett volna a következő szezon is... Most hogy ez nem jött össze, hogyan tovább?

- Úgy váltunk el a trevisóiaktól, hogy ők jelezték, elégedettek voltak velem, és örültek, hogy ott voltam. Beszéltem az edzővel is, ő azt mondta, kilencven százalék, hogy ő marad jövőre is, de egyelőre még nem tud semmi biztosat a játékoskeretről, még nagyon kora van. Először meglátják, hogyan tudnak olaszokat igazolni, ez az elsődleges feladatuk. Abszolút pozitív visszajelzéseket kaptam, még az sem zárható ki teljesen, hogy visszamegyek Trevisóba. Úgy néz ki, hogy ők is ezt szeretnék, de még semmi biztosat nem tudni.

- És mit szeretne Perl Zoltán?

- Megmondom őszintén, én jól éreztem magam, úgyhogy ha adódna ez a trevisós lehetőség, akkor szívesen megpróbálnám megint, hogy feljussunk. Nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, meg kell vizsgálnunk, milyen ajánlatok jönnek külföldről, vagy Magyarországról, aztán majd eldöntjük, de bevallom őszintén, szeretném folytatni az elkezdett utamat külföldön. Még nagyon kora van, mi is csak most végeztünk múlt héten, sok helyen pedig még tart a bajnokság.

- Hazaért, és rögtön belecsöppent az elődöntőbe, ahol nevelőegyesülete, a Falco 3-0-val kiejtette a rivális Körmendet. Hogy tetszik önnek az idei Falco?

- Nagyon tetszik! Az elődöntő első meccsét sajnos még csak tévén tudtam nézni, de a második és harmadik felvonáson már a helyszínről szurkoltam a Falcónak. Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy kimegyek a meccsekre, hiszen még mindig sok barátom játszik ott, illetve én is itt nevelkedtem. Jó hangulat volt, idegenben is, nagyon sok Falco szurkoló kísérte el a csapatot Körmendre, hazai pályán pedig telt ház volt, ennek nagyon örülök. A csapaton azt látom, hogy nagyon jól össze van rakva, nagyon együtt vannak a srácok, örülök, hogy ilyen jól szerepelnek. Természetesen a döntőn is ott leszek.

- Meg lehet a második szombathelyi bajnoki cím?

- Szerintem meg. Az én fejemben két forgatókönyv létezik. Ha tippelnem kéne, akkor szerintem vagy 3-2 lesz a Fehérvárnak, vagy 3-1 a Falcónak.

- A szurkolók már eljátszottak a gondolattal: mi lenne akkor, ha a Falco bajnok lenne, elindulna a Bajnokok Ligájában, és megkeresné Perl Zoltánt egy ajánlattal?

- Huh, ez a kérdés most elég hirtelen jött, de természetesen nekem is megfordult a fejemben. Leültem a menedzsereimmel ezt megbeszélni, hogy mi lenne a jobb opció: külföld, vagy egy nemzetközi kupában induló magyar csapat, de egyelőre még nem döntöttünk el semmit. Kivárunk egyelőre a külföldi ajánlatokra, azok élveznek prioritást, de majd meglátjuk, mi lesz.

- Meddig pihen?

- Még egy-másfél hetet szeretnék, hiszen azért elfáradtam fizikálisan és fejben is, elég hosszú volt ez a szezon. Utána aztán elkezdek edzeni, először egyénileg, aztán utána a válogatottal.

- Ha már szóba jött a válogatott: mit vár az Eb-től?

- Biztos, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, nagyon jó csapatokkal játszunk, szerintem az egyik legerősebb csoport a miénk. Végre hosszú idő után ismét kijutottunk az Eb-re, igazából veszíteni valónk nincs. Szerintem nincs rossz csapatunk, úgyhogy én azért bizakodó vagyok. Remélem, hogy egy-két meccset tudunk nyerni, aztán hogy ez mire lesz elég, majd kiderül.

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!